Van itt olyan, aki szívesen lenne vallásos keresztény, de az egyház szexuális tanításai elrettentik a dologtól?

Jézus arra tanított, hogy egy Isten van és az ott van mindenkiben. Ahogy másokkal bánsz, azt kapod vissza. Amit mással teszel, olyan mint ha Jézussal, Istennel, önmagaddal tennéd. Ezért mondta szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Jézus azt mondta mindenki bennem él, és én ott vagyok mindenkiben.

Isten mikor teremtette az embert. Földből létrehozta a formát és belelehelte önmagát. Isten semmilyen törvényt nem hozott, mert csak saját magát akadályozta volna a kiteljesedésben. Legfőbb Isteni törvény a szeretet.

Ezzel szemben a paráznaságot az egyház bűnnek tartja, ha gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással cselekedjük.

Szerintem nagyon sok ilyen ember van, őket nevezik "valláskárosultak"-nak.

Gondolj csak bele, van például egy asszony, aki mondjuk 15 évet lehúzott egy olyan férjjel, aki ütötte-verte, megcsalta stb. Az asszony mindent elkövetett hogy jobb legyen a helyzet, hiába.

Mivel nem akart 40 éves korára az elmegyógyintézetben kikötni, ezért úgy döntött, hogy elválik. (Az egyház persze ilyen esetben is azt erőltetné, hogy együtt kell maradni, mert a házasság szentsége így meg úgy).

Mivel egy fiatalasszonyról van szó, így a válás után joggal szeretne boldog lenni (hiszen abból nem sok jó jutott neki), ezért keres magának egy másik férfit, akivel végre boldogan élhet. Igen ám, de az egyház szerint egy "bűnös viszony", ezért kirekesztik, nem járulhat szentségekhez. Persze hivatalosan szépe megfogalmazzák, hogy "ó hát nincsenek ők kirekesztve, merthát ők is tagjai az egyházközség nagy családjának, amelyben mindenki megtalálhatja a maga helyét, meghogy az ezzel járó lelki szenvedést felajánlhatja másokért stb", de a rizsát félretéve: ezek az emberek ki vannak rekesztve, mert amiből mindenki részesülhet, abból ők nem.

Egy ilyen ember joggal teszi fel a kérdést: Én nem mehetek áldozni, csak azért, mert nem úgy sikerült az életem, ahogy szerettem volna??? Bezzeg ő, aki 10 éve haragban van a saját testvérével, vagy ő, aki mindenkiről pletykál meg hazudik, ő mehet áldozni???

Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy az ilyen ember a templom tájékára sem megy többet. Abban is biztos vagyok, hogy a másvilágon igencsak számon lesznek kérve mindazok, akik felelősek azért, hogy az egyházban így állnak a szexualitással kapcsolatos kérdésekhez. Akár helyileg a papok, akár magasabb szinten a püspöki tanítóhivatal bizonyos tagjai.

Hány olyan meleg ember van, aki lelki nyomorékká vált, vagy mondjuk öngyilkos lett amiatt, mert óriási lelkiismeretfurdallást okoztak neki, elhitették vele hogy bűnös. Vagy éppen hány elvált ember távolodott el emiatt az egyháztól. Ezekért az emberekért azoknak az egyházi személyeknek kell felelni Isten előtt, akik létrehozták e tanításokat, illetve akik a saját gyülekezeteikben fennen hangoztatják.

Ez egy nagyon nehéz kérdés, már csak azért is, mert két nagyon elemi emberi ösztönt is megmozgat, a szexuális vágyat, és a transzcendens iránti vonzalmat. Itt a poszt alatt is láthatjuk, hogy ez elég heves érzelmeket tud kihozni az emberekből.

Szerintem az első kérdés, amit érdemes feltenned magadnak, az az, hogy biztosan jól ismered-e annak az egyháznak a tanítását, aminek része szeretnél lenni.

Én katolikus nézőpontból tudok releváns választ adni, de szerintem a legtöbb keresztény egyházra kb ugyanezek az igazak.

A helyzet sajnos sokszor az, hogy amit egy paptól vagy hitoktatótól hallasz a témában, az nem feltétlen fedi teljesen hitelesen az egyház tanítását.

Ha a katolikus egyház álláspontját szeretnéd megismerni, akkor arra a legjobb és legfrissebb forrás II. János Pál pápa "A Test Teológiája" c. előadássorozata a legalkalmasabb. Elérhető közvetlen leiratként is könyv formájában, de ha könnyebben érthető feldolgozást szeretnél olvasni, akkor abból is van pár, ami magyar fordításban is elérhető (ilyen pl. Christopher West: Jó hírek a házasságról és a szexualitásról c. könyve, amit mindenképp ajánlok elolvasni a témában.)

Én magam is rengeteget küszködtem a témával, 16-17 éves koromban majdnem semmivel nem értettem egyet, amit az egyház irányából a szexualitásról hallottam. A fenti könyvet évekkel később elolvasva jöttem rá, hogy sokmindent eleve rosszul tudtam a tanítást illetőleg, illetve amit jól, annak sem ismertem az indokait, csak magát a "szabályt". Ma majdnem mindenben egyet tudok érteni azzal, amit az egyház vall, egy-két szinte részletkérdést kivéve.

Ha gondolod, privátban is nyugodtan keress meg.

A vallás akkor keletkezett mikor az első csaló találkozott az első ostobával...

/Voltaire/

Nekem az az álságos a Római Katolikus Egyház szexualitással kapcsolatos tanításaival kapcsolatban, hogy vizet prédikálnak, de közben bort isznak. Más szóval képmutatóak, de nagyon.

Több felmérés szerint a római katolikus papok között jóval magasabb a homoszexuális (és ezt gyakorló) ember, mint a civil társadalomban. Egy felmérés szerint a Vatikánban 5 papból 4 homoszexuális. A pápa bíborosai közül 2 már lebukott kisfiúkkal szemben elkövetett nemi erőszak miatt (George Pell bíboros, a Vatikán volt "pénzügyminisztere" 6 év börtönt kapott 2 templomi kórista fiú megerőszakolásáért).

Az igazi keresztény közösségekben a gyakorlatban is törekednek a tisztaságra erkölcsi, szexuális területen. A lelkészek egy feleségű férfiak, akik a gyermekeiket szépen nevelik, az ilyen közösségekben érték a szüzesség, stb. Tudom, hogy ez nem mindenkinek vonzó, valaki másképp szereti, mint pl. a kérdező is, vagy az első válaszoló.

Nekik ajánlanám az Öt Kenyér Katolikus Baráti Kör-t (előző neve Bíborpalást Katolikus Homoszexuális Közösség):

[link]

de csak ajánlanám, mert már megszűnt.

"Több felmérés szerint a római katolikus papok között jóval magasabb a homoszexuális (és ezt gyakorló) ember, mint a civil társadalomban"

Ez valóban így van, de érdemes egy kicsit kibontani ezt a mondatot.

Abszurd dolog, hogy a katolikus papok nagy része homofób, ugyanakkor a papok között sok a meleg. Pont ezért nem kellene a papoknak bántani a melegeket.

Viszont ha azt nézzük, hogy arányaiban miért több a meleg a papok között, akkor a válasz egyszerű. Egy vallásos kamaszkorú fiú mit is kezdjen az életével, amikor serdülőkorban rádöbben, hogy ő bizony meleg? A nősülés nyilván nem járható út számára, így marad a papság. Így senki sem fogja tőle kérdezgetni, hogy miért nincs felesége. Ez leginkább a 40 fölöttiekre igaz, mivel az ő korukban még nem volt internet, nem volt lehetőség melegként ismerkedni.