Szerintetek mi lesz a katolikus vallás jövője, mi lenne a helyes út az Egyháznak az alábbi kettő közül?
Alapvetően kétféle felfogást, irányzatot látok a Katolikus Egyházban:
Az első egy hagyományosabb, kicsit középkorra emlékeztető irányzat. Ebben nem az egyedi emberek Istennel való személyes kapcsolata, lelkiállapota számít, hanem inkább a katolicizmus társadalmi szerepe: A hívektől nem az a fontos, hogy olvassák a Bibliát, magukban imádkozzanak Istenhez, hanem az, hogy fizessék a tizedet, minél többször járjanak templomba, legalább a fő ünnepeken, az emberek tartsák magukat az olyan társadalmi alapelvekhez, és politikában olyan pártokra szavazzanak amik pl. betiltanák a fogamzásgátlást, az abortuszt, és a pornót, olyan országokat támogassanak ahol hagyományosan erősebb a katolicizmus pl. ne Hollandiát vagy Svédországot, hanem Olaszországot, Lengyelországot.
A második egy újszerűbb, kicsit protestanizmusra emlékeztető irányzat, gyanítom, hogy köze van Luther érveihez, valamint a Második Vatikáni Zsinathoz. Ezen felfogás szerint a katolikus hívő olvassa a Bibliát, a saját lelki üdvéért gyakran gyónjon, járjon lelkigyakorlatokra és különféle katolikus társadalmi eseményekre pl. fiataloknak ilyen vallási táborokba, gyakran beszélgessen Istennel és a templomon kívül magában is imádkozzon pl. lefekvés előtt. Az egyház politikai, társadalmi szerepét inkább minimalizálná, nem szól bele a politikába max az olyan pártok ellen szólal fel, amik nyíltan egyházellenesek, vagy nagyon durván liberális dolgokat akarnának bevezetni.
Szerintetek melyik a helyes irány, és melyiket kéne követnie az Egyháznak a jövőben?
Inkább a hagyományos utat támogatnám.
Az egyház társadalmi szerepvállalása nem merül ki a pártpolitikában, hanem fenntart egy társadalmilag fontos intézményrendszert is. A társadalmi szerepvállalástól való visszahúzódás ezen intézményhálózat leépítését is jelentené. Az ifjúsági táborok is társadalmi szerepvállalás az egyház részéről. Persze a protestantizálódásnak is vannak előnyei. A gyakori gyónást egyébként is szorgalmazza, akár heti rendszerességgel.
Nincs két út, viszont vannak különböző gondolkodásmódú emberek, melyek egyaránt megférnek az Egyházban.
Fontosak a jó hagyományok, fontos a társadalmi szerepvállalás, fontos az abortusz elleni fellépés, fontos a templomba járás, de ugyanígy fontos az Istennel való személyes kapcsolat, Szentírás olvasása, a rendszeres gyónás, a lelkigyakorlatok, stb...
Egyébként szerintem a középkorban is voltak mélyen hívők, nem tudom miért divat mostanában pejoratív értelembe használni ezt. Nézd meg hány középkori szent van, akik manapság is mintaként szolgálhatna bármelyik kereszténynek.
"Egyébként szerintem a középkorban is voltak mélyen hívők, nem tudom miért divat mostanában pejoratív értelembe használni ezt."
Én pozitív értelemben használtam. A középkori katolicizmus sok tekintetben jobban működött a mainál, például az Egyház erélyesebben felhasználta a hatalmát és befolyását arra, hogy fenntartsa a társadalomban a katolikus értékeket.
A mai egyház bizonyos értelemben "becsicskult." Manapság is meg lenne a pénze és a befolyása arra, hogy közvetlenül irányítsa a katolikus többségű országok politikáját, de ehelyett inkább úgy tesz, mintha valami kisebb egyház lenne pl. a Református vagy az Evangélikus, és elsősorban karitatív munkákat végez.
"Én pozitív értelemben használtam."
Értem, viszont ahogy jellemezted, az számomra több tekintetben inkább negatív. Az Egyház célja elsődlegesen az, hogy az embereket Istenhez vezesse és üdvösségre segítse. Inkább ennek a célnak kell alávetni mindent.
"mi lesz a katolikus vallás jövője, "
(Jelenések 18:2, 3) . . .„Elesett! Elesett Nagy Babilon, és démonok lakóhelye lett, minden tisztátalan kigőzölgés rejtekhelye, és minden tisztátalan és gyűlölt madár rejtekhelye! 3 Mert paráznasága haragja borának áldozatul esett az összes nemzet, és a föld királyai paráznaságot követtek el vele, és szégyentelen fényűzése hatalmának köszönhetően meggazdagodtak a föld utazó kereskedői.”
(Jelenések 18:5) 5 Mert bűnei egészen az égig halmozódtak, és megemlékezett Isten az igazságtalanságairól.
Egyik sem lesz az egyház jövője.
Az első azért, mert a külső cselekvésekre helyezi a hangsúlyt. A második azért, mert az egyház nem fog lemondani a társadalmi szerepvállalásról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!