Csak engem szomorít el a tudat ha arra gondolok hogy esetleg tènyleg semmi sincs a halál után?

Úgy látom ez különbözteti meg a hívőt az ateistától, neked szenvedés a kitalált barátod nélküli élet, mi nélküle is teljesen ki tudjuk élvezni. Nem neki akarunk megfelelni, nem ő ad értelmet a mi saját életünknek, nem egy hazugság miatt érezzük magunkat jól, hanem mindent, teljesen szabadon mi irányítunk.

"ès pár évtized után pedig mar senki sem fog rád emlèkezni"

És? Akkor mi van? Úgy sem érdekel már ha meghaltam. De egyébként tehetsz olyat, ami miatt évszázadokig a nevedet emlegetik majd az emberek, ha ennyire ez a vágyad...csak gondolom egyszerűbb a túlvilágban vakon hinni, mint alkotni valami maradandót.

Re: # 9

Belső érzésre például. Meg amúgy számomra úgy valamiért nem is lenne értelme, hogyha csak snitt! és vége lenne. Meg olvastam egy ilyen csomó reinkarnációs-sztorit; és volt olyan pacák is, aki utána járt jónéhánynak, jó , persze, arra is lehetne mondani, hogy az a nyomozás is meg volt rendezve, és mindenki be volt avatva, de énszerintem nem.

Tehát azért hiszel Istenben, mert félsz az elmúlástól.

Ok. Szerinted ez így rendben van? (ne válaszolj, csak gondolkodj el rajta!)

Miféle Istenben hiszel? Ki is találtál egyet?

Meg a hited sem lehet valami szilárd, az alapján, ahogy leírtad: "ha egy tündérmese is", "kell egy ilyen dolog", "talán nem hiába"...

Ajaj.

Kedves kérdező!

Engemet is el szomorit ez a tudat hogy a halállal talán vége szakad mindennek és soha többé nem térhetünk ide vissza de úgy vagyok vele szembe nézek a halállal bármi is lesz a vége nem kerülhetem el és aztán majd kiderül mi fog történni a túlvilágon amikor odakerülök lesz ami lesz.

Minden épeszű embert elszomorít ez.

Aztán ki hogy reagál rá... sokan keresnek valami megnyugtató mesét. Végül is a pici gyerek is mesére alszik el.

Kedves Kérdező!

Elég szomorú lenne, ha azért hinnél Isten létében, mert különben bühühü de szomorú minden.

Vannak, akik úgy élnek, hogy úgy gondolják, a halál után nincs semmi. Gondolj bele, nincs semmi következménye annak, amit teszel, úgy élsz, ahogy akarsz, nincs pokol - bár menny se. Azért ez nem olyan rossz!

Szerintem beszélgess erről egy-két ilyen gondolkodású emberrel, sokat hozzá fog tenni a saját meggyőződésedhez! Én legalábbis ezt tettem.

Nem vallásos nevelést kaptam, valaha én is így gondolkodtam. Csak már nem nagyon emlékszem rá, milyen. A depresszióra, a hisztikre a kilátástalanság, az egyedüllét, a jelentéktelenség érzése ... miatt - arra emlékszem. És nem hiányzik. Más az értékrend.

"Nem igazán èrtem hogy az ateisták hogyan èlnek ìgy hogy ùgy gondolják csak ez a pár èvtized èvük van hogy lètező gondolkozó lènyekkènt működjenek aztán pedig elporladnak."

Képzeld: elfogadjuk, hogy ez az igazság.

Szerintem is szomorú - de attól még nem szaladok mesét hallgatni.

Én matematikailag tudomásul veszem ezt a lehetőséget, de egyszerűen figyelmen kivül hagyom. Tündérmesének nem hiszem hogy van értelme.

Érdekes hogy amíg másokat akár össze is omlaszthat az élet értelme kérdés, nekem pl ugy igazán sohasem volt eziránt igényem. Szerintem az az élet értelme hogy jól érezzük magunkat.

HaEv!

"depresszióra, a hisztikre a kilátástalanság, az egyedüllét, a jelentéktelenség érzése"

Nekem azt írtad a kérdésre hogy "Az út nem volt könnyes, érzelemmentes volt". Akkor mégse? :)