Bűn-e az ha egyszerre vagyok Katolikus és Hit Gyülekezete tag?

A Biblia szerint bűn a kaotikus egyházba járni és azt csinálni, amit ők.

A Bibliában nem látok olyat, ami a hit gyülekezete hitelveivel alapvetően ellenkezne.

Pl. nincs a Bibliában, hogy harangozni kell, sem a szenteltvízről nem beszél pl. az Újszövetség, meg hogy jó magas tornyos épületeket kell építeni és ott elhelyezni pl. halott emberek hamvait, testrészeit, meg hogy ott csendben kell lenni és meghatott, átszellemült hangulatban csendben menni be. És az sincs benne, hogy le kell önteni a csecsemőket némi vizecskével. Az sincs benne a Bibliában, hogy keresztet kell vetni. A kereszt a szívedben van ott, amit senki nem lát, de neked az üdvösséged forrása.

És az sincs benne, hogy ne lenne szabad sokféle hangszert használni fel dicsérethez.

Nem véletlen volt reformáció és karizmatikus megújulást, fel kellett már rázni a világot a begyöpösödött, unalmas vallásosságból. Istennek olyan hívőkre van szüksége, akik mindennapjaikat Isten akaratához igazítják (míg a katolikusok azt hiszik, ezt csak a papok, apácák, szerzetesek teszik meg), akik szent módon akarnak élni és erre teszik az életüket, hogy a szentség megszerzéséért küzdjenek Isten nagy erejével, vidáman, nem pedig az eukarisztia süteményébe burkolózva rázzák az öklüket, hogy aki nem katolikus, mint ők, az kevesebbet kap az üdvösségből, már ha egyáltalán kap valamit. Valójában a katolikusoknak kéne megtérni abból, amit csinálnak és mindennapjaikat is Istennel közösségben élni. De hát a pap megkezdi a misét, elkezd csilingelni, mindenki áhitatos hangulatba kerül és azt hiszik, ezzel minden megoldva.

De én egy szóval nem mondtam, hogy mindenkinek hitgyülisnek kell lennie, mert csak az üdvözít! Nem! Az üdvözít, ha megtérsz Istenhez és személyes kapcsolatban vagy vele, és Övé az első hely az életedben! Attól nem lesz személyes kapcsolatod Istennel, hogy időnként harangszót hallasz, csilingelést és áhitatos hangulatban pisszenni sem lehet. Van ugyan pár dolog a mise alatt, ami az Istennel való személyes kapcsolatában segíthet annak, akinek van ilyen, de nagyon elvész a sok egyéb között.

Jó, ég, komolyan nem akarom elhinni, hogy ti ennyire nem értitek, hogy mi miben hiszünk. Mi nem egy darab tészta/ostya előtt térdelünk le, hanem az Eucharisztiában valóságosan jelen levő Krisztus előtt.

"Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne."

(János 6:54‭-‬56)

" Valóban méltatlan egy szál tésztadarabra degradálni a Megváltót, aki érted is az életét adta"

Akkor ne tedd légyszi. Ez méltatlan egy kereszténytől.

"És olyan sokmilliárd embernek nincs akkora hite, még a templomba járóknak sincs mind"

Hogy jön bármelyikünk is ahhoz, hogy sokmilliárd ismeretlen ember hitén ítélkezzen. Ez nemde az Úr Jézus feladata lesz?

"Pl. nincs a Bibliában, hogy harangozni kell, sem a szenteltvízről nem beszél pl. az Újszövetség, meg hogy jó magas tornyos épületeket kell építeni és ott elhelyezni pl. halott emberek hamvait, testrészeit, meg hogy ott csendben kell lenni és meghatott, átszellemült hangulatban csendben menni be. És az sincs benne, hogy le kell önteni a csecsemőket némi vizecskével. Az sincs benne a Bibliában, hogy keresztet kell vetni. A kereszt a szívedben van ott, amit senki nem lát, de neked az üdvösséged forrása.

És az sincs benne, hogy ne lenne szabad sokféle hangszert használni fel dicsérethez."

Nincs benne az sem, hogy töröld ki a popód kakilás után, pedig gondolom mégis megteszed.

Nincs benne a harangozás és? Az mitől rossz? Ráadásul nem csak a "gyűlöletes" katolikusok csinálják, hanem a történelmi protestánsok is, miért csak minket nyaggatsz ezért.

A szenteltvíznek éppenséggel bibliai, ószövetségi alapjai vannak. ;)

És a templommal mi a baj? Kell egy épület, ahol összegyűlhetnek a hívek, és ha ez így van, akkor már legyen jel a világ számara, nem? De a lényegét nem értetted meg. Nem az a fontos benne, hogy ott esetleg elhunytak hamvait őrizzük, hanem hogy ott találkozunk Istennel az Eucharisztiában, és egymással is. Senki nem mondja, hogy ott csöndben kell lenni, ez inkább szokás kérdése.

És az sincs benne, hogy medencében kellene megkeresztelkedni. Akkor már legyen a szabadban nem? De szerintem csak a folyót szabadna megengedni, mert Keresztelő János is a Jordánban keresztelt. A gyermekkeresztség pedig biblikus, Lídia asszony is az egész háza népével keresztelkedett, ebbe nyilván a gyerekek is beletartoztak.

A keresztvetés pedig szép szokás, és az ókeresztény korba nyúlik vissza, ezzel megvallod a htied Krisztus keresztáldozatában, és a Szentháromságban. Olyat meg senki nem mond, hogy ne lehetne sokféle hangszert használni, ezt honnan vetted?

Ha már annyir szóba jött a János evangélium 6. Fejezete. Ezt a kérdezőnek másolom be, mert ő fordult kérdőjelekkel ehhez a fórumhoz:

Ján 6:35 Jézus pedig monda nekik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

Jézusban hinni evés és ivás. Pál amikor kibontotta az Úrvacsoráról szóló tanitást akkor először is pohárról és kenyérről beszélt (ha jól tudom a Katolikusoknál nincs bor csak ostya van), másrészt az Úr haláláról való megemlékezésről mig visszajön. Az Úr haláláról miért jó megemlékezni? Mert nem lenne szövetségünk Istennel az Ő Fiának a vére nélkül amely vér az Apcsel szerint Istennek a vére, (Apcsel 20:28) és amely vért a mi főpapunk "egyszer s mindenkorra" bevitt a mennyei szentélybe. (Zsidó 9:12 )

Akkor mégegyszer leírom: "egyszer s mindenkorra"

Akkor hogyan tudjuk inni ha a mennybe van? Jézus csak annyit mondott: "aki hisz bennem meg nem szojúhozik soha"

Mégegyszer a biztonság kedvéért: "egyszer s mindenkorra" (Zsidó 9:12)

Nem kell jelképet tisztelni és Istennek kijáró imádatban részesiteni. Ez már csak emberi dogma. Istent az újszövetségben szellemben és igazságban kell imádni. Ehhez nem kell képzőművészet sem semmilyen tárgy.

Nem akartam bűntudatot kelteni, hanem inkább megértetni, hogy milyen értelemben kell nézni helyesen az Úrvacsorát.

#24

Már csak az a kérdés, hogy 2000 évvel Krisztus után élt önjelölt (tév)tanítók értelmezése lehet a helyesebb, vagy az ősegyház hite, az apostolok tanítványainak értelmezése, akik vallották, hogy Krisztus az Eukarisztiában jelen van.

Fogós kérdés nagyon. 2000 évvel későbbi tévtanítók, vagy az ősegyház? De nehéz lehet ezt a kérdést eldönteni. Szerintem maradok az ősegyház hiténél és velük együtt vallom az Eukarisztiában jelen lévő Krisztust, modern tévtanítók követése helyett.

Az Ősegyház hitét képviselnétek? Ja, lehet, valahogy így:

[link]

Javaslom, olvasd el az I-II. századból fennmaradt írásokat és vesd össze a hitgyüli nézetével. Keress egyezéseket, olyan lesz, mint tűt keresni a szénakazalban. (Bár úgy is félsz ezeket elolvasni.)

[link]

Például Antióchiai Szent Ignácot János és Pál apostolok tanították, az apostolok nevezték ki püspöknek. Nem sokkal volt fiatalabb János apostolnál és néhány évvel élete túl, mert vértanúhalált halt Krisztusért.

Németh Sanyit kik tanították, Derék Prince? Bizonyára sokkal nagyobb tekintélyek ők, mint az apostolok és közvetlen tanítványaik.

"Kíváncsi lennék, hogy melyik felekezet terem ilyen "gyümölcsöt", akik az Eukarisztiát egy darab tésztának nevezik."

Az 'eukharisztia' hálaadást jelent, de ha bele akarunk menni a szó szerinti jelentésébe, az 'eukharisztosz' ( hálás ) szóból származik, ami egy összetett szó, az 'eu' (jó, jól)és a 'kharidzomai' (kedvét keresi, kedvében jár, ajándékoz, ad) szóból összerakva. A 'kharidzomai' szó jelentése közvetlen kapcsolatban áll a 'kharisz' szóval, amely jelentése kegyelem, kedvezés, kedvesség, szívesség, jóindulat, jóakarat. Mivel a 'kharisz' szó a 'khairó' örülni szó származéka, nyilvánvaló, hogy a 'kharisz' örömből fakadó jóindulat, kedvesség, tehát az 'eukharisztiának' is közvetlen köze van az örömhöz, mert egyrészt örömöt ad, másrészt az ember azt adhatja, amije van, azaz maga is örül. Mi köze ennek az egésznek a liturgiához, és annak ehhez? Hol van az a mise, ahol az emberek örülnek és örömöt tudnak adni Istennek, vagy egymásnak? Az öröm kiül az emberek arcára, és átveszi az irányítást, a nevetőizmok megfeszülnek, a száj szélesre nyúlik, az arcról sugárzik a boldogság, és feltör a nevetés. De nem a formalizmusba csontosodott közösségekben.

Képzelj el két gyereket, akik megkapják álmaik ajándékát. Az egyik baltaarccal, karót nyelve odamegy a szüleihez, és jó modorral, illedelmesen ezt, mondja:

- Kedves szüleim, igazán hálás vagyok eme csodás ajándokért, már régóta vágytam rá - aztán sarkon fordul és visszamegy játszani. A másik gyerek nem ilyen illedelmes, hanem majd kiugrik a bőréből, körbe-körberohangál a szobában, megöleli a szüleit, puszit ad nekik, de mindeközben egyszer sem mondja ki, hogy köszönöm, csak nevet. Bibliai értelemben melyikük volt hálás: a karót nyelt, vagy a kiscsikó? Szülőként melyik áll közelebb az ember szívéhez? Isten egy szülő, nem pedig kiképzőtiszt.

Hát ha csak úgy lehet boldog és úgy örülhet az ember, hogy hahotázik, mint egy félkegyelmű, akkor hajrá.

Bár a Szentírás sehol sem említi, hogy Jézusból oly gyakran feltört volna a nevetés.