Hol húzza meg határt a segítségnyújtás és kihasználás engedése között egy hívő keresztyén?
Alapvetően úgy gondolom, hogy ha segítséget kérnek és módomban áll, akkor segítenem "kell".
Ezzel nincs is problémám.
De az alábbi esetben mit tudnék tenni hívő keresztyénként?
A munkahelyemen van egy állandó munkatársam, akivel együtt kell dolgoznom. Eleinte úgy voltam, hogy miután elvégeztem a saját részemet és láttam, hogy a munkatársamnak jól jönne a segítség besegítettem az ő részébe is. Ez egészen eddig nem jelentett problémát számomra. A munka eredménye attól függ, hogy mindkettőnk része el van-e végezve. Én hiába végzem el csak a saját részemet, ha ő nem végzi el a sajátját, akkor a munka végeredménye még nincs meg.
Az utóbbi időszakban észrevettem, hogy a munkatársam már természetesnek veszi azt, hogy segítek neki, odaállok és végzek el az ő részéből is, mert számomra fontos, hogy a végeredmény is meglegyen, ha már beletettem a saját részembe az időt+energiát. Illetve szeretem becsületesen elvégezni a munkát.
De a munkatársam már erre rájött és arra utazik, hogy ő nyugisan elszöszöl, sőt késik rendszeresen így már nagyon sokat végzek el helyette is.
Ezt finoman jeleztem felé, hogy nincs rendben. Nem fair részéről. Veszekedni nem akarok. Egyébként is olyan nemtörődöm típus. Úgy gondolkozik, hogy ha nem teljesít maximálisan, akkor is megkapja a fizetést, sőt már a minimálisat sem teljesíti rendszeresen, mert egyre többet segítek be neki.
Ha odaállok a felettes elé és neki ezt elmondanám, akkor én tűnnék nem csapatjátékosnak illetve keverőnek.
Mi a helyes az ilyen helyzetben részemről?
Van egy másik eset is magánéletben:
Egyik ismerősöm csak akkor keres meg, ha segítségre van szüksége. Egyéb esetben max. a jópofizás megy részéről. Amikor nekem lett volna szükségem segítségre és hozzá fordultam, többször is elutasította a kérésemet, pedig módjában állt volna segíteni.
Én azért dilemmázok, mert ugye a Bibliában van az a rész is, hogy
"Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak."
Ha ezt követem, akkor nem nézhetem azt, hogy a másik fél tudatosan ki akar használni.
Vagy amikor már hosszabb idő után egyértelmű, hogy csak kihasználnának, akkor nyugodtan mondjak NEM-et, még ha tudnék is segíteni? Vagyis hagyjam magam kihasználni?
Hol húzza meg a határt a segítségnyújtás és kihasználás engedése között egy keresztyén?
válasza:Ismerős jelenség.
Én majdnem elvesztettem a munkámat egy ilyen miatt.
Virginiában,egy szálloda mosodájában dolgoztam egy idősebb fekete nővel,aki lepedőket hajtogatott,(rendszerint besegítettem neki,amikor nem győzte)és egy fekete fiatal sráccal.Őt ritkán láttam,mert a hotel valamelyik részén bujkált,és csak akkor jött elő,amikor a portás telefonált,hogy jön a főnök.
Így,nekem kellett mosni,szárítani mindent,és hajtogatni 3 különböző méretű törölközőt.
A srác,amikor fülest kapott,odajött mellém az asztalhoz,ahol hajtogattam.
Bosszantott,hogy nem férek tőle el,és összerondítja a polcra szép rendben hajtogatott kupacokat,s így elköltöztem egy másik asztalhoz,de követett. Erre visszajött utánam. Erre a konfliktusra jött be a főnök.
Bepanaszolt,hogy nem vagyok együttműködő. Én hiába mondtam,hogy a munkához hely kell. Ő igazolta,hogy a hajtogatni való törölközőkön is lehet dolgozni.
A trehányul összehajtogatott törölközőjét közé odaraktam az én egyenlően összehajtogatottaim közé. Kiabáló volt a különbözőség.
Engem helyeztek át máshova.
A srácot viszont elbocsájtották egy hét múlva,mert rájöttek a munkakerülésre.
Utánam 3 fekete próbálta azt elvégezni,amit én egyedül.
Az,ha ilyen esetekben hagyjuk,hogy kihasználjanak,nem segítünk,hanem ártunk a másiknak.
Ha meg van határozva,hogy kinek mi a feladata,helyes lelassítani nekünk is magunkat,hogy munkatársunk kénytelen legyen dolgozni,különben lustaságra neveljük.
Az is egy megoldás lehet,hogy látványosan órarendet vezetünk,hogy mennyit dolgoztunk a másik helyett,és fizetéskor-legalább demonstrálásként-benyújtani a számlát az extra munkáért.
Esetleg,fel lehet ajánlani a szerepcserét is.
A másik ember segítése teljesen indokolt annak akadályoztatása esetén(betegség,baleset,betanulás,lelki válság,stb.) ingyen,szeretetből. A lustaság támogatása bűn,bár bocsánatos bűn,mint a többi is.
válasza:"De a munkatársam már erre rájött és arra utazik, hogy ő nyugisan elszöszöl, sőt késik rendszeresen így már nagyon sokat végzek el helyette is. "
Kb. idáig tart, itt a határ. Egyszeri segítség mehet, hamar meg lehet látni, ha valaki visszaél ezzel
"Vagy amikor már hosszabb idő után egyértelmű, hogy csak kihasználnának, akkor nyugodtan mondjak NEM-et, még ha tudnék is segíteni? Vagyis hagyjam magam kihasználni? "
Nem, ne hagyd. A szeretet gyakorlásában az is benne van, hogy segítünk neki, hogy normálissá váljon. Ha mindig segítesz, azzal támogatod a sunyiságát.
válasza:"Az,ha ilyen esetekben hagyjuk,hogy kihasználjanak,nem segítünk,hanem ártunk a másiknak."
Igen, ez itt a lényeg. A legtöbb válasz eddig azt fejtegette, hogy valahol meg kell húzni a határokat. Jó, bizonyos helyzetekben erre is szükség lehet, de ebben a kérdésben nem ez a lényeg. Hanem az, hogy bizony azt kell nagyon megfontolni, hogy ténylegesen mivel segítünk valakinek. Vannak egyértelmű helyzetek, amikor pl. egy beteg segítségre szorul. De jóval több az olyan helyzet, amikor a jószándékú segítséggel hosszú távon valójában ártunk. Sajna az a helyzet, hogy néha pont úgy tudunk hosszú távon segíteni valakinek, ha pillanatnyilag ártunk neki. Tudom, a keresztény gyomor nehezen veszi be ezt... ezért inkább az eszünkre hallgassunk!
válasza:Sziasztok!
Ez mind szép és jó amit leírtok, de a kereszténység az Úr Jézus Krisztus követését jelenti. Ha Krisztus mindent aszerint mérlegelt és döntött volna, hogy vajon igazságos-e vagy sem, akkor meg sem születik erre a Földre. Ha csak az igazságosság alapján mérlegelünk és döntünk, akkor persze: ne hagyd magad kihasználni. Az Úr Jézus Krisztus ÖNZETLEN SZERETETBŐL tett mindent, és nekünk is fel kell vennünk az ő igáját és eszerint cselekednünk. Igen ez sokszor nem igazságos, hogy kihasználnak, mindenkinek van más jobb dolga mint másokon segíteni...
Az Isten nem ígért jutalmat itt a Földön, mi keresztények mennyei kincseket gyűjtünk.
Minden döntésnél az igazi válasz: mit tenne Krisztus a helyemben.
Üdv: Péter
válasza: válasza:"Tudom, a keresztény gyomor nehezen veszi be ezt... ezért inkább az eszünkre hallgassunk!"
Hmm, keresztényként én is így gondolom. Lehet, hogy nincs értelme megint keresztény-nem keresztény kérdést csinálni ebből, hanem egyéni eltérések vannak? Sok ateista is híve a majomszeretetnek, ha eddig nem tudtad volna.
válasza:"Lehet, hogy nincs értelme megint keresztény-nem keresztény kérdést csinálni ebből, hanem egyéni eltérések vannak? Sok ateista is híve a majomszeretetnek, ha eddig nem tudtad volna."
Ebben igazad van, a probléma általános, nem kizárólag a keresztényeket érinti. De mivel a kereszténységben ki van hangsúlyozva a feltétel nélküli, önzetlen szeretet fontossága, ezért szükséges tisztázni ezt a kérdést. Az önzetlen szeretettel önmagában nincs is semmi baj. A gond a konkrét cselekvésekkel van. Tégy jót, de mi a "jó"?
válasza: válasza:"Jézus önzetlen volt,de Ő is addig,amíg az ember SZÜKSÉGBEN volt és tényleg segítség kellett neki"
Na igen, képzeljük csak el a következő jeleneteket:
Jézus segít az adóbehajtásban, mert a szegény vámszedőnek túl sok a dolga.
Jézus áldozati állatot vásárol a templomban a kufártól, akinek még nem jött össze a szokásos napi bevétele, ráadásul most született meg az ötödik gyereke.
Jézus segít szétverni egy lázongó zsidó csoportot, mert a szerencsétlen római katonák nem bírnak velük és már életveszélyes helyzetben vannak.
Jézus egy farizeus mellé áll egy vitában, amiben megkérdőjelezik a farizeus tökéletességét és bűntelenségét, és szegény nagyon kényelmetlenül érzi magát emiatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!