A Jehova Tanúit miért vádolják azzal, hogy a Jehova egy műszó? Ilyen értelemben a Jézus miért nem műszó? Jézus neve is minden nyelven eltér, nem úgy ejtjük, ahogy eredetileg Izraelben kiejtették, honnan tudjuk, hogy melyik a helyes?

A gond ott van, kérdező, hogy pont Jehova Tanúi erőltetik hogy mennyire fontos a név. Olyan szinten hogy telejehovázták a saját Bibliájukat olyan helyeken is, ahol a tetragrammaton sosem szerepelt.

Ezzel kontrasxtban visz

Bocsánat, hamarabb küldtem el véletlen.

Szóval ezzel kontrasztban viszont egy olyan olvasatot erőltetnek, amiről már régóta tény hogy hibás.

Tehát gyakorlatilag a saját elveiket köpik szembe amikor a név fontosságát hangsúlyozzák, de a legcsekélyebb azirányú törekvés sincs bennük hogy ezt a nevet legalább megpróbálják helyesen ejteni. A nem Tanúk pedig szimplán értetlenül állnak egy ilyen értelmetlen önellentmondás előtt.

"A Bibliára jellemző, hogy minden névnek van valamilyen jelentése, mégsem szó szerint fordítjuk a neveket. Mózes, Illés, Izrael, Jézabel, stb. ezeknek mind van valami jelentéstartalmuk. Mégsem így fordítjuk őket."

Ez így badarság és abból ered, hogy tévesen értelmezitek a Szentírásban magát a név fogalmát. Beleestek abba a nagy hibába, hogy a nevet úgy értelmezitek, mint manapság. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy téged Jánosnak hívnak, mit mond ez el rólad? Valószínűleg semmit. Mózes neve magyarra úgy fordítható, hogy "vízből kihúzott", tudományosabb magyarázatok alapján pedig "valakinek a gyereke". Legyen bármelyik is, nem hasraütésre kapta, ahogy te a fiktív János nevet, hanem egy lényeges tulajdonsága alapján. Vagy még látványosabb Péter apostol neve, Kéfa (Kéfás), amit Jézus adott neki. Nem hasára csapott és mondta, "legyél mostantól Kéfa", mint szüleid tették. Hanem mert a Kéfa sziklát jelent és egy alapvető dologra utal Péter kapcsán. Számos jelentős bibliai személy nevét így végig járhatnánk.

Egyébként van rá példa, hogy lefordítjuk a nevet. Például Jézus esetén, Krisztus magyarul felkentet jelent.

Isten alapvető tulajdonsága, hogy önmagában létezik, nincs kezdete és vége. Ezért mutatkozik be Mózesnek így:

"Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!«"

Felvetődik bennem a kérdés, ha esetleg Istennek van hagyományos értelembe vett neve, az miért pont az lenne, hogy "Aki van", vagy héberül Jahve? Ehhez az kéne, hogy Isten anyanyelve a héber legyen. Feltételezem, hogy Isten anyanyelve nem a héber (sőt nincs is anyanyelve), de a zsidóknak az, ezért számukra héberül mutatkozott be. Miért olyan fontos, hogy minden nép és nyelv héberül szólítsa meg Istent?

"Magyarok Istene - ugye ismert a kifejezés, semmiképpen sem Jézus atyjára utal."

Márpedig szinte minden forrás arra utal, hogy a Magyarok Istene kifejezés teljesen egyértelműen Jahve, illetve Jézus Krisztus. Már a korai századokban (Szent Istvántól kezdve) Jézus, illetve anyja Szűz Mária a magyarság védelmezői, pátrónái voltak. Ez visszaköszön számtalan krónikában, Szent István is Mária oltalmába ajánlja az országot. Maga az említett kifejezés sok évszázaddal később alakult ki és a Szentháromság egy Istent értették alatta, nem pedig holmi pogány isteneket. Ami már az alapján kizárt, hogy az ősmagyar vallás valami politeista természeti vallás lehetett.

#10

"2Mózes 6:3"

"de nem tártam fel nekik teljesen, hogy mit jelent a nevem"

Nos ilyen egész biztos nincs az eredeti szövegben, ha megnézed egy interlinear fordítást (ahol a héber szavak alatt ott van pl angolul), akkor sokkal inkább így hangzik:

"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik."

A "Mindenható Isten" helyén az eredeti héberben Isten El (Éli) neve szerepel.

"Szóval blődség ilyet mondani, hogy nem jelentette ki Isten soha a Bibliában konkrétan, hogy mi az Ő neve."

Nem, az a blődség, hogy fogalmad sincs, mit jelent egyáltalán a név, mint fogalom, s még is így próbálsz észt osztani. De erről már fentebb írtam.

"A kereszténység előtt is imádtak a magyarok valamiféle istenséget, nem akkor találták ki ezt a szót, amikor a JHVH-t akarták átültetni magyarra."

Most feltételezel, vagy állítasz? Mert állításnak badarság, feltételezésnek alaptalan.

A magyar "isten" szó legkorábbi nyelvemlékei a 12. századból valók, a Halotti beszédben már szerepel. Jelentése több nyelvész szerint, "atya", "atyácska". Semmi sem utal arra, hogy már mondjuk a 7. században használták volna pogány isteneikre.

Te lehülyézed azt, aki meg tudja cáfolni a jehovista hamis tanítást??? Nem szégyelled magad? Akkor tessék egy kis TÖRTÉNELMI ismeret neked, mert látom teljesen tudatlan vagy, ezt egy olyan ember írta, aki igen járatos a témában (amit a jehovistákról nem lehet elmondani, mert kizárólag azt tanulják, amit a szintén tanulatlan vezető testület kitalál):

A NÉV (bibliai hebraizmusok dióhéjban 5.)

A Bibliában a „név” [héber sém] fogalma nem csak a megszólítást, megjelölést szolgálta (mint pl. a 2Móz 3:16-ban), hanem a személy elvont fogalmát is pótolta, ami a héberben nem létezett. Pl. valakinek „naggyá tenni a nevét” azt jelenti: jelentős emberré tenni (1Móz 12:2). Istenre is úgy utalnak a mai napig, hogy ha-Sém, „A Név”, azaz „Ő”. Isten népet szerez „a nevének”, azaz Önmagának (ApCsel 15:14). Helyes ösvényen vezet „az ő nevéért”, mert Ő az, aki, olyan, amilyen (Zsolt 23:3). Hirdessék „nevemet” az egész földön: ti. hogy Én milyen vagyok (2Móz 9:16). A „te nevedet” viseli ez a ház: Te magad laksz e házban (1Kir 8:43). Az ÚR angyalában az ÚR „neve” van „benne”: Maga a láthatatlan ÚR (2Móz 23:21). Isten „nevét” dicsérni vagy áldani annyi, mint dicsérni, áldani azért, aki és amilyen Ő (2Krón 29:13, Neh 9:5), és „az ő nevét” ismerni és félni annyi, mint ismerni Őt magát és tisztelni azért, Aki (2Krón 6:33).

A név [görög onoma] héberes funkciója az Újszövetségben is megjelenik. Pünkösdkor a tetőn 120 „nevek sokasága”, azaz 120 főnyi sokaság volt jelen (ApCsel 1:15). Szent „az ő neve”: ő egészen más, különleges (Lk 1:49). Szenteltessék meg „a te neved”: legyen különleges számunkra a Személyed, aki vagy (Mt 6:9). A Fiú az Atyának ezt mondta: nyilvánvalóvá tettem nekik „nevedet”, azaz megjelenítettem előttük a Lényedet (Jn 17:6). Jézus „neve” erősítette meg a bénát, azaz Ő maga adott neki erőt, hiszen feltámadt (ApCsel 3:16). A „minden név felett való név” a Legnagyobb Személy (Fil 2:9). Az ég alatt „nincs más név”, azaz nincs senki más, Aki megmentene (ApCsel 4:12). Ki ne féle és ki ne dicsőítené nevedet, azaz ki ne tisztelne és dicsőítene Téged azért, aki vagy? (Jel 15:4).

"A tulajdonneveknek igenis van jelentőssége. A Bibliában is előfordul, hogy egy-egy személy személyiségét leírták, melléknevekkel jellemezték, de mégis volt egy tulajdonneve, amelyen szólították."

Ti aztán teljes tévképzetben életek. Akkoriban nem volt tulajdonnév és melléknév, hanem mindenkinek egy neve volt. Mózest sem úgy hívták, hogy Mózes Béla, ahol Béla a keresztnév, Mózes meg a tulajdonnév, hanem csak Mózesnek hívták, Bélának nem. Ha nagyon hivatalosak akartak lenni, akkor hozzátették, hogy kinek a fia. Így például Jézus apai neve, hogy "Jézus, József fia". Istennek már csak azért sem lehet tulajdonneve, mert a Bibliában egyszerűen nem létezik ez a fogalom.

"Istennek is több elnevezése van a Bibliában, melyek néhányszor fordulnak elő"

Mondjuk az Éli, Elohím igen sok alkalommal előfordul, amit ti következetlen módon átírtok "Jehovára".

"ezek az ő egy-egy tulajdonságát emelik ki, azonban a JHVH-t mutatja be az ő személyes tulajdonneveként"

Ez nem igaz, mert a Jahve is egy tulajdonságára utal, egy igen egyedi tulajdonságára, miszerint Isten maga a létezés.

"Ha valóban a Biblia Istenére utalt volna az Isten szó, akkor nem ajánlották volna Mária oltalmába az országot, ez teljesen ellentétes az Ő akaratával..."

Miért, Mária esetleg nem Krisztus anyja? Elég mélyre kezd süllyedni a szektátok, ha ilyen dolgokat is tagadtok. Szűz Máriát meg pogány istennőnek beállítani... Isten Fiát akkor egy pogány istennő szülte a világra? Milyen eretnekséget tanít újabban az őrtorony?

"A fenti idézetben mit jelent az Isten szó? Kire vonatkozik pontosan."

Ne legyél ennyire buta... Azt az idézetet sok-sok évszázaddal későbbi krónikások írták, nagyjából annyi a valóságtartalma, mint a Harry Potternek. Természetesen Géza nem mondott ilyet, de a krónikába elég jól hangzott leírni. Ráadásul az "isten" szó akkor még nem is létezett a nyelvészek többsége szerint.

Az mondjuk igaz, hogy Géza nem volt hívő keresztény, de István király már igen, ez jól látszik fiának írt intelmeiből.

Szia

Nem mi, Jehova tanúi találtuk ki, mennyire fontos az, hogy az emberek megismerjék a Teremtő nevét. Ezt maga Jehova tartja fontosnak, mert minden ember élete attól függ, megismerik-e azt, mit takar az isteni név jelentése.

Isten nevének a megszentelését maga Krisztus nagyon fontosnak tartotta, többször beszélt és tanított erről.

JEHOVA. Ez a neve a világegyetem legfőbb Urának, és a nevét ő maga választotta magának. A tetragram (az Isten nevét alkotó négy héber betű) a Biblia héber szövegében csaknem 7000-szer fordul elő, tehát sokkal többször, mint bármely cím, amely leírást ad Istenről. A Jehova név nem csak amolyan megjelölés. Megkülönbözteti az igaz Istent minden más istentől, ideértve az ember alkotta isteneket is. Ez az a név, amelyet minden értelmes teremtménynek ismernie és tisztelnie kell, és meg is kell szentelnie.

A Jehova név azt a valakit azonosítja, aki az ég és föld Teremtője (1Mó 2:4). Ő Jézus Krisztus Istene és Atyja (Mát 4:10; Jn 20:17), és Ő ígérte meg, hogy „új egeket és új földet” hoz létre, amelyekben az igazságosság fog érvényesülni (Ézs 65:17, 25; 2Pét 3:13).

Nélkülözhetetlen, hogy Isten nevét minden ember ismerje (Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül”. Ró 10:13). Mindez sokkal többet jelent annál, mint hogy tudjuk, mi Isten személyneve. Azt is magában foglalja, hogy ismerjük e név viselőjét, és összhangban élünk a nevéhez kapcsolódó szándékaival. Az igaz Isten minden imádójának felelőssége, hogy buzgón ismertesse Jehova nevét, ahogy Jézus is tette (Megismertettem a nevedet azokkal az emberekkel, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, te pedig nekem adtad őket, és megfogadták a szavadat. Ján 17:6, "És megismertettem velük a nevedet, és ezután is megismertetem, hogy ők is úgy szeressenek másokat, ahogyan te szerettél engem, és hogy egységben legyek ővelük.” 26).

Jehova Isten azt ígéri, hogy megáldja azokat, akik ismerik, használják és tisztelik nagy nevét (Isten ezt mondta: „Mivel szeret engem, megmentem. Megvédem, mert ismeri a nevem. Zsol 91:14).

Nem Jehova tanúi találták ki azt, hogy hírdetni, megismertetni kell Isten nevét. Ettől függ minden ember jövője.

De nem kényszerít Isten senkit semmire, csak a szeretetével vonza a bűnös embereket a János 16:3 szerint.