Ha nem adsz igazat egy hívő embernek miért veszi sértésnek?

Egyszerűen felesleges vallásos emberekkel olyan dolgokról beszélgetni, amiről már előre borítékolható, hogy világnézetük miatt csak konfliktus lesz.

(Pl. evolúció-teremtés, szexualitás)

Én ezt pont fordítva tapasztaltam.

Igen, tudom, hogy vannak önjelölt térítők, és a hátamon feláll tőlük a szőr, de vannak annyira okosok, akiknek ha csak annyit mondasz, hogy "talán van Isten", akkor már csípőből lehülyéznek és megmondják, hogy nem létezik, ne higgy benne, mese az egész.

Ahogy nekem nem fáj, ha valaki nem hisz Istenben (vagy egy egészen másmilyen Istenben vagy felsőbb erőben hisz), és maximálisan tiszteletben tartom a másik hitét vagy nemhitét, úgy én is szeretném megkapni ugyanezt a tiszteletet, de az ateisták egy része olyan, mint a legbigottabb vallásos aggszűz, csak a másik oldalról.

Különben nem teljesen értem, hogy miért terjedt el ennyire az a tévhit, hogy aki vallásos, az kötelezően kreacionista. Mikor Ferenc pápa az evolúcióról beszélt, akkor a média úgy hozta le az egészet, hogy "a katolikus egyház halad a korral, végre elfogadják az evolúciót" etc. Az igazság az, hogy XII. Piusz az 1950-ben kiadott Humani generis enciklikájában tisztázta, hogy nincs ellentmondás a teremtés és az evolúció között. Ma inkább neoprotestánsok, illetve műveletlenebb hívők vallják az evolúciót.

Egyébiránt az a véleményem, hogy ha valaki buta, teljesen mindegy, hogy vallásos-e, vagy ateista. Úgysem fogja tudni elfogadni más véleményét, egyáltalán csak megérteni se próbálja. Voltak a történelemben nagyszerű vallásos emberek (Tolkien, C.S.Lewis, II. János Pál), ahogy nagyszerű ateisták is (Hawking pl), de rájuk sosem volt jellemző, hogy erőltették volna a nézeteiket másra. Szóval szerintem ez tényleg nem attól függ, ki mit vall.