Leszbikusság és keresztény hit? Hogyan rendezzem a helyzetet?

#21!

Valójában egy diskurzus során az a troll, akinek a részvétele kimerül a beledumálásban, de érdemben nem tud hozzászólni a témához.

Nagyon jól gondolkodsz.

Egyetlen egy dolog hiányzik. Sokkal nagyobb bizalom, rahagyatkozás Istenre. Ezen azt értem kerülj vele még közelebbi kapcsolatba. Feltetel nélkül bizz benne. Beszélgess vele sokat és nyitan mint egy baráttal.

Tárd elé az erzeseid, tudd kimondani amit Jézus is kimondott "Atyám, mindazon által ne ugy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy Te."

Ha teljesen át adod magad én hiszem, hogy elveszi a helytelen vágyakat.

És tud olyan vágyakat adni amibe még a család is bele fér.

Esetleg a családnak mondhatod (ha tudják, hogy hívő vagy) a Bibliában több példa is van arra, hogy maga Isten rendelte ki a társat egy adott személynek. És most te is arra vársz. Mert az a legjobb amit Isten ad.

Sok áldást kívánok neked!

"Ha teljesen át adod magad én hiszem, hogy elveszi a helytelen vágyakat."

Ja.

Tudod, ezzel az a helyzet, hogy fiatal - tizenéves - lányoknál néha tényleg előfordul ilyen kis eltévelyedés.

Ha a kérdező bőven 20 év alatt lenne, én is azt tanácsolnám neki, hogy várjon kicsit.

25 év fölött ez már esélytelen, ott már kőbe van vésve az irányultság.

Sajnos, Követ... ezt bizony rosszul tudod. Ez itt már nem elhatározás kérdése. Nézz utána kicsit, ha érdekel a dolog.

"Kevés ellenszenvesebb csoport van a világon számomra, mint a valláskárosultak. Még a nácik is jobbak voltak, mert ők legalább nem próbálták meg szeretetcsomagként tálalni a megvetést, meg az undort."

Kedves #19. Most ezen komment alapján ki is az intoleráns, kiből árad a megvetés? Nézzük meg milyen kommenteket fűztek a vallasosok a témához, és milyeneket a nem hívők. A hívők nem fújoltak a kérdezőre a szexuális irányultsága miatt, viszont a nem hívők egyből fújolni kezdtek, csak épp a hite miatt. Miért nem lehet tiszteletben tartani a másik embert? Ez az ő döntése, amit már rég meghozott, nem kérte, hogy oktassuk ki.

"Kedves" 25!

Én sosem tetszelegtem semmilyen szerepben! Én nem hirdetem a szeretet. Viszont nem is szólok bele senki életébe! Sose mondta vallásosnak, hogy ne higgyen. És nem is ítélkezem azokon, akik csak gyakorolják a vallásukat. De ha ekkora mocskosságot látok, mint itt, akkor igenis elítélem azt!

#26, hol itt a mocskosság?

A kérdező egy felnőtt nő, önállóan meghozott egy döntést.

27

Ha nem látod, akkor nincs értelme magyarázni.

Kedves Kérdező!

Egy kicsit későn reagálok ahhoz képest, amikor elolvastam, amit írtál, mert még mindig keresem az államat, mert valahova leesett. :) Te aztán - bocsi ha bántó a kifejezés - tökös csaj vagy! :) Ilyen őszintén ide kitenni ezt a problémát! Hát ... wow!

Keresztény vagyok.

Vannak leszbikus és homoszexuális ismerőseim is. De egyik sem keresztény. Van, aki meg van keresztelve, de nem jár templomba stb. Szeretem őket és együtt érzek velük a küzdelmeikben. Nem könnyű.

Hogy bűn-e hogy a saját nemükhöz vonzódnak? Mutasson valaki nekem egy olyan embert, aki el tudott hagyni bármit pusztán azért, mert megtudta, hogy nem helyes, amit tesz! Nekem még soha nem ment. Nem vonzódom a saját nememhez nőként. De ha mégis, ezen nem tudnék változtatni csak azért, mert valaki azt mondja, hogy bűn. Még akkor sem, ha ezt a Biblia mondja. Pedig ott van fehéren és feketén, hogy az. Ha a törvény betűje elég lenne, hogy elhagyjuk az abban levőkkel ütköző dolgokat, akkor nem kellett volna Jézusnak meghalnia helyettünk!

Egyedülálló nőként nekem is felteszik a kérdéseket, amiket neked. A helyszín mindig vegyes: család, munkahely, gyülekezet stb. És sokan nagyon is jó indulattal teszik ezt, csak nem gondolják át. Jó, akik már közelebbről ismernek, tudják, hogy veszélyes vizekre eveznek, ha ilyen provokatív kérdéseket tesznek fel, mert válaszolni fogok rájuk. ;)

Családalapításos kérdésekre általában ilyen választ szoktam adni: "Az a gondom, hogy a gyerekem hasonlítani fog az apjára is, és még nem találtam meg azt, akivel kapcsolatban ez a keveredés nem jelentene megoldhatatlan gondot. Ugyanis ahhoz egy tökéletes férfi kellene, mert sok a gond velem. Tudsz ajánlani egy felelősségteljes férfit, akire rábízhatom az életemet? Mert ha jön a gyerek, egyedül kell gondoskodnia rólunk."

Én is ott tartok viszont, hogy azt kell mondjam, nem lesz családom és nem lesz gyerekem, pedig nem vagyok leszbikus. Szóval ...

Ha gondolod, írj rám privátban és szívesen megadom akár az e-mailcímem is, hogy biztonságban tudjunk beszélgetni, akár személyesen is találkozhatunk - teljesen tőled függ. Én itt vagyok.

Én is hasonló cipőben járok,mint a kérdező.Én férfi vagyok,túl a harmincon.Én is kapom a kérdéseket,de nem ez fáj a legjobban.Hanem,hogy még azokat is be kell csapnunk sokszor,akik jóindulatúan szeretnének segíteni,mert például olyan közegből ismerem őket,ahol érzem,hogy rosszul venné ki magát,ha megtudnák azt,hogy saját nememhez vonzódom.14 éves korom óta tudom magamról,hogy mi a helyzet.Sokat imádkoztam,hogy múljon el,azóta sem múlt el.Sosem volt párkapcsolatom.Sem magamra nem tudok melegként tekinteni,és emellett mindig nagyon szorongtam a társadalom reakciójától is.És a Bibliában ez valóban bűn.Nem "csak" az Ószövetségből derül ez ki egyértelműen,hanem Pál apostol leveleiből is.Sokáig tartottam magam,és nagy erőkkel,de küzdöttem,hogy ne látsszon rajtam a rengeteg szorongás.Élek társasági életet,a munkámban is sok ember vesz körül.De ahogy teltek az évek,sem a homoszexuális érzéseim,sem a szorongásaim nem csökkentek.És bármennyire is próbálkozom,és akárhányszor hiszem azt,hogy végre sikerült felülkerekednem valamennyire a problémám,mindig újra és újra elkezdtem érezni,hogy bár a felszínen eljátszom,hogy minden rendben,mert muszáj ebben a társadalomban élünk,de egyre rosszabb.Három éve elkezdtem nyugtatókat szedni,mert már látszott rajtam a szorongás,különösen olyan fiúk jelenlétében,akik érdekeltek.Így ezt sikerült lecsökkenteni,de ezek a gyógyszerek nem állnak meg a kezdeti adagnál,hanem egyre több és több kell.A sokadik pszichoterápián vagyok túl,kívülről semmi gond nem látszik rajtam,de belül iszonyatos ez az üresség.Párkapcsolatom a homoszexuális vágyak maitt sosem voltak,nők felé nem tudok sima szimpátiánál és barátságnál többet érezni.Sem fizikailag,sem lelkileg.Újra nagyon el vagyok keseredve,én tényleg igyekszem helyt állni így is az életben,de nem tudom meddig bírom még így.:(

(Pár barátom tud róla,tudom,hogy ez is sokat jelent,mert valakinek még ez sem adatott meg.Hálás is vagyok a támogatásukért.Viszont az üresség nem múlt el,és ővelük sem találtuk meg a megoldást arra,hogy érezzek a nők felé is valamit.Egyszerűen nem megy.Pedig én is szeretnék idővel családot,gyereket,de igenis én abban hiszek,hogy egy gyermeknek szüksége van az apa és anya mintában,és nem "szivárvány" családot szeretnék alapítani két apával.Nem azért mert ők rossz emberek,hanem egyszerűen én így érzem,hogy mindkét nemre szükség van egy gyermek megfelelő fejlődéséhez.

Egyszerűen nem látom a kiutat.Fenntartom ezt a status quot a vágyaim és a környezetemben való titkolózás között,ami látszólag erős alapokon van,de ez maximum abban nyilvánul meg,hogy jó színész lettem.Mert rákényszerültem.De milyen áron.. Hatástalan terápiák,és gyógyszerfüggőség,és jó emberek,akik látják,hogy mélyen rosszul vagyok,de nem tudjuk együtt sem mit tegyünk.Mi a kiút a homoszexualitásból?:((