A keresztények szerint hova kerül egy 1100-ban élt inka gyermek lelke?

ma 21:03

Csak hát egyszerűen tévedés az, hogy ez az elmélet "egy író agyszüleménye". Rosszul tudod.

"ha Isten olyanért büntet valakit, amiről nem tehet, akkor nem kifejezetten igazságos."

- Ez nem így van; az igazság nem I-tentől függetlenül létezik, hanem ő maga. Nem mi határozzuk meg az igazságot.

Vagy elfogadod, vagy nem.

A pokol tornácát nem Dante találta ki, ez a teológiája és az Egyház álláspontja. Amúgy valószínűleg oda.

Csak az jut pokolba a pogányok közül, aki a saját hibájából maradt kívül az igaz hiten s aki a természetes erkölcstörvény ellen súlyosan vétett és azt soha megfelelően meg nem bánta.

Természetes, hogy ez az eset sokkal könnyebben fordul elő a pogányok, mint a keresztények közt s azért kell mindent elkövetnünk, hogy a pogányok is mielőbb mind Krisztus aklába térjenek. Isten mindenkinek üdvét akarja (1 Tim. 2, 4). Más kérdés persze, hogy a pokolba-nemjutás minden esetben azt jelenti-e, hogy az illetők az Isten látására, a mennyországba eljutnak-e? Ennek a keresztség, legalább vágykeresztség a feltétele. Feltehető s nem ütközik semmiféle hittételbe, hogy sok pogány, aki önhibája nélkül maradt az igaz hiten kívül, sem a pokolba, sem a mennyországba nem jut, hanem valami középállapotba, ahol a megfelelő tisztulás és bűnbánat után csakis természetes örök boldogságot (nem természetfölöttit) nyer, olyanfélét, aminőt Isten feltehetőleg pl., a kereszteletlen, de egyébként ártatlanul elhalt kisdedek számára tart fenn. Erről ugyan a kinyilatkoztatás nem beszél, de valószínű.

[link]

[link]

Azok a lelkek, melyeket csak az ősbűn terhel, de különben személyes bűnük nincs, a limbusba mennek, ahol ugyan nem részesülnek Isten látásában, de természetes boldogságnak örvendenek. A limbusban, melyet a pokol tornácának is hívnak, kellett az ószövetségi igazaknak Krisztus mennybemeneteléig kín és szenvedés nélkül az eladdig zárt mennyországba való belépésre várniuk. A limbus a helye vagy állapota azoknak a gyermekeknek, akiket egyedül csak az ősbűn terhel, kik sem a mennyországban, sem a pokol kínjaiban nincsenek.

Még szerencse, hogy nem a keresztények döntenek arról, hogy ki hová kerül! Azt Isten fogja eldönteni, hogy ki kapja meg az örök élet lehetőségét és ki nem. Mi, emberek tehetünk azért, hogy örökké élhessünk. Aki még nem tanulhatta meg, hogy ez mit jelent, az majd biztosan megkapja a feltámadása után ennek a lehetőségét, mert Isten igazságos. Az élet tőle származik. Nem a véletlenre bízza, hogy ki az, aki hallhat róla- így élhet-, és ki az, aki nem. A "menny" az életet jelenti, a "pokol" pedig a pusztulást.

A Biblia pontosan közli, hogy kik pusztulnak el. A gonoszok. Ahhoz, hogy valaki gonosszá váljon, szántszándékkal tennie kell Isten ellen, akit megismert. Ők nem élhetnek, elpusztulnak. Ebből adódik szerintem a válasz is a kérdésedre. Az összes olyan kitaláció, hogy a pogányok(akik nem hallottak Istenről és Jézusról) elkárhoznak, a keresztények pedig a mennybe jutnak, nem egyeznek azzal, ami a Bibliában olvasható. Ezeket emberek találták ki.

ma 08:17

Vallásos emberekre nem jellemző, hogy előírják Istennek, mit kellene inkább csinálnia ahhoz, hogy igazságos legyen. Nyilván nem vagy vallásos. De egy ateistának fölösleges bosszankodnia azon, ha a vallásokban igazságtalanság van.

A keresztelés szükséges az üdvösséghez, viszont a vízzel való keresztelésnek léteznek "pótszerei". Pogányok számára ez az ún. vágykeresztség:

A vágykeresztség a szeretet aktusából és a bűnök feletti tökéletes megbánásból áll, amely legalább a keresztség utáni rejtett vágyat is magában foglalja. A rejtett azt jelenti, hogy azoknál, akik nem tudnak a keresztelés létezéséről, ennek a vágynak nem kell kifejezetten meglennie. Ezeknél elegendő az őszinte szándék mindannak megtételére, amit Isten tőlük követel. Ezért, ha tudnának a keresztség szükségességéről, meg is tennék azt. A természetfölötti szeretet aktusában még a keresztelés előtt megkaphatja valaki bűnei bocsánatát és a megszentelő kegyelmet, mert a szeretet Isten iránt és a súlyos bűn állapota a lélekben egyszerre nem lehet jelen. Ezek ellentmondanak egymásnak, mivel a halálos bűn elfordít Istentől, míg a szeretet hozzá köt. Ezért mondja Jézus Mária Magdalénáról: „Bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47), és Szent János: „Mindaz, aki szeret, Istentől született.” (1 Jn 4,7)

Az Apostolok Cselekedetei a vágykeresztségről mutat be egy példát a pogány Cornelius százados történetével. Ugyanis ott azt olvassuk, hogy Cornelius igaz ember volt, és ahogy csak tudott híven szolgált Istennek. Mikor Szent Péter róla prédikált, a Szentlélek reá szállott és egész családjára, holott még nem voltak megkeresztelve. (ApCsel 10,44-48) További példa a vágykeresztségre Valentinian római császár esete. Őt 392-ben még megkeresztelése előtt meggyilkolták. Szent Ambrus ennek ellenére egyházi temetésben részesítette, mert meg volt róla győződve, hogy a császár a keresztelés iránti vágya miatt már megkapta Isten kegyelmét.

A vágykeresztség létezése az oka annak is, hogy felnőttek megkeresztelésével várni lehet addig, amíg a keresztelendők jól felkészültek és időt találnak a megfelelő ünnepségre (a klasszikus keresztelő idő a húsvét). A vágykeresztség kisgyerekek számára természetesen nem jöhet szóba, őket ezért kell minél hamarabb megkeresztelni.

Ez egy öntudatlan gyermek számára nem lehetséges, viszont akár egy Jézusról soha nem halló pogány, ha értelme használatára eljutott élhet ezzel, és az üdvözülhet.

Ne feledjük: Isten nem a szánk íze szerint igazságos, ő elrendelt bizonyos feltételeket, hogy mi kell az üdvösséghez.

Az életétől függ, hogy hová került.

Pogányok is mehetnek a Mennyországba.

Én azt olvastam, hogy aki úgy halt meg, hogy nem lehetett keresztény, Jézus elviszi a lelkét egy misére, hogy ott áldozzon.