Miért mér rám Isten folyamatos csapásokat, amiket már nem bírok elviselni?

Szia

Isten nem mér rád csapásokat, soha nem tenne az ember ellen semmit, mert ő a SZERETET.

Jakab 1:13

" Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: „Isten tesz próbára.” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit."

Igaz, Isten megengedi, hogy történjenek rossz dolgok. De nagy különbség van aközött, hogy megenged valamit, és aközött, hogy ő okozza azt.

Üdvözlet. Először is azzal kezdeném, hidd el nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, még Jézus tanítványai az apostolok, és még az ők tanítványai is éreztek hasonlókat. De az ószövetségben is találunk számtalan példát arra, hogy bizony minden embernek vannak mély pontjai.

Évekkel ezelőtt, hasonlóan kezdtem el érezni, mint te, és elfordultam Istentől, megtagadtam őt. Amíg az életemben minden pozitívan alakult, addig hálálkodtam az Istennek, és örültem, hogy keresztény lehetek, de miután minden rosszra fordult, úgy éreztem cserben hagyott engem, és elfordultam tőle. Azt hittem, ha megtagadom, és úgy teszek, mintha az egész meg se történt volna, boldogabb leszek. Mindenféle ateista oldalakra jártam fel, rengeteget olvasgattam olyan cikkeket, amik Isten és Jézus létezését próbálták cáfolni, a Bibliát hiteltelennek beállítani. Éveken keresztül próbáltam magamat meggyőzni, hogy nincs Isten, és olyan messzire mentem, hogy már a megszerzett tudomásommal, másokat is eltérítettem.

Majd jött egy nap, amikor egyre úrrá lett rajtam egy érzés, egy furcsa érzés, ismét elkezdtem érezni azt a megmagyarázhatatlan furcsa, hívogató, egyszerre nyugtató de kicsit rémisztően ismerős érzést, amit akkor éreztem először, amikor az Úr megszólított. Amikor megéreztem ezt magamban, szégyent, megbánást, szomorúságot, és gyűlöletet éreztem, de már nem Isten ellen, hanem magam ellen. Isten mind végig velem volt, amikor ellene harcoltam, ellene kampányoltam, mindvégig kitartott, és megvárta azt a pillanatot, amikor tudta, hogy ha szól, én meghallom. Meg hallottam a hangját, és örvendeni kezdett a lelkem, még a problémák közepette is. Úgy hiszem, tudom, hogy kellett nekem ez a lecke, az egyedüllét, szörnyű volt, de sok mindent megtanultam belőle. Úgy éreztem magam, érzem magam, mint a tékozló fiú érezte, enyém volt minden kincs, amit a mennyei Atyától kaptam, minden, amit Jézus adott nekem, de az első problémánál elfordultam tőle. Meg kellett értenem, hogy kereszténynek lenni, nem csak kiváltság, és móka és kacagás, hanem felelősség, és bizony nem mindig séta galopp. Most már egyre inkább értem, hogy a valódi értékünk akkor mutatkozik meg, amikor minden összedől körülöttünk. Ilyenkor derül ki, hogy a keskeny úton járunk e, avagy csak annak hitében, hogy azon.

De adott a kérdés, vajon jobb lett volna, ha Isten hagyja, hogy tévhitekben éljem az életem, megóvott volna a nehézségektől, majd elkárhoztam volna? Elkárhoznék? A válasz nem. Eszembe jut, amikor évekkel ezelőtt, megkértem, hogy bármi is történjen az életemben, egyetlen dolgot kérek, amit soha ne felejtsen el, és a következő volt. Bármilyen rossz útra is térjek, soha ne hagyd Istenem, hogy végleg elszakadjak tőled. Bizony megtartotta ígéretét, és nem hagyta, hogy elszakadjak tőle, pedig elhiheted kedves kérdező én aztán tettem azért, hogy a kapcsolat ne maradjon fent. Kellett nekem a lecke. Néha szembesülnünk kell bizonyos dolgokkal, amiket magunkról hiszünk. Nem kell, hogy mások lássák mi jót teszünk, nem kell, hogy mások elismerjék, mennyire jók vagyunk, nem kell, hogy egy lelkész, vagy egy gyülekezeti tag felmagasztaljon minket, legyen a lelkünk tiszta amennyire lehet, mert bizony Isten megjutalmaz nyíltan minden olyan cselekedetünkért, amit titokban teszünk másokért.

Ha szeretnél beszélgetni erről a témáról, nyugodtan írj privát üzenetet. Én református vagyok, nem akarlak megtéríteni magunkhoz, és folyóiratokkal sem foglak traktálni. Remélem tudtam segíteni valamennyit. Isten áldjon téged is és mindenkit, akinek nehéz sorsa van, és szomorú.

1. "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

3. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

5. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

6. Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.

7. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10).

Érdemes az alábbit is elolvasni, hátha segít lelkileg feldolgozni a problémákat:

[link]

"Egyik percben köszönetet mondok neki, hogy megoldódott a probléma, de utána sajnos csalódnom kell, mert jön egy másik, nagyobb baj"

Ne a megoldódott problémákért mondj neki köszönetet! Én nem hiszek abban, hogy Isten méri ránk a csapásokat, és hogy ő oldja meg a problémáinkat. Ne azért higgy, mert valami "hasznod" származik belőle!

Ne keress kérlek bünbakot a problémáid miatt. Ez sajnos Ádámék óta magadt ránk. Éva a kígyót, Ádám meg Évát hibáztatta a problémáért. Te meg Istent hibáztatod, amiért nem úgy segít, oldja meg a gondodat, ahogyan te szeretnéd.

Ki kellene effajta vádakból hagyni Istent. Inkább tanuljunk Tőle bölcs döntéseket hozni az életünben, és használjuk a tanácsit. Akkor lehet kevesebb "csapást" kell megélnünk.

Ide másolok egy választ az ehhez hasonló kérdésre:

Miért nem hallgat meg engem az Isten?

Drága Gyermekem!

Amikor Én, Jézus, emberként éltem a földön, akkor első nyilvános beszédemet azzal kezdtem, hogy alakítsátok át gondolkodásotokat.

Ez a kívánságom legtöbb esetben azóta is kívánság marad!

Ti nem gondolkodásotokat akarjátok átalakítani, hanem azt szeretnétek, hogy Én, Jézus, alakítsam át körülményeiteket úgy, hogy abban ti jól érezzétek magatokat.

Te is tudod, és minden józanul gondolkodó ember tudja azt, hogy a földi élet inkább pokol, mint mennyország. Mindannyian tudjátok, hogy halálra ítélten jöttetek a világra. És bár ezt tudjátok, mégis azt szeretnétek, hogy ne ti, hanem a világ alakuljon át valahogy úgy, hogy elviselhetőbb legyen.

Drága Gyermekem! Neked, és minden embernek az lenne az első feladata, hogy magatokat alakítsátok át úgy, hogy minden ember számára egyre elviselhetőbbek legyetek olyan tekintetben, hogy szívetek békéjét érezzék rajtatok az emberek. Azok, akik erre törekszenek, megtapasztalják, hogy igazat mondottam akkor, amikor ezeket mondtam: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?

Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?

Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak,

mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?

Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.

Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Máté 6:25-34)

Ne hidd, hogy a levegőbe beszéltem csupán! Én egy rongyos istállóban születtem, és a keresztfán haltam meg. E két esemény között pedig elmondhattam, hogy: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania (Máté 8:20)”.

Hidd el, hogy lelked békéje nem külső körülményeidtől függ, hanem attól a belső látástól, amelynek a másik neve a HIT! Igen! Az istenszeretőnek minden a javára válik, mert az istenszerető HITBŐL él.

Nagyon szeretném, ha át tudnám adni neked saját szíved békéjét, de ezt Én hiába adom, ha te nem veszed át. Akkor kezded átvenni, ha elhiszed, hogy nem Nekem, a te Jézusodnak kell rád hallgatnom, hanem neked kell Rám, a te Jézusodra hallgatnod.

A Bibliában, főleg az evangéliumokban, könnyen lehet Velem találkozni.

Megáldalak az ÉLŐ HIT LELKÉVEL!

Jézus; A HANG-könyv 4172