A keresztények szerint hova kerül egy 1100-ban élt inka gyermek lelke?

Szerintem a pokol és a mennyország nem hely. Az emberi lélek -szellem- nem anyagi dolog ezért nem egy helyre kerül. A pokol és a menny egy magyarázata annak,hogy mi történik a lélekkel a test halála után. A menny tulajdonképpen az Istennel való közösséget jelenti. A pokol az az állapot, amikor valaki tagadja Istent és nem kíván a jelenlétében lenni. Aki gonosz, az a saját gonoszságában fog "forrni" nem egy kénköves tóban.

Olyan ember nincs, aki ne hallott volna Istenről. Ha Jézust és a kereszténységet nem ismeri, akkor is van esélye: bár a lelke a halál pillanatában kialszik, de a végén feltámad örök ítéletre, cselekedetei szerint. A Biblia ezt sugallja.

Ugyanakkor mi nem tudhatjuk, mi történik a halál pillanatában, mi van akkor, ha Jézus megjelenik neki? Vagy ha jó cselekedetei szerint megigazul?

Jézust pedig Isten abból az okból nem küldte el az inkáknak, amiért a kínaiaknak sem: Jézus halála egyszeri áldozat, csak egyszer volt rá szükség az emberi történelem folyamán, és olyan nép körében kellett megjelennie, ahol Isten lényegét a legjobban megragadták. (egy Isten - aki emberré válik, meghal, és legyőzi a halált.)Illetve ahol a törvény olyan, hogy ismerik az áldozat fogalmát. (Indiában csak szentté avatták volna, és akkor lőttek volna a megváltásnak.)

Most vagy hiszed hogy Isten igazságos a régi inka gyerekekkel éppúgy mint a mai buddhistákkal, hindukkal, sőt a felnőttekkel is.

Vagy hiszed, hogy Isten nem igazságos, de akkor már felesleges is hinned benne.

Én személy szerint nem aggódom azon, amire senki sem tudja a választ. Bár hiszek Jézusban, mégsem vagyok olyan gőgös, hogy azt mondjam, én üdvözülök, te meg nem. Mert esetleg pofára esek és nézhetem a pokolból, hogy a hinduk és az inkák együtt golfoznak Jézussal a mennyek országában.... ;-))

"A keresztények szerint "

Erre nem tudok válaszolni.

Katolikus teológusok véleménye is megoszlik erről. Vannak akik szerint a természetes boldogság állapotába kerülnek, ami azonban nem egyenlő az üdvösséggel(Isten boldogító szinelátása)

A Katolikus Egyház senkiről sem állitja, hogy elkárhozott.

22-es válaszolóval értek egyet.

A katolikus teológusok között is vita van, az Egyház hivatalos álláspontja erről az, hogy ez Isten titka, mi nem tudjuk. Mi csak annyit tudunk, hogy Isten irgalma végtelen és ő a pogányokat is magához hívja. Nincs különösebb okunk feltételezni, hogy Isten a kegyelmét pont egy gyerektől vonná meg. Mondjuk ez a gyermek a maga kis hitével tisztelte az inka istenségeket. Mikor meghalt, akkor viszont meglátta Istent, aki megszólította, hogy "ugye, hogy engem kerestél egész életedben?" És akkor a gyerek megörül, rájön, hogy igen. Persze, ez csak egy kissé lebutított fikció.

Mint minden lélek sorsáról, ebben az esetben is egyedül Isten dönt, az Egyház éppen ezért senkiről nem mondhatja ki, hogy biztosan elkárhozott, még arról sem, aki gátlástalanul kinyír 30 embert, majd utána lelövi magát is.

„Honnan tudják, hogy az önök bibliamagyarázata a helyes? A Bibliát ezerféleképpen lehet értelmezni!”

Te is hallottál már ilyen véleményt? Tudtad-e, hogy lehetséges a Bibliát úgy vizsgálni, hogy önmagát magyarázza? A lényeg az, hogy ha az adott vers szövegkörnyezete nem tesz világossá egy kijelentést, össze kell vetni más, hasonló témájú bibliai részletekkel. Így aztán nem egyéni vélemények formálják a gondolatainkat, hanem maga a Biblia.

Vegyük például azt, hogy mit tanít a Biblia a halottak állapotáról. Felsorolunk hat gondolatot a Biblia különböző részeiből. Látni fogod, hogy egységes képet alkotnak.

● „Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe” (Zsoltárok 115:17).

● „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsoltárok 146:3, 4).

● „Az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak” (Prédikátor 9:7).

● „Nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged . . . Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én!” (Ézsaiás 38:18, 19).

● „A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4).

● Amikor Jézus Krisztus barátja, Lázár meghalt, ő ezt mondta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul . . . Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt” (János 11:11–14).

Látod, mennyire egybehangzóak ezek a versek? Bizony, bár sokan mást hisznek, a Biblia azt tanítja, hogy a halottak valóban halottak. Nem élnek sem az égben, sem máshol, hanem úgyszólván mélyen alszanak, és semmiről sem tudnak. Ebből következik, hogy nem képesek dicsérni Istent, de még gondolkodni sem.

Összefoglalva: Ha téma szerint vizsgáljuk a Bibliát, világossá válnak az alaptanításai. Persze ehhez a módszerhez, melyet Jehova Tanúi követnek, erőfeszítésre van szükség (Példabeszédek 2:1–5). De ez szinte mindenről elmondható, ami igazán értékes.

Tehát magyarán a "lélek halhatatlansága" olyan vallásos filozófia, mely nem a bibliából származik! Így kedves kérdező, a kérdésed rossz - ezért olyan szerteágazóak a válaszok is, valamint ezért ekkora a tanácstalanság, mondván, hogy "ez titok". Ugyan már!