Ha senki nem befolyásolt volna, hinnél valamiben, ami természetfölötti?

Olyan nincs, hogy semmi sem befolyásol. Akkor sem, ha a vallást és a családod meg kizárjuk. Elég sokat olvasok, szóval nem tudom elképzelni, hogy semmiről sem hallottam volna.

Egyébként úgy gondolom, hogy akkor is úgy gondolnám, hogy lehet valami. De most is így gondolom :) Nem konkrétan hiszek valamiben, csak hiszem, hogy van valami.

Ez emberek akkor hisznek valamiben, a nem tudnak valamit megmagyarázni.

Ha egyedül nőttem volna fel a külvilág hatása nélkül, akkor az olyan dolgokra, mint a villám, a nap és még ki tuja mi, mind természetfelettiként gondolnék.

Nem véletlenül innen indultak a vallások és folyamatos változások után jutott el a mai vallásokig.

Olyan nincs hogy nem befolyásol senki. Nálunk például nem volt semmilyen vallásos nevelés, nem azt mondom, hogy teljesen materiális szellemiségben neveltek ahogy írod, csak sosem volt Istenről téma. A nővérem is meg a bátyám is keményvonalas ateista, én viszont hívő, pedig hasonlóan nevelkedtünk.

Valakiben nagyobb a hajlandóság elhinni, hogy van Isten, valakiben kissebb.

Engem is befolyásolt a Biblia, később a pásztorom, a tesómékat meg barátok, cikkek, drogok, vagy nem tudom.

Ki hogy magyarázza, az csak nézőpont kérdése. Itt van a megtérésem, amire a nővérem azt mondja agyamba lejátszódott pszcihológiai folyamatok hatása, a pásztorom meg azt, hogy Isten hatása.

Egyenlőre nem ismerjük az agy működését, Istent meg végképp nem, szóval mindenki csak Hisz valamiben.

A génünkben van, a tudat-alattinkba van ültetve az Isten keresése. A lélek kívánkozik, vágyakozik a teremtőjéhez.

Ez minden emberben ott van. Ez egy olyan űr az ember szívében, lelkében, amit más nem pótolhat és más nem tud kitölteni és betölteni csakis Isten.

Persze az évek alatt a világ elnyomja ezt bennünk. Vannak, akik tudatosan elnyomják magukban és valami mással akarják pótolni és helyettesíteni ezt az űrt. És amikor eléri kitűzött célját, a szív mégis kielégítetlen marad.

Az ember előbb-utóbb Istenhez kiált!