Miért mér rám Isten folyamatos csapásokat, amiket már nem bírok elviselni?

"És félek, hogy "feleslegesen" imádkozom."

Igen, ha így gondolkozol, akkor sajnos feleslegesen imádkozol. Szerintem nem így működik a dolog. Érdemes megfontolni amit 'emánuel13' írt!

Jaj nehogy bevedd ezt a hang maszlagot.

Vannak a világon olyan helyek, ahol keresztényeket üldöznek, gyilkolnak, háborúban elveszitik mindenüket, szó szerint mindenüket, és ezek az emberek Istent akarják szolgálni.

Mi meg szomorkodunk, hogy nincs 2-3 autónk meg nagyobb házunk? Mik azok a gondok amik ennyire lenyomnak?

Ha úgy érzed, hogy elveszited a hited, "betelik a pohár", akkor csak áltatod magad, hogy imádkozol. Mert amikor imával átad valaki egy gondot az Úrnak, akkor lemegy az a teher róla, és az Úr viseli. Nem nyomhatna le Téged semmi annyira, hogy úgy érezd elveszited, ha hited ha imádkoznál. Isten pedig nem mondaná, hohy minden gondukat vessük rá ha neki nem volna fontos, hogy jó dolgunk legyen.

József története a Bibliából segíthet neked. Többször előfordul a történet során, hogy a szenvedés során felcsillan a remény József számára, aztán még rosszabb jön.

De a történet vége heppiend, József segítségével rengeteg ember megmenekül az éhhaláltól. Az is figyelemreméltó, hogy Józsefet a csapások nem lenyomják, hanem megerősödik általuk, és túlnő rajtuk.

Elég büszke alapállás, bár nehézségek közt könnyen jön, hibáztatni Istent. De hát mikor kerültünk egy szintre Istennel, hogy mindent átlássunk az életünkben?

Jakab 1:2-3 szerint "Teljes örömnek tartsátok testvéreim, ha különféle próbatételeknek vagytok kitéve, mert hitetek próbája állhatatosságot eredményez."

Jelenleg neked nem ez a gondolkodásmódod. Azt szeretnéd, annak örülnél, ha nem lennének próbatételek. De ez olyan, mint egy sportoló, aki azt szeretné, hogy ne legyenek edzések. Hogy lehetne edzés nélkül győzni a versenyen?

Lehet, hogy keménynek tűnik, amit írok, de hidd el, tudok együttérezni veled. 10 éve szenvedek paranoid skizofréniában, és volt olyan pont a betegség során, amikor egy hajszál választott el az öngyilkosságtól. Most sem értem, hogy Isten ezt mért engedte meg. De nem is kell elvárnom Istentől, hogy megmagyarázza, nem hiszem, hogy megérteném.

Kitartás, és a vége heppiend lesz!

13: De ez a kérdező szempontjából az lenne, mintha mindig eladnák rabszolgának, miután megmentette az embereket az éhínségtől. Előbb-utóbb eljött volna a beletörődés, és csak a túlélésért való élés.

Kérdező, a megoldásért való imádkozás helyett minden nap mondj le valamiről, amit szeretsz, és ajánld fel!

"Sajnálom, ha önzőnek tűnök."

Lehetséges,hogy pont ez a lecke értelme.Talán nem mersz odacsapni az asztalra,amikor kellene? Nem mersz egészséges mértékben önző lenni?

Nem tudom pontosan,milyen problémákkal nézel szembe,lehet rajtad múlik,hogy rendszeresen ilyen helyzetekbe mászol bele.

Én meg egy önző, sz.r alak vagyok, és nincs semmi különösebb problémám. Sőt, néha már úgy érzem, hogy érdemtelenül van túl jó dolgom.

És az elmúlt években sok ilyen esetet láttam, mármint olyat, ahol a jó embereket szívatja az élet, a rosszak meg remekül elvannak. Számtalan ilyen példát tudok mondani.

Tizenéves korszakom végén aztán levágtam, hogy mi a szitu: nem számít, mennyire vagy jó ember - ha létezik is Isten, nem foglalkozik ezzel, de ami még valószínűbb, hogy létezik ugyan Isten, de mi baromira félreértjük, azaz egyáltalán nem ismerjük őt.

És akkor elfordultam a kereszténységtől, mert azt éreztem, hogy nem tud válaszokat adni, és azóta is keresem Istent, máshol. Nem tudom, hogy megtaláltam-e már, vagy valaha megtalálom-e. De azt hiszem, egy valamit tudok: NINCS JOGOD AHHOZ, HOGY BÁRMIT IS KÉRJ ISTENTŐL. (Ez most nem személyesen neked szól, kedves kérdező, hogy úgy általánosan az emberre vonatkoztatva.) Isten nem kívánságkosár.

"Szia Istenke, szeretnék kérni jó egészséget meg gazdagságot, küldeném magamnak, és szeretnék adni cserébe 25 miatyánkot, köszi puszi Zsófi néni Alsóröcsögéről!". Én azt gondolom, hogy ha valaki Istennek él, annak nem lehetnek problémái, mert ott már nincs "én", csak Isten. Isten az első és egyetlen, és nincs más. Aki így él, az már halála üdvözült.

Más út pedig nincs Istennel szemben. Vagy Isten, vagy nem. Vagy van, vagy nincs, vagy éled, vagy nem. Ha nem, akkor meg felejtsd el, de még a nevét is, és többet ne is gondolj rá. Én ezt gondolom.

# 18

Azt kell mondjam, hogy teljesen egyetértek!

Én itt eddig nagyon óvatoskodva próbáltam megközelíteni a kérdést, de ha már így belecsaptál a lecsóba, akkor csatlakozom ehhez az állásponthoz.

Egyébként a kereszténység szerintem nem mindenre ad megfelelő és kielégítő választ, de legalább ad válaszokat. Manapság már ez is valami. Én a kereszténységben és máshol is keresem a válaszokat.

#18-as válaszoló kicsit talán erősen fogalmazott néha, de a lényeget nagyon is jól látja.

Sokan itt értik félre a vallás teljes lényegét, ugyanis

"Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát és alul kipotyog a süti" /On Sai: Scar/

Tény, hogy a világ egy szar hely, és az élet nem sétagalobb, szerintem sokan vagyunk, akik belecsöppentünk ebbe a "bírsz-e többet" játszmába, amiben egy púpot levakarsz a hátadról, és nő helyette öt másik.

Valójában a következő folyamat játszódik le: amíg egy adott probléma megoldásán dolgozol, csak azt látod, és amint az megoldódott, akkor veszed észre az összes többit. A nehézségek elé nem Isten állít téged, hanem a rendszer, az emberek, vagy éppen te magad gördíted magad elé tudat alatt az akadélyokat.

Próbáld meg kívülről szemlélni a helyzeted, észrevenni az összefüggéseket, és egy idő utűn rá fogsz jönni, hogy Isten nem a problémát, hanem a megoldást adja a kezedbe. Nem azért, mert kéred, nem úgy, ahogy kéred, és még kevésbé akkor, amikor kérnéd, ehelyett pontosan azt és akkor, amikor és amire szükséged van.

Vegyünk egy párhuzamot: haragszol apukádra, mert leszidott, amiért a forró sütő ajtaját akartad kinyitni. Ott és akkor nem látod, hogy ez a te érdeked volt, csak később jössz rá, hogy ha akkor nem szid le, megégetted volna magad.

Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy mindig van risszabb, mint ami lehetne. Lehet, hogy amit te csapásnak vélsz, pusztán egy szükséges rossz, ami egy nagyobb helyett történik éppen.