Istenhívő embereket miért frusztrálja ha én nem vagyok vallásos?

"hogyan várod, hogy meghalljad, ha megszólít Isten?"

Roppant egyszerűen: ő egy végtelen isten.

Ha azt akarja, hogy meghalljam, akkor meg fogom hallani.

"Vedd alázatosabbra"

Kíváncsi, érdeklődő állapotban kérem őt.

Ha ez neki kevés... akkor ő nem egy jó isten.

Ha MÉG AZELŐTT, hogy egyáltalán szólítana, MÁR alázatosan kell könyörögnöm, akkor ő egy perverz isten.

Ennyi, kár cifrázni.

#12 és #14:

"Az istenélmény akkor jön, ha az isten is így gondolja.

Különben fejre is állhatsz - akkor se lesz."

Én ateista vagyok, soha nem volt istenélményem. Ezek szerint azért, mert Isten nem is akar szóba állni velem? Ráadásul azt mondod, hogy ha fejreállok, akkor se tudom megszólítani őt, ha ő nem akarja. Na de akkor Isten eldöntötte már előre, hogy engem sosem fog megszólítani? Vagyis ez alapján esélyem sincs a Mennybe kerülni, engem a pokol vár, ha fejre állok, akkor is? Vagyis ha most buzgón hozzáfogok keresni őt, templomba járni, misét nézni meg ilyesmi minden héten (vagy minden nap), akkor is törhetem magam vakulásig, ha Isten nem akar megszólítani, akkor nem is fog?

Nem tudom, hogyan van a dolog, de ez így ebben a formában szerintem nem lenne túl fair az emberekkel szemben. És akihez nem, az megy a levesbe, akármit csinál is. Te egy nagyon erősen személyválogató Isten képét fested le itt, én nem ilyennek ismertem meg Istent az itteni válaszírók válaszai alapján.

Pedig ez akkor is így van.

Isten előre tudja, hogy te milyen vagy és mit fogsz csinálni.

Ha nem akar, akkor nem szólít meg, és ezt neked tudomásul kell venni.

Vagy, a másik végéről megfogva: ha egész életedben teljes hittel és alázatosan keresed, aztán mégsem találod meg - akkor ÍGY JÁRTÁL.

Kész.