Mennyire biblikus amikor az apa mondja a felnövő fiának hogy "Nem érdekel hány éves vagy, amíg az én házamban laksz és az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod amit én mondok! " hozzáállás?

Szia,

Nyilván nem Biblikus, a Biblikus ez lenne: "Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel." (Ef. 6:1-4)

A "nem érdekel" kijelentés ingerlés, az "Úr tanítása szerinti fegyelem és intés" egyértelműen a szeretet.

Ha kiskorú vagy (18 év alatti) akkor nincs sok választásod az engedelmességen kívül, ha nagykorú vagy 18 év felett, akkor elköltözhetsz és vállalhatsz munkát saját egzisztenciát teremtve. Az én nagy fiam is ezt tette, egy évet kihagyott és külön élt vidéken, tavaly költözött vissza és kezdte meg az egyetemi tanulmányait.

Üdv. Péter

"Mennyire biblikus amikor az apa mondja a felnövő fiának hogy "Nem érdekel hány éves vagy, amíg az én házamban laksz és az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod amit én mondok! " hozzáállás?"

Bizonyos szitukban biblikus, bizonyos szitukban nem. Ennyiből nem lehet eldönteni. Kevés az infó

"A szülő addig tartozik felelősséggel Isten előtt a gyermeket Isten erkölcsi elvei szerint nevelni, és "kötelezni", amíg az egyéni saját felelőssége nem lép érvénybe, amíg nem keresőképes, és fiatalkorú."

Bibliai alapelvekről beszélünk, nem pedig a Bibliának a modern korunkra való ráidomításáról. A Biblia nem ismer olyat, hogy nagykorúsági korhatár, az csupán jogi fogalom a társadalmunkban, és egyáltalán nem feltétlenül jár együtt érettséggel.Egy éretlen embert kiszolgáltatni a saját éretlenségének, úgymond levenni róla a kezünket csupán azért, mert betöltötte a tizennyolcat, vagy a huszonegyet, bibliai szempontból súlyos mulasztás. A Biblia beszél olyan emberekről, akiknek a koruk szerint már éretteknek kellene lenniük, mégsem azok, és arra szorulnak, hogy valaki tanítsa őket. Igaz, hogy elsősorban spirituális értelemben beszél erről, de gondolod, hogy ezt társadalmi értelemben nem kell megtenni a rászorulókkal?

A Sámuel könyve azzal kezdődik, hogy a Biblia bemutatja Élit, a főpapot, és a fiait, akik gonoszságokat műveltek a papi szolgálat színe alatt. Amikor Isten szóvá tette a dolgot, Élit tette felelőssé a fiai viselt dolgaiért, mivel úgy állt hozzá a dolgokhoz, ahogyan te vázoltad, hogy szerinted hogyan kellene a nagykorúvá cseperedő fiakkal bánni.

"Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, amit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak. Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől. Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét. Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Úr meg akará őket ölni." (1Sámuel 2,22-25)

Éli nem akadályozhatta meg, hogy a fiai bűnben járjanak, de azt megakadályozhatta volna, hogy mindezt a papi szolgálat részeként, és hogy az ő házában tegyék. Ugyanez a felelőssége minden szülőnek megvan. Egyrészt a felnőtté vált gyermekének is megmondhatja, hogy mi az, amit nála megtehet, és mi az, amit nem, másrészt ki teheti a szűrét, ha nem akarja betartani a családi normákat, ami egyébként mindenkire vonatkozik a családban. Utána aztán úgy élhet, ahogy akar. Az azonban nem jó, ha valaki nem akarja a jó irányba terelgetni az embertársát, nemhogy a közvetlen családtagját. És az sem jó, ha bűnrészessé válik azáltal, hogy telephelyet biztosít egy istentelen életvitelhez. Mellesleg a szülő felelőssége soha nem évül el, legfeljebb a lehetőségei úsznak el. Ha egy esetleges rossz nevelés következményei rágják a felnőtté vált gyereke életét, azért akkor is ő lesz a felelős, ha a fiatal felnőtt személyes felelőssége is megvan a dologban.