Létezik Isten?

Egyházi isten alatt azt értem, amit általában nyomatnak az egyházak.

Öreg, szakállas bácsi, aki törődik mindenkivel.

A sima isten, amiről én beszélek, az inkább valami kutató, megfigyelő csak, aki létrehozta az egészet.

21 hol nyomatnak öreg szakállas bácsit a gyakorin kívül? Avagy a XVIII századból írsz, ahol is a képzőművészeti ábrázolásokban (és csak ott) volt ez látható? Pl már a zenében sem találhatod, még a XVIII században sem: l. Bach:

https://www.youtube.com/watch?v=4_bFGwBKnOE

pl nem látok felhőn-ülő szakállas bácsit, aki nem létezik, de gonosz, ebben a gyönyörű kantátában, ez csak a gyakorizók tévképzete.

Teljesen mindegy, nem a külső a fontos.

A lényeg, hogy amiben én hiszek, az nem ígér semmit, se poklot, se jót, se büntetést, nem kéri, hogy imádd stb.

"Teljesen mindegy, nem a külső a fontos."

Ó! csak nem elérjük, hogy abbahagyjátok végre a szakállas-gonosz, de nemlétező-butus nemecsekernő istenkép szajkózását? Hát akkor mégis érdemes volt!!! Ha még az istenhívőségedhez hozzájárul, hogy nem alázod a másképp, másban hívőket, nem rágalmazod mindenfélével, akkor tökéletes boldogság száll a világra, és annak kis szeletkéjére, a gyakorira!

Ámen!

https://www.youtube.com/watch?v=DvABG-qjKM0

"Egyházi isten alatt azt értem, amit általában nyomatnak az egyházak.

Öreg, szakállas bácsi, aki törődik mindenkivel."

Mérget tudtam volna venni erre, hogy ezt írod.. :D

Az egyház (most alapvetően a Katolikus Egyházról beszélek, de idevehetjük a történelmi egyházakat is) sosem tanította, hogy Isten egy öreg szakállas bácsi, aki büntet vagy jutalmaz, ahogy neki tetszik. Az Atya öreg alakban való ábrázolása csak egy művészeti bemutatása Dániel próféta könyvében megjelenő "ősöregnek". Istennek nincs teste, Isten nem egy fizikai lény - az egyház mindig is ezt tanította - így lerajzolni sem lehet, csak ha valahogy ábrázolják, akkor ez a bibliai rész adott ihletet.

Egyébként igazad van, egy ilyen Istenben én sem hinnék, mint amit te leírtál.

Nem tudni.

Minden jel arra mutat, hogy nem létezik.

De ha létezik, akkor nagyon perverz.

Na jó tudjátok mit, ha "isten" dob nekem egy nekem való lányt aki szeret akkor rá tudtok venni hogy létezik :D

1 heted van a challenge-re isten.

#15

"Hát perszehogy! ;) Aki szerint nem, hallgassa meg popper erről szolo részég. Állati cuki ahogy bevallja Isten látja lelkét de megpróbált ateista lenni, végül nem ment! Őszintén szólva nem is hiszem azt el, hogy valaki ne hinne. A dacolást és makacsságot annál inkább. Bizonyítani se tudja senki hogy nem hisz...miközben érzi a bizonyosságot... akkor meg miről beszélünk?"

Ugyanez egy ateista szájából kb. így hangzik:

Hát persze hogy nem! Isten látja lelkemet, én próbáltam hinni, hívő lenni, de egyszerűen nem ment. Őszintén szólva, nem is hiszem azt el, hogy valaki tényleg hinne ebben. A dacolást és a makacsságot annál inkább. Bizonyítani senki sem tudja, azt amiben hisz... Miközben ő is érzi a bizonytalanságot. Akkor meg miről beszélünk?

--- ---

Én ateista vagyok. Tényleg próbáltam hinni, elhinni azt, amiről a vallások beszélnek, elhinni, hogy létezik Isten, vagy bármiféle isten, de tényleg nem ment. Sőt, régebben sokkal harciasabb voltam, mert azt hittem, hogy az egész keresztény hit (meg más vallások hite is) csak egy nagy hájp, egy mesterségesen folyamatosan gerjesztett valami, amiben tulajdonképpen senki nem is hisz, de valami önös oknál, érdeknél fogva szándékosan életben van tartva. A hívők csak azért magyarázzák azt a sok maszlagot, hogy idegesítsék vele a nem hívőket, miközben mindenki tisztában van vele, hogy csak egy nagy humbuk az egész.

De megértelek most már téged is, meg a többi hívőt is, hogy ti ebben tényleg hisztek, pontosan ugyanannyira, mint amennyire én marhaságnak tartom ezeket a vallási dolgokat. Mint amennyire te pusztán makacs, konok istentagadásnak tartod az ateizmust, és pontosan ugyanannyira tartom makacs, konok "valóságtagadásnak" az istenhitet. Én pontosan annyira vagyok meggyőződve arról, hogy Isten nem létezik, mint amennyire te meg vagy győződve arról, hogy létezik. Bizonyítéka egyikünknek sincs a meggyőződésére (legalábbis olyan bizonyíték, amit az egyik fél elfogadna bizonyítéknak), az a másik fél szemében csak üres frázis. Ezért nem fogja soha meggyőzni az igazáról egyik fél sem a másikat.

Ezzel nem tudunk mit kezdeni, ilyennek születtünk. Te hívőnek, én ateistának. Heyesebben a hajlam van meg mindkettőnkben, benned a vallásra, bennem az ateistaságra. Engem hiába neveltek volna vallásosnak, valószínűleg mindig is bennem lett volna a bizonytalanság érzése, hogy mi van, ha nem úgy van, ahogy mondják. Téged pedig hiába neveltek volna ateistának, a mai világban hamar megtalálnád a számodra szimpatikus vallási közösséget. Ilyenek vagyunk, különbözünk egymástól.

Annyit viszont tudunk tenni, hogy megpróbáljuk elfogadni a másikat, a másik álláspontját, és elfogadni azt, hogy van aki különbözik tőlünk. Hogy van aki más, mint én, másképp gondolkodik, másképp látja a világot. És ez szerintem fontosabb, mint arról vitázni, hogy Isten létezik-e vagy sem. Engem nem érdekel az istenesdi, ezt továbbra is fenntartom. Viszont ha érdekem az, hogy ne legyen viszály ember és ember között, akkor ezt nem hangoztatom, mert most már tudom, hogy ez pontosan ugyanazt a "vészcsengő" érzést kelti benned, mint amikor egy vallásos elkezdi magyarázni a vallását nekem. Már az első mondat után megszóllal a vészcsengőm, hogy "atyaég, ezzel az emberrel valami baj van". Ha jól gondolom, te is sokszor érezted már ezt, amikor egy kőateista hozzáfogott magyarázni neked, hogy szerinte miért nincs Isten. Lehet, hogy a világlátásunk más, de ez az érzés pontosan ugyanaz mindkettőnkben. És ezt kellene elfogadnunk és tiszteletben tartanunk, hogy a másik másként gondolja. Neki sincs se kevésbé, se jobban igaza, mint nekem, egyszerűen csak másként látja a világot.