Hogy van helyesen: Mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban, vagy: Mondom neked még ma, velem leszel a paradicsomban?

A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.

A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.

Véleményem szerint mindkét megfogalmazás helyes nyelvtanilag, de más-más jelentéssel bír a szöveg.

Mivel az Őrtorony Társulat szerint a halott a feltámadásig egyszerűen nem létezik, a Társulat fordításában, az ÚVF-ben Jézus a jó latornak nem azt ígéri, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban, hanem ezt mondja: "Bizony mondom ma: velem leszel a Paradicsomban" (Lk 23:43); a "mondom" után levő vesszőt a Társulat először kettősponttá alakította át (2000-es verzió), majd meghagyta vesszőnek (2003), de mindenképpen a "ma" után tette (ugyanezt a kifejezést persze 73 más esetben úgy adja vissza, hogy a vessző az értelem szerinti helyén van). Pedig a "…neked" után van a vessző, mint az összes ilyen bevezető szövegnél (az ÚVF-ban is 74-ből 73-szor!). Jézus részéről fölösleges lett volna hangsúlyozni, hogy aznap mondja, amit mond.

Mivel Jézus ismeri a halál utáni életet, a kereszten is így szólhat a vele együtt kivégzett bűnbánó gonosztevőhöz: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23,43). Mivel Jehova Tanúi tagadják a halál utáni közvetlen további létet, azon fáradoznak, hogy ezt a verset is másképp értelmezzék. Számukra elképzelhetetlen, hogy Jézus ezt mondta volna a gonosztevőnek: „Ma (vagyis ezen a napon) velem leszel a paradicsomban" (az üdvözültek köztes állapotában). Ezért az Új Világ Fordítás így adja vissza ezt a verset: bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban." A gonosztevő tehát nem aznap kerül a paradicsomba (az üdvözültek köztes állapotába) Jézussal, hanem egyszer valamikor – újjáteremtése után - örökké „Paradicsomban a földön" fog élni. Mivel indokolják ezt a fordítást? Jehova Tanúinak bibliai lexikona arra helyesen mutat rá, hogy az eredeti görög szöveg nem tartalmaz írásjeleket, és a(z utólagos) központozás a fordító felfogásától függ. A központozás persze nem lehet önkényes, hanem a közvetlen és a teljes bibliai szövegösszefüggésből kell származnia. Két kérdést kell tehát feltennünk: Mit akart Jézus mondani a gonosztevőnek ezen a helyen? Majd: Hová kerülnek az írásjelek párhuzamos vagy hasonló helyeken? Az első kérdés: Mit akart Jézus mondani? Valóban arra akarta helyezni a hangsúlyt az evangélista, hogy Jézus a gonosztevőnek közös haláluk napján paradicsomi életet ígér a távoli jövőben? Vagy pedig az üdvözültek állapotában való azonnali részesedését kívánta kiemelni? A szövegösszefüggésből kétségtelenül az utóbbi adódik. Hiszen az előbb a gonosztevő azt mondta Jézusnak: „Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodban!" (Lk 23,42). Az Isten utolsó időben felállított országába vetett hit igen elterjedt volt a zsidóknál, ezzel szemben Jézus máshoz nem hasonlítható teljhatalommal hangsúlyozza: „Bizony, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban" -, bár még nem az örök királyságban, mégis az üdvözültek földi halál és utolsó nap közötti állapotában. Jézus itt „kora rabbijainak módján beszél arról az állapotról, amelybe a kegyesek lelkei a meghalás pillanatában kerülnek, a paradicsomban, a gan édenben (Edénkert, lMóz 2,8kk) tartózkodva, anélkül, hogy ezzel előbbre hoznák azt az üdvösséget és dicsőséget, amely csak Isten jövendő országában várja a feltámadt kegyeseket" (Zahn 1920,703k). Ezt az értelmezést támogatja a tartalmilag hasonló hely, Jn 11,23-26. Jézussal szemben Márta is az „utolsó napi feltámadásról" beszél, amely jól ismert volt a zsidóságban. Jézus ezzel szembeállítja az újat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal, is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha" A szokásos végidei várakozással szemben Jézus az „itt és most"-ot hangsúlyozza, az örök életet, amely nem veszíthető el, és amelyet az ő jövetelével a hívők ajándékba kapnak. Ezt az értelmezést - és itt már a fenti második kérdésre válaszolunk - a teljes bibliai összefüggés is támogatja, különösen is a görög „szémeron" („ma") szó egyéb használata. Éppen Lukács evangéliuma használja jellegzetesen. Mégpedig ismételten, hangsúlyosan elöl, hogy az üdvösség és az Üdvözítő jelenlétét hangsúlyozza: „Ma született nektek a Megtartó" (2,11). „Ma teljesedett be az írás a fületek hallatára" (4,21). ”Ma hihetetlen dolgokat láttunk (19,5). „Ma lett üdvössége ennek a háznak" (19,9). Ennek a láncolatnak szerves része ez a mondat is: „Ma velem leszel a paradicsomban" (23,43). Mindenekelőtt a Jézus által gyakran használt „bizony mondom nektek" fordulatból adódik, hogy a „ma" a mondat második feléhez tartozik, oda kell tartoznia: „Ma velem leszel a paradicsomban". Hiszen több mint 70-szer fordul elő az Újszövetségben: „Bizony (bizony) mondom neked/nektek", és egyszer sincs „ma" hozzátéve - eszerint minden bizonnyal Lukács 23,43-ban sem.

Az adventisták és az Őrtorony Társulat szerint Jézus a latornak azt mondta: "Bizony mondom neked ma: velem leszel a paradicsomban." (Lk 23:43

Az adventista bibliafordítókat (lásd Clear Word Bible) zavarja, hogy a többi 73 esetben rögtön a fenti kezdőformula után van a vessző vagy kettőspont ("Bizony, bizony, mondom neked:..."). Jehova Tanúi ugyanezt tették az Új Világ fordításban, ugyanabból az okból.

Pedig a Lk 23:43-ban a vessző / kettőspont mindig rögtön a "Bizony mondom neked" kezdőformula után jön. De minek is hangsúlyozta volna Jézus, hogy aznap beszél?

Egyébként meghallgattam Reisinger ezzel kapcsolatos előadásába, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon közepes a meggyőző ereje szentírástudományi területen. Végighallgattam azt a szakaszt, ahol a "bizony mondom neked ma" fordítást védelmezi, és az égvilágon semmit nem hallottam, csak más igehelyek (adventista értelmezésé)re való támaszkodást, általános adventista teologizálást, az ellenkező álláspont minősítgetését, némi egyháztörténeti felvilágosítást, de semmi kényszerítő erejű szövegtani, nyelvtani, görögbeli érvet. Egy szót sem szólt pl. arról, hogy hányszor szerepel a Bibliában ilyen "bizony mondom neked ma," és hogy mi végre áll most itt ez a szokatlan "ma," holott semmi szükség rá. Vagyis nem tudta szövegtanilag megindokolni, miért rossz e ponton a Károli, csak azt mutatta ki, hogy az adventista teológiával itt nem fér össze. Márpedig ahhoz, hogy egy fordítást rossznak mondjunk e ponton, ennél több kell.

Nem a teológiának kell meghatároznia a szöveget, hanem fordítva. És a szöveg kétségkívül úgy kerekebb, megszokottabb, hogy "mondom neked: ma velem leszel."

Ugyanilyen logikával bármikor rittyentek egy ellen-előadást: először kidolgozom a halál utáni tudatos továbblétezés valamiféle teológiáját, aztán mint ezzel ellentétest, megcáfolom a "bizony mondom neked ma" fordítást. Ez ugyanilyen kevéssé meggyőző volna, mint Reisinger előadása.

Egyébként a paradicsom nem (feltétlenül) azonos a mennyel. Aki nem a mennybe megy, attól még mehet a paradicsomba. A paradicsom itt az ószövetségi igazak halál utáni tartózkodási helye. Az "Ábrahám kebele" is ezt a helyet jelöli.

ezzel a jehovás térítőkísérlettel már próbálkoztatok egyszer

akkor is ízekre szedték az "érveléseteket"

Paradicsom, Paradicsomkert (gör. paradeiszosz, 'bekerített, szent terület'), Édenkert, az Úr kertje: termékeny gyümölcsöskert (Ter 2,8), ahol a boldogság forrása Isten közelsége. - I. Szómagyarázat. A Paradicsom szó gyökere az óperzsa pairi deza, ami a perzsa postautak állomásai körül pihenésre kialakított hangulatos parkok és díszkertek kerítésének a neve (innen a Paradicsom 'körülkerített kert' jelentése). Ebből alakult a pardesz, a perzsa királyi parkok neve, majd a gör. paradeiszosz szó, mely először Xenophónnál fordul elő. A tágabb értelemben vett Paradicsom, az Éden vsz. a sumér adéa, 'forrás' (akkád: edu) szóra vezethető vissza. -

II. A Szentírásban a teremtés és a bűnbeesés helye, majd az üdvözültek birodalma. - 1. Az ÓSz-ben a héb. megfelelő gyümölcsösre, díszkertre utal (Préd 2,5). A LXX: a Paradicsom az a kert, ahova Isten az első emberpárt helyezte (Ter 2); Isten kertje (13,10; Ez 28,13; 31,8), az Úr kertje (Iz 51,3), az Éden (Ter 3,23; Ez 31,9; Jo 2,3). Az Én gyümölcsökkel és virágokkal teli kertje valójában a Paradicsom képe, ahol az ember „megtalálja azt, akit szeret a lelke” (3,4). -

a) Az ősidők Paradicsoma. A Ter 2,4b-3,24: a Paradicsomot folyók szelik át és pompás fák díszítik; itt áll a jó és rossz tudásának fája (2,9) és az élet fája, melynek gyümölcse halhatatlanná tesz (3,22). A Paradicsom, melyet Isten az Édenbe telepített (2,8), a virágzó élet jelképe (Ter 13,10; Iz 51,3; Ez 31,8; 36,35; Jo 2,3; Sir 40,27). Iz 51,3: az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Ez 28,13: a Paradicsom mintha hegyen, a szt hegyen v. az Isten hegyén volna. - Míg a Ter 2 szerint az ember meztelenül jár-kel a Paradicsomban, addig Ez 28,13 szerint drágakövek ékesítik ruháját. A Ter 2,8 és 2,9 kettős elbeszélésnek látszik, bár mindkét helynek megvan a maga sajátossága is: a 2,8 földrajzilag határozza meg a Paradicsom helyét (K-en, Édenben), a 2,9 pedig a csodálatos növényzetre összpontosítja a figyelmet, melyet Isten a puszta földből sarjasztott. Ez a kettősség egy másik kettősségben tovább folytatódik: 3,17-19 és 3,23. Ez utóbbi helyen Isten az embert visszaküldi a földre, hogy művelje; az első helyen nincs szó kiűzetésről, hanem a föld lesz átkozott az ember bűne következtében, úgyhogy csak tövist és bojtorjánt teremhet a 2,9 pompás növényzetével ellentétben. Ezenkívül az Édenben forrás tör elő, folyó öntözi a kertet, majd 4 ágra szakad, vagyis a Paradicsom a nagy folyó eredeténél terül el (2,10-14). Mivel a megnevezett folyók közül legalábbis 2 (Tigris, Eufrátesz) az É-ra eső örmény hegyvidéken ered, ez a helyhez kötés Ez 28,13 figyelembevételével összhangba hozható É-on az Isten hegyével, melyet Iz 14,13; Zsolt 48,3 és néhány ugariti szöveg említ; ott a távolban a folyók forrásánál kell Istennek élnie. - A Ter 2 tehát különféle elképzeléseket foglal össze. Megkülönböztetik a föld idilli termékenységének motívumát, mely az ember bűne miatt megszűnt (2,5.9; 3,17), és a boldogság helyének motívumát. A 2,8 K-re helyezi a Paradicsomot. - Amikor a szerző a Paradicsomot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), az Édent földr. fogalommá emeli. Földr. fekvésének meghatározására egész sor feltevés született. -

b) A Paradicsom a végső időben. Az ÓSz az eljövendő üdvösséget nem egyszer Paradicsomi színekkel írja le. A fejedelem a Ter 49,10: „Paradicsomi emberre” emlékeztet; Iz 11,6 (vö. Oz 2,20) ezt már határozottan állítja. Ez 36,35 és Iz 51,3 szerint az Ígéret földje olyan lesz, mint egykor az Éden kertje volt. A Paradicsomi állapothoz hosszú élet tartozik, ennek ígérete a végső időkhöz kötődik (65,17-25). -

2. Az ÚSz-ben Jézus a jobb latornak (Lk 23,33) ígéri meg a Paradicsomot. A győztesnek az élet fájáról ad enni, mely az Isten Paradicsomában áll (Jel 2,7). Lk 23,43 szerint a Paradicsom az igazak tartózkodási helye a világ végéig, a föltámadásig tartó „közbülső” időben. Míg zsidó felfogásban az igazak a Paradicsomban Ábrahám kebelén pihennek (Lk 16,23; Ábrahám testamentuma 20), addig a föltámadásig tartó „közbülső” időben a halottak léte a Krisztussal való egyesülésben áll (Fil 1,23; vö. ApCsel 7,59). A Paradicsom maga az ég, Isten országa (vö. Mk 13,27), melyet a dúsgazdag és az Ábrahám kebelén pihenő szegény Lázár példabeszéde szerint nagy szakadék választ el a kárhozottak helyétől (Lk 16,26). E felfogást tükrözi a 2Kor 12,2 is, ahol a Paradicsom a halottak tartózkodási helye és a harmadik éggel szerepel együtt. -

III. 1. Az apokrif és a rabbinista irodalomban gyakran van szó Paradicsomról (Hénoch [etióp] 61,1; Lévi testamentuma 18; Dániel testamentuma 5; 4Ezd 7,123; 8,52; Bár [szír] 4,3; 51,1 stb.), ahova az igazak a Messiás napjaiban v. az eljövendő eónban jutnak el a nagy ítélet után. Hénoch (etióp) ennek a Paradicsomnak a helyét Mezopotámiának megfelelő módon írja le. - A végső idők Paradicsomának az ősidők Paradicsomával való azonosítása föltételezte, hogy ez utóbbi hosszabb ideig fennmaradt; ami a Ter 3,23 megfogalmazásából is kikövetkeztethető. Ehhez járult, hogy a megfizetésről szóló tanítás fejlődése során, a halottaknak osztályrészül jutó más-más sorssal kapcsolatban fölmerült a kérdés: haláluk után vajon hova jutnak az igazak. Kumránban a 4. sz. barlangból előkerült két töredékben Hénoch Paradicsomi útjának leírása. Hénoch (etióp) 25,4 és 4Ezd 7,36 Jeruzsálembe helyezi a várt Paradicsom színhelyét. Ebben a Paradicsomban ismét lesz életfa (Hénoch [etióp] 24,4-25,7/8; Lévi testamentuma 18,10; 4Ezd 7,123; Vita Adae 4). A végső idők Paradicsomát a legtöbb szöveg olyannak írja le, mint amilyen az ősidők Paradicsoma volt; így különösen Lévi testamentuma 18: a messiási idő főpapja megnyitja kapuit, és a tüzes kardot, mely Ádámot fenyegette (Ter 3,24), eltávolítja. -

2. A Jézus korabeli rabbik szerint 3 Paradicsom van: Ádám Paradicsoma, a kert Édenben; a meghalt igazak lelkének tartózkodási helye az idők végéig; az eszkatologikus Paradicsom, a föltámadás után a boldog igazak helye. A háromról a Krisztus előtti századokban úgy vélték, hogy a Messiás eljövetelekor valósul meg. A Krisztus utáni idők fölfogása szerint a Messiás eljön, s csak bizonyos idő után valósul meg a Paradicsom. A pontos helye Jeruzsálemben a Hinnom völgyével szemben lesz, ahonnan az igazak láthatják majd a Gehennában szenvedők kínjait (pokol). Ez a Paradicsom olyan, mint egy hatalmas zsinagóga: maga Isten oktatja a Tórára az igazakat, elveszi a félelmüket és Ő vezeti a körtáncukat; lakomát rendez nekik Leviatán és Behemót (vö. Jób 40,15-19) húsából, amit egyes rabbik szerint már a Messiás elkészít. -

3. A Paradicsom a mondákban és mesékben a gazdagság és a minden téren beteljesedett boldogság képe, mindig távol esik a világ benépesített részeitől. A Gilgames-eposzban is a boldogság hona, ahol a vízözön halhatatlanná lett hőse lakik, egy sziget a folyók torkolatánál, ahova csak üggyel-bajjal lehet eljutni (11,195); a klasszikus mitológiában a Heszperidák a távoli Ny-on őrzik szigetükön az aranyalmát. -

IV. Az egyházatyáknál „a Paradicsom Krisztus” (Szt Ambrus: In Lucam 10,121; Lyoni Szt Ireneus: Adv. haer. V.20,2; Római Hippolytus: In Dan. I.17; Szt Ciprián: Ep. 75,15; Szt Ágoston: Civ. Dei XIII.21). E tételt elevenítette föl a legújabb teol-ban W. Kasper és J. Ratzinger. - Konstantinápolyi Germanosz a Paradicsomot mariológiailag is értelmezi: Mária az Isten által készített Paradicsom (In Annunt. B.M.V. 44). A megkeresztelt lelkét Paradicsomnak tekinti Órigenész (In Jos. 13,3-4) és Nisszai Szt Gergely (In Cant. IX). Paradicsomnak mondják olykor a tp-ot, annak előcsarnokát, s a ktort is. - Morus Szt Tamás Utópia c. kv-ében a Paradicsom képét az eljövendő társad-ra viszi át. - Mint a végső istenközösség előkészítője a Paradicsom maga az Egyh. (vö. LG 1, GS 39), hitvallása, tanítása, ünnepei, szentségei előképe a végső istenközösségnek.