Keresztényi szempontból tényleg ilyen elítélendő, hogy a kutyám többet ér számomra egy idegen embernél?
Tegnap baráti körben feljött ez a "kit választanál, ha csak egyvalakit menthetnél meg" téma, és idővel előkerült ez a lehetőség is, hogy háziállatod vs. ismeretlen ember.
Van egy keresztény is a csoportban, és rajta kívül mindenki a háziállatra voksolt, ő viszont ettől gyakorlatilag teljesen kiborult, hogy milyen embertelenek vagyunk, nem ilyennek ismert minket, srb. Ijesztő volt...
Nem is ez a lényeg, hanem kérdés, minden keresztény hasonlóképp vélekedik? Másrészről ha igen, valaki megpróbálhatná elmagyarázni, miért rossz az, ha a saját kutyám, akihez érzelmi kötelékek fűznek, többet jelent nekem mint egy idegen, akiről semmit nem tudok?
válasza:
válasza:Mind kettő nagyon fontos, hisz a kutyus és az ember is Isten teremtménye, de egy emberi élet fontosabb!
Itt nem a mi érzelmeinkre kell figyelnünk, hanem mi a helyes döntés,és egy emberi élet nagyon fontos még akkor is ha te azt a személyt az ellenségednek tekinted, lehet az a személy fordított esetben nem így tenne, de a lényeg, hogy te ilyen helyzetben a helyes döntést hozzuk meg.
A bicikli egy tárgy, ami pótolható. Ellentétben a kutyával, aki egy élőlény, pont mint egy ember.
Csak mert valaki ember, ez miért jelentene elsőbbséget?
válasza:"Van egy keresztény is a csoportban, és rajta kívül mindenki a háziállatra voksolt."
Ez tényleg ijesztő, hogy ennyit ér ma egy ember élete. Vagy csak nem gondolnak bele komolyan az emberek.
Mielőtt nekem támadnak bárki is, volt több kutyám, meg sok más háziállatom is.
válasza: válasza:Nagyon okoskodni nem szeretnék, de talán idevág ez a vers (egyébként egy korábban nem keresztény életet élő, de betegségében megtért költő-óriásunktól):
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
"Ez tényleg ijesztő, hogy ennyit ér ma egy ember élete."
Mint egy másik élőlényé? Mi ebben az ijesztő?
"Nem, nem pótolható a bicikli, mert a nagymamámtól kaptam, aki már nem él, ezzel túráztam az első szerelmemmel Kiskunlacházán, már nem gyártják ezt a típust, stb., stb."
Csakhogy a nagymamádra, szerelmedre nem csak azért emlékszel, mert a bicikli létezik, és valójában az érzelmeid is az említett személyekhez kötnek, nem magához a tárgyhoz. Az alapvetően egy közlekedési eszköz, a funkciója pótolható, az érzelmi kötődéseit pedig nem lesznek kevesebbek a bicikli hiányától.
Egy ember vagy egy kutya, vagy eleve bármelyik fejlettebb idegrendszerrel rendelkező élőlény önálló személyiség, aminek nem létezik módszer a pótlására.
válasza:"Mint egy másik élőlényé? Mi ebben az ijesztő?"
Nem ér annyit, mint egy másik élőlényé. Hanem kevesebbet.
Kit mentenél meg? Egy ismeretlen ember vagy egy háziállatot? Leírásodból egy társaságban csupán egy ember mentené meg embertársát, a többi inkább egy állatot választana. Tehát az emberek többsége szerint az állat értékesebb és nagyobb részükben fel sem merül, hogy inkább az embert kéne menteni.
válasza:Kedves Kérdező!
Eszem ágában nincs minősíteni téged v azt a keresztényt. Egyikőtök oldalára se kívánok állni.
Máshogy közelíteném meg a kérdést:
-milyen embernek tartod magad, hogy ha az életedben legerősebb érzelmi köteléked egy kutyával alakult ki?
-hogy jutottál ide, hogy emberek nem szerepelnek az interperszonális kapcsolataid hálójában, de a kutya igen? -elképzelhetetlennek tartod, hogy valakinek ez feltűnik, és hangot is ad neki, akár vallási, akár pszichológiai alapon?
"Nem ér annyit, mint egy másik élőlényé. Hanem kevesebbet.
Kit mentenél meg? Egy ismeretlen ember vagy egy háziállatot? Leírásodból egy társaságban csupán egy ember mentené meg embertársát, a többi inkább egy állatot választana. Tehát az emberek többsége szerint az állat értékesebb és nagyobb részükben fel sem merül, hogy inkább az embert kéne menteni."
Akkor olvasd újra a kérdésem leírását, mert egy szóval sem mondtam, hogy egy emberélet kevesebbet érne egy állaténál!
Valaki, akihez érzelmek kötnek, az ő élete ér többet egy idegenénél, és teljesen lényegtelen hogy melyikük ember, melyikük állat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!