Egy vallási vitában, ha a másik fél nem hallgat az érveitekre, pedig nálatok az igazság, mit tennétek?

"pedig nálatok az igazság"

A világ mindenség nagy részét nem ismerjük, amit "ismerünk" arról is néha kiderül nem jól ismertük, vagy csak részben, így olyan kijelentést tenni "nálatok az igazság, nálam az igazság" borzalmasan nagyképű, és hiteltelenítő kijelentést.

Az emberek többsége, még azok is, akik intellektuális érveléseket próbálnak alkalmazni, azok is érzelmi, szubjektív módon válaszolnak, így soha nem szabadna azt állítani, hogy kinél az igazság.

1: vallási vita = világ legjobban széthúzó témáinak egyike. Ezeket csak akkor lehet megbeszélni, ha mindkét fél el tudja mondani, hogy a másik mit gondol a saját témájáról. Különben elbeszéltek egymás mellett.

2: Ha azt akarod, hogy meghallgassanak, neked is, meg kell hallgatni a másikat. Ennek vannak módszerei. Ha csak az "aktív meghallgatás" kifejezésre rákeresel, jobban fog menni. Ha a másik azt látja, hogy nem hallgatod meg (még akkor is, ha figyelsz rá), akkor nem fog téged sem meghallgatni. Az emberek mondani akarnak és meghallgatottnak lenni, nem pedig megfogadni ilyen vitákban. Ezért fontos, hogy a másik tudtára add, hogy érted, amit mond.

3: Ha nyerni akarsz és azt akarod, hogy a másik veszítsen, akkor a legnagyobb hibákat követed el, mert nem tudsz a másikra figyelni, csak magadra. A ki nyer, kinek van igaza játékban elveszik a lényeg: a vita lényege, az ismeretek gyűjtése.

Ajánlom kedves figyelmedbe a YouTube-on megtalálható "Erőszakmentes Kommunikáció alapjai" 4 részes előadás sorozatot.

Mindenkinek joga van a meggyőződéséhez. Azt azért hozzáteszem, hogy mielőtt az ember meggyőződést választ, bölcsen teszi, ha tájékozódik, és nem az elérhető egyből választja az egyet. Annak azonban, hogy vitatkozzunk és egymás torkán olyan véleményeket akarjunk letuszkolni, amit a másik fél vonakodik magába fogadni, az nemcsak erőszakos, de nem is intelligens dolog.

Bármely vitának addig van értelme, amíg a felek felsorakoztatják az érveiket. Ha mindenki elmondta az álláspontját, le kell vonni a konzekvenciákat. Közeledtek-e az álláspontok, vagy nem? Ha nem, el kell fogadni, hogy a másik fél más véleményen van, fel kell állni, és felfüggeszteni a vitát. Bármely más megoldás a másik fél emberi méltóságának és alapvető emberi jogának, a saját véleményalkotás jogának a negligálása.

A vallási vitáknál hiányzik a közös nevező. Addig, amíg a felek nem tisztelik egymást, addig lehetetlen érdemben kommunikálni. Amíg megy a sárdobálás, addig nincs egyezség. Az nem intelligens vita, hogy nem az én anyámat, hanem a tiedét, nem én járok szektába, hanem te, nem én vagyok hazaáruló, hanem te. Mint az észak-ír konfliktus a katolikusok és protestánsok között. Évtizedekig tartott, már senki sem tudta konkrétan, hogy hogyan kezdődött, de közösen gyűlölték egymást. Aki ilyen, vagy hasonló vitákba belebonyolódik, már önmagában is egy szegénységi bizonyítvány róla. A Biblia senkinek sem ad arra jogosítványt, hogy miután elutasították az álláspontját, pejoratív hangnemben beszéljen a vitapartnerével, vagy a vitapartneréről. Azt mondja, hogy amennyire rajtatok áll, mindenkivel békében éljetek. Tehát az ellenkező állásponton lévő emberekkel is. Azt mondja Jézus,hogy légy az ellenségeddel békülékeny, még addig, amíg közös úton vagy vele. A evangélium hirdetése nem klasszikus értelemben vett térítés. Az evangélium tényeit hirdetjük, és döntést ajánlunk a hallgatónak. De ha nem a várakozásainknak megfelelően dönt, az nem jogosít fel arra, hogy megjegyzéseket tegyünk rá. Másrészt őt sem jogosítja fel a döntése, hogy megjegyzéseket tegyen ránk. Nagyjából ez vonatkozik minden világnézeti vitára is. Abból kell kiindulni, hogy mindenkinek joga van máshogy gondolni, mint én, de ahhoz nincs joga, hogy korlátozzon engem, amíg én nem korlátozom őt.