Hívő keresztények! Mit gondoltok a 'vallásos vagyok a magam módján' emberekről?

Mindenki járja a maga útját. Ha elérkezik az ideje, akár Istennel is találkozhat, és saját döntése, hogy beengedi-e Őt az életébe vagy sem.

Amúgy milyen választ vársz? Elítélőt? Elfogadót?

Jól élők száma? Én azt hittem, hogy a keresztény Isten mindenkinek szabad akaratot adott és ezáltal úgy él, ahogy szeretne.

Szerintem ilyen szempontból a világon nincs jó és rossz... Elfogadóbbnak kéne lenned a máshogy gondolkodókkal.

A #3-as furcsán fogalmazta meg, de szerintem igaza van.

Én tanár vagyok, 3 évig tanítottam egy egyházi iskolában, de otthagytam, amiben nagy szerepe volt annak, amit most leírok.

Az iskola egyik fő célja, hogy keresztény szellemben nevelje a gyerekeket, amit egyébként meg is tesz, és jó eredménnyel, hiszen átadja Krisztus üzenetét a gyerekeknek, akik évek alatt megismerik a Bibliát és a szeretet törvényét. Ilyen szempontból nem lehet egy szavam sem. Távolról nézve az iskola tehát nagyon vonzó lehet egy hívő szülő számára, hogy oda írassa a gyerekét.

Viszont amit a tanáriban tapasztaltam... A tanárokat direkt úgy válogatják össze, hogy kinek a kije... Tehát az egyházi emberek, lelkészek és presbiterek holdudvarában (család, ismerős stb.) lévő embereket veszik fel elsősorban oda tanárnak, a szakmai (pedagógiai) és emberi viszonyokat másodlagosan veszik figyelembe. Ennek pedig az a következménye, hogy szakmailag lehetne jobb a tanári kar, de amit a legjobban utáltam, hogy konkrétan belháborúk zajlottak a tanári karon, mindenki fúrt mindenkit, mindenféle érdekcsoportok működtek ilyen-olyan kérdésekben, hatalmi harcok dúltak stb. Mindezt úgy, hogy kívülről az ájtatos keresztény tanár szerepét játszottuk el, a gyerekeknek is ezt kellett mutatni (több és más feladata van egy ilyen iskolában tanító tanárnak, amellett, hogy templomba kell járni, nekünk is keresztény szellemben kell nevelni, ami megmutatkozik a tanórai neveléstől kezdve az iskolán kívüli programokon, iskolai ünnepségeken stb.).

Amit az egyház és az egyházi iskola előír, azt tehát mindenki betartja, mint előírást, viszont maguk az emberek, mint emberek... ugyanolyanok, mintha nem is hívő emberek lennének. Mondhatni, az egész csak egy felszínes máz, csak egy szerep, amit eljátszanak. Szerintem ez undorító. Másképpen megfogalmazva: képmutatás az egész. És az a furcsa, hogy azóta egy állami iskolában tanítok, ahol semmilyen vallási feladat nincsen, de itt sokkal barátságosabb a légkör, sokkal több a szeretet a tanárok között, pedig ezek "egyszerű" emberek (azért írom, hogy "egyszerű", mert az egyházi iskolában - jobban szeretem vallásos iskolának hívni, fennhordták az orrukat, és többnek tartották magukat a tanárok, kvázi egy átlagos tanárt magukhoz képest "egyszerűnek" tartottak). Fuh, de utáltam, abból a fennhéhazásból és utálkozásból örökre elegem lett.

Bocs a hosszú válaszért, és lehet, hogy nem a kérdésre válaszoltam, de gondoltam elmondom, mint tanulságos esetet. A lényeg, hogy nem azon múlik a szeretet, hogy ki mennyire és hogyan hisz Istenben. Szerintem nem is az a lényeg, hogy valaki hívő-e vagy sem, hanem az, hogy képes-e a mindennapokban nem utálkozva és ellenségesen viszonyulni másokhoz minden kis apró-cseprő ügyben, hanem tud-e megbocsátó, önzetlen, kedves, odaadó lenni. És ez nem attól függ, hogy jár-e templomba! És aki állandóan templomba jár, Úrvacsorázik, de öt perc múlva a kollegáját fúrja egy hülyeség miatt, az Krisztus szempontjából kevesebb, mint aki tojik az egész egyházra, de alapvetően szereti az embertársait, és elfogadó velük szemben.

Többségüknél azt láttam, hogy igazán nem gondolták át a dolgokat, de valamiért hisznek valamiben. Sok embernél láttam, hogy a szülők vallásosak voltak, esetleg a gyerek is kapott valami kis vallásos vetületű neveltetést, rájuk is ragadt valami, de nem tudtak vele mit kezdeni.

A másik csoport, aki tényleg utána is nézett a vallásoknak és rájött, hogy mennyi logikai bukfenccel vannak tele. Az ilyen is hihet valamiben, de mivel felfogja, hogy a mostani tudásunkkal nem állapíthatunk meg nagyobb összefüggéseket, ezért nem erőlteti a dolgot.

Az ilyen emberekkel semmi problémám. Sokkal normálisabbak, mint a vakhívők.