Vallásos egyénektől kérdezem hogy mi vár ránk a halál után? Örökké tart a Pokol? Vannak olyan keresztény tanitások amelyek ellentmondanak a pokolnak?

» A Máté írása szerint való Szent Evangéliom » 24. fejezet

51 És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Szerintem ez egyértelmű. Akit ketté vágnak már halott, mégis csikorgatni fogja a fogát.

A vallásos egyének gondolom nem az örök poklot várják az örökkévalóságtól, sokkal inkább az üdvösséget. Hogy mi vár ránk, azt egyedül Isten tudja.

A pokol sokkal inkább egy állapot, az Istentől való teljes eltaszítottság állapota, így igen, örökké tart.

Ha lennének olyan keresztény tanítások, amik tagadják a poklot, akkor itt igen nagy hiba lenne, mert ezek szerint egyik tanításban tagadnák, másikban elfogadnák. Annak mi értelme?

Pokolkifejezésre a görög mindig a hádész szót használja, amely a héberben a seólnak felel meg. Ez nem teljesen fedi azt, amit mi a pokol alatt értünk. Ugyanis a korabeli gondolkodásmód szerint minden elköltözött ember lelke és szelleme ide, erre a föld mélyében lévő helyre került, függetlenül attól, hogy jó volt-e, vagy gonosz. Csak a keresztény hit tette lehetővé Jézus feltámadása után, hogy a hívők szelleme és lelke a mennybe kerülhessen. A hádészban, az alvilágban tehát elkülönítve éltek a jók és a rosszak lelkei. A rosszak a gyötrelem helyén, ahol Jézus egy beszámolója szerint (Lk 16:23–24) valóban tűz gyötörte őket. Tőlük egy mély szakadékkal (Lk 16:26) elválasztva éltek az igazak azon a helyen, amit "Ábrahám kebelé"-nek hívtak, s a két rész között lehetetlen volt az átjárás. Itt azok tartózkodtak, akik Ábrahám hitét követve reménykedtek a halottak majdani feltámadásában, és földi életüket ennek megfelelően élték le. Miután ebben a hitben haltak meg, jóllehet számukra sem volt kellemes hely a seól, tudták, hogy az igazak feltámadásával örök boldogságra fognak feltámadni, s ez elviselhetőbbé tette számukra a várakozást. Ezékiel próféta leírása és Jézus egy megjegyzése (Ez 31:16–18 és Lk 23:43 vö. 1Pt 3:19–20) alapján tudható, hogy az Éden (Paradicsom) is a seólban (hádészban) volt ebben az időszakban (a próféciák szerint a messiási királyságban újra a Föld felszínén, Jeruzsálemben lesz). A Pokol (Hádész, Seól) ugyanakkor egy gonosz angyal személyes tulajdonneve is a Szentírásban, aki uralmat gyakorol e föld mélyén található hely fölött. Funkciója, hogy a Halál angyalával együttműködve az elköltözött emberek lelkeit szellemi erejével a végső ítéletig fogságban tartja ezen a helyen. Az ún. "második feltámadás" után mindkét bukott angyal, a Halál és a Pokol egyaránt a gyehennába vettetik, így a pokol nem a végső ítélet helye, ahogyan az európai keresztény kultúrkörben azt sokan elképzelik – és tekintetbe véve az "Ábrahám kebelé"-nek nevezett helyet, valamint az ott lévő Édent, nem is a gyötrelem helye mindenki számára (bár nem is a beteljesedésé, még e jobbik részén sem). Ugyanakkor számos teológus szerint az "Ábrahám kebele" és az Éden Jézus feltámadása után felemeltetett a mennybe. Ha ez igaz, akkor viszont az alvilág azóta valóban "pokollá vált" minden odakerülő számára. Minderről persze nincs tökéletesen pontos ismeretünk. Mindezeket figyelembe véve a hádész szó legpontosabb fordítása az alvilág lett volna – azonban ezt a modern nyelv már a "bűnözői körök" fogalmával annyira megterhelte és félreérthetővé tette, hogy egyelőre megmaradtunk mégis a pokol szó használatánál.

A Gyehenna a héberben Ge-Hinnon vagyis Hinnon völgyét jelenti amely Jeruzsálemtől nyugatra és délnyugatra, természetes határt képezett Júda és Benjámin közt. Tudhatjuk meg Jozsué és Nehemiás könyvéből. Később pogány áldozati kultusz színhelye lett. Jósiás király szüntette ott meg a pogány kultuszt azáltal, hogy szemétlerakóhelyet csinált belőle, ahol szüntelen égett a tűz a szemét megemésztésére. A zsidó apokaliptikus iratok a pokol bejáratának nevezték ezt a helyet; így a völgy magának a pokolnak jelképe lett. Jézus is ilyen értelemben használta a szót (Mt 5,22; 18,9; 23,15).

Lehetséges hogy meseszerűnek hangzik, de attól még igaz is lehet nemde? Az ember egy testben lakozó szellemi lény, aki a fizikai számunkra látható világban az idő vagyis az elmúlás alá vagyunk rekesztve. Itt a földön csak átutazók vagyunk szinte, ez a jó esetben 70-80 esztendő egy szempillantásnak tűnik majd az örökkévalóságban. Hogy mindennek van eleje és vége ez csupán a relatív gondolkodásmód korlátainak tudható be, melyet a klasszikus fizika oksági elve megszületése óta meglévő jelenség. Ebbe a gondolkodásmódba szocializálódtunk bele az iskolarendszeren keresztül, ebből ki kell törni hogy megláthassunk dolgokat. A Biblia szerint a látható világ a láthatatlan világból jött létre. Sokkal valóságosabb a láthatatlan világ mint a látható, mivel a látható világból minden el fog múlni. Az ember 5 érzékszervével tud eligazodni a látható világban, ebből a legfontosabb a látás, majd a hallás, tapintás, ízlelés és szaglás. Ezek az érzékszerveink nem képesek megragadni a szellemi valóságot, viszont a szívünknek van arra képessége. Maga a hit is itt jön létre, nem az értelemben hanem a szívben.

A Biblia értelemben a szív az ember teljes személyiségének a központja, lényege. A Szentírás tanításában nem érzelemként szerepel, de nem is értelemként, hanem a személyiség olyan forrásaként, gyökereként, amelyből az ember érzelmei, akarata és gondolkodása egyaránt kiindulnak, megszületnek.

Életünk értelme és célja hogy földi létünk alatt megtaláljuk létezésünk forrását a teremtő Istent, és megbékéljünk Vele, Fiának Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit által.

A pokol örökké lesz, mivel mindig lesznek olyanok, akik ellene mondanak az Isten szeretetének. De akik megbánták a pokolban a sok-sok szenvedés következtében (és lefizették az árát gonoszságaik következményeinek), hogy gonoszak lettek, és szeretnének megjavulni, akkor azok számára az Isten biztosítani fog egy új lehetőséget, hogy leszületve a földre a Szentlélek által újjá tudjanak születni.

Tehát van örök kárhozat, de nincs örök kárhozott! :)

Máté5.25. Idejében légy jóindulatú ellenfeleddel, hamar, míg az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a(z ítélő)bírónak, a(z ítélő)bíró az ítéletvégrehajtónak és börtönbe vessenek.

Máté5.26. Ámen, mondom neked: semmi esetre sem jössz ki onnét, míg meg nem adod (le nem fizeted) az utolsó fillért.

A véget nem érő szenvedés a római felekezet kitalációja, hogy ezzel félemlítse az embereket, hogy rájuk kényszerítse akaratát.

Pál szerint a végén minden Istentől távol lévő dolog, hatalom, erő, birodalom eltöröltetik, így a halál, pokol, hádész, seol is, hogy Isten legyen minden mindenekben.

1Kor.15 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. [...] Hogy Isten legyen minden mindenekben.

Az LXXben, Ézsaiás könyve ezt megerősíti, ahol Isten Beszéde kijelenti, hogy a gonosz mag nem marad meg örökre, pl. egy tüzes helyen végtelen ideig: Ézsaiás 14:20 Egyáltalán nem maradsz meg soha örökre, te gonosz mag!

Szia, a Biblia sokkal világosabban tanít a pokolról, mint sok másról. Külső sötétségnek, tüzes kemencének nevezi. Aki megsemmisül, az nem csikorgatja a fogát, és sírni sem tud.

[link]