Hogyan szivárgott be a világba a halál? Mi változott meg?

Lucikám!

Már itt voltál, amikor erről beszéltünk.

Az állatok halandók voltak.

Ádámék is halandók voltak.

Isten NEKIK - csak nekik - mindig meghosszabbította az életüket.

Aztán, miután összevesztek - már nem hosszabbította meg többé.

És utána a tökéletes testüket lecserélte hibátlanra.

Az ember mindig is halandó volt, de csak a tudat hajnalán tudatosult halandósága felől, amit a biblia abűnbeesés elbeszélésével jelképesen ábrázol.

Ez a fejlődésnek az a szakasza, mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között.

Az ember (ön-)tudata változott, bővült, megjelent a jó és a rossz fogalma, az én és a te, az én és az ők, a mi és az ők fogalma.

Szió Luci

Igen már beszéltünk erről, de azért elmondom.

Jehova szelleme vagy is az éltető erő, amit fokozatosan megvont az embertől.

Egy határozott kijelentés:

(1Mózes 6:3) . . .„Ne működjék szellemem időtlen időkig az emberen, mert ő csak hús-vér lény. Napjai ezért százhúsz évet tegyenek ki.”

Ahogy egy ventillátort, ha kihúznak a forrásból, és fokozatosan leáll, így az ember egészsége, fiatalos ereje, lendülete is fokozatosan áll meg.

Ádám, még megérhette a 930 évet, Noé napjaitól pedig ez 120 évre csökkent,...

"(1Mózes 6:3) . . .„Ne működjék szellemem időtlen időkig az emberen, mert ő csak hús-vér lény. Napjai ezért százhúsz évet tegyenek ki.”

Ahogy egy ventillátort, ha kihúznak a forrásból, és fokozatosan leáll, így az ember egészsége, fiatalos ereje, lendülete is fokozatosan áll meg.

Ádám, még megérhette a 930 évet, Noé napjaitól pedig ez 120 évre csökkent,..."

Egyrészt ez rossz fordítás, másrészt emberi spekuláció, bár az öregedésben gondolom mindenki egyetért.

1Mózes 6:3 És szólt JHVH, mondván „Ne ítéljen (pereskedjen) szellemem a korszakig az emberrel, mert valóban, ő hús. Mégis legyenek napjai száz és húsz év."

Ezt nagyon sok keresztény felekezet a Károli biblia (de látom az őrtorony kiadás sem jobb) pontatlan fordítása miatt félreérti, és azt gondolják, az ember max. 120 évig élhet, holott a mai napig előfordul, hogy valaki tovább él.

Valójában itt ítéletről van szó, hogy ne legyen az ember örök ítélet alatt.

A bűnbeesés előtt az ember pedig nem volt halandó, hanem lehetősége volt mind élni, mind meghalni, Isten rábízta a döntést, így látszólagos szabadsága volt.

Ezt a tanítást az ideiglenes állapotról a korai Egyház őrizte meg, ebből két példa:

82 (81.). Zsoltár, LXX

6 Én mondtam: Istenek vagytok és a Legfölségesebb fiai mindnyájan

7 Pedig ti meghaltok, mint emberek, és elbuktok (leestek), mint egy a fejedelmek közül.

Jusztinosz értelmezése (2. Század): Az emberpár megfeddetik, mert Isten hasonlatosságára lett teremtve, szabadon a szenvedéstől és a haláltól, és mivel Isten fiai voltak, méltóak voltak és maradtak volna az Istenek (Elohim) címre, ha engedelmeskedtek volna. De egy a fejedelmek közül, a kígyó – aki ezért a tettéért szintén az elbukás (leesés) ítéletét vette – a halálukat okozta. Így az emberpár, és vele hasonlóképpen az emberiség, mint emberek halnak meg.

Illetve:

49. (48.) Zsoltár, LXX

A tiszteletben levő ember nem fogta fel, az értelem nélküli állatokhoz hasonlíttatott, és hozzájuk lett hasonlóvá téve.

Szintén egy második századi értelmezés: a teremtésre utal, ahol is az ember tisztességben és értelemmel lett megalkotva, de ezt nem értékelve az értelem nélküliséget és a vágyak követését választotta, ezért igazságosan lett azokhoz hasonlóvá téve.