Keresztényi szempontból tényleg ilyen elítélendő, hogy a kutyám többet ér számomra egy idegen embernél?

Kedves 44 éves volt keresztény, kétgyermekes családapa,

jusson eszedbe a tegnapi válaszod, ha valaki valamikor a kutyáját menti meg a gyereked helyett, csak mert az utóbbi számára ismeretlen. Akkor asszem nem lesz szükséged magyarázatra.

" A bicikli egy tárgy, ami pótolható. Ellentétben a kutyával, aki egy élőlény, pont mint egy ember. "

A kutya is pótolható,habár nem tárgy,de az a számodra idegen,az talán valakinek a férje,vagy az apja,szerinted azt lehet pótolni a számára? Itt nem csak magadra kell ám gondolni,hogy neked milyen fontos a kutyád,hanem,hogy annak az idegennek lehet,hogy családja van,várják haza még akkor is,ha nem tartozik a VIP községedhez. Nekik mit mondanál ilyen helyzetben? Szereznél nekik egy kutyát vígasztalásképp?

" Most 44 éves kétgyermekes családapa vagyok. "

Akkor gondolom te sem bánnád,ha a kérdésedben felvázolt szituációban egy másik ember a képedbe vágná,hogy hát Isten áldjon,ő a kutyáját menti,gondolom 100%-ig megértenéd és utolsó másodperceidben megkérnéd,hogy azért adja át a 2 hátrahagyott gyerekednek,hogy puszilod őket.

Szia

Keresztényeket céloztál meg a kérdéseddel, ezért ebből a szmpontból szólok hozá.

Melyik a legnagyobb (keresztényi) parancsolat? Jézus válaszának igen nagy jelentősége van számunkra. Összefoglalta benne, hogy mi volt mindig is, és mi lesz mindig is az igaz imádat lényege. Az 5Mózes 6:5-öt idézve ezt mondta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat.” Jézus egy másikat is megemlített. A 3Mózes 19:18-ból idézett: „A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«” Ezután rámutatott, hogy erre a két törvényre épül a tiszta imádat.

Ennek a parancsolatnak a fényében, hogyan lehet egy állatot jobban szeretni, mint egy embert? (mert a kutyádat ismered- ez nem válasz!)lehet, az akit nem mentenél meg olyan értékes tulajdonságokkal rendelkezik, amelyről fogalmad sincsen. De ha még nem is lenne így, akkor sem lehet egy ember életét egy állatéra felcserélni - keresztényi szempontból.

(Nem olvastam el az idáig érkezett válaszokat.)

Nem mondok értékítéletet hogy mi helyes és mi nem, csak tényszerűen írom le hogy a keresztyén etikában az emberi élet végtelen értékkel bír. Van persze felelősségünk a többi földi teremtmény óvásában és gondozásában, de mindenképp az idegen emberre esik a választás.

24-essel szó szerint egyetértek. Nyilván azt mented meg, akit az adott szituációban nagyobb sikerrel mentenél meg. De akár egy égő házból ki tudsz úgy hozni egy embert hogy közben a kutyát hívod, utat csinálsz neki vagy ha ölebed van kézbe/zsebbe rakod. Ha fegyvert fognak a kutyámra és egy idegenre, akkor is az első gondolatom az lenne hogy hogyan tudom mind a kettőt megmenteni. A következő gondolat pedig racionálisabb lenne: a kutya nehezebb célpont, könnyebben elmenekül, esetleg meg is támadja a fegyverest...

Keresztény nevelést kaptam én is, hiszem hogy létezik Isten. A szentírást, az egyházat és a többi kelléket mind ember alkotta - ezekben viszont nem tudok feltétel nélkül hinni. Tény hogy az egyházban mai napig hatalmas a korrupció (személyesen is tapasztaltam).

Az egyház egyik ilyen hibájának tartom azt, ahogyan az állatokhoz viszonyul. Konkrét okot nem ad arra hogy miért tartja alacsonyabb rangúnak az állatokat (egy pap erre azt mondta hogy nincs olyan állat ami két lábon állva fel tud nézni az égre úgy hogy mindkét szeme csak az égre néz). Két külön faj vagyunk, ez érthető (néha szeretjük, néha meg megennénk egymást), de ez még nem magyaráz meg semmit sem. Azt sem szabad kihagyni hogy tudományos tények igazolják hogy az emberek és a csimpánzok közös őstől származnak.

"szp72" nevű válaszoló a tökéletes keresztény nevelés mintapéldánya: aki nem ért egyet az egyházzal az nem érdemli ki az életet. Gratulálok!

Mindeközben persze arra nincs válasz hogy miért tartja az egyház alacsonyabb rendűnek az állatokat.