Jehova tanúi miért ragaszkodnak ahhoz az állításhoz, hogy "kivették Isten nevét a Bibliából"?

Az első válaszoló, felturbózta a vádaskodásait.

Nagyon sokan tudják, hogy Tanuknál nincs perselyezés, nincs tized, itt önkéntes felajánlások vannak. Így mindenki akkor és annyit adakozik amennyire a szíve indítja. Vannak akik egyáltalán nem tudnak adakozni, még sincsenek kidobva.

S egyébként is ez nem válasz a kérdésre.

A Biblia Hebraica és a Biblia Hebraica Stuttgartensia héberül nyomtatott szövegében 6828-szor fordul elő a tetragram

Az, hogy Isten neve rengetegszer előfordul a Bibliában, már önmagában is amellett szól, hogy a Szerzője fontosnak tartja a saját nevét.

Az is figyelemre méltó, hogy a neveknek milyen nagy jelentőségük van a Héber Iratokban és a szemita népek körében.

G. T. Manley professzor:

A név nemcsak amolyan megjelölés, hanem sok mindent közöl viselője valódi kilétéről. . . Amikor valaki összekapcsolja a »nevét« valamivel vagy egy másik személlyel, akkor az az ő hatása és védelme alá kerül” (J. D. Douglas [szerk.]: New Bible Dictionary. 1985, 430. o.; vö.: A. Cohen: Everyman’s Talmud. 1949, 24. o.;

Az „Isten” cím nem takar személyiséget, és nem is megkülönböztető megnevezés.

A Héber Iratokban ugyanaz a szó (ʼEló·hímʹ) vonatkozhat az igaz Istenre, tehát Jehovára, de éppúgy a hamis istenekre is, például a filiszteusok istenére, Dágonra vagy az asszírokéra, Nisrókra

Még a Hamis isteneknek is van neve.

A The Imperial Bible-Dictionary szépen rávilágít a Jehovával foglalkozó cikkeiben az ʼEló·hímʹ (Isten) és a Jehova név közötti különbségre. Ezt írja a „Jehova” névről: „Mindenütt tulajdonnévként szerepel. Istenre mint személyre utal, és csakis őrá. Az Elóhim szó ezzel szemben jellegére nézve inkább köznév, és bár rendszerint a legfőbb Urat jelöli, ez nem szükségszerű, és nem is tekinthető szabálynak

1.Mert szeretnek összeesküvéselméleteket gyártani

2. Nem mindig ragaszkodnak ám ehhez,csak amikor az érdekük úgy kívánja,mert egyébként hangoztatják,hogy Isten tökéletesen megőrizte a Szentírás minden betűjét,de mint említettem,ha az érdek úgy kívánja,akkor már hirtelen mégsem vigyázott rá annyira,és pont a -szerintük- legfontosabb részt hagyta a süllyesztőben. Ez így elég egy topa istenkép.

Ilyen egyszerű: "A Biblia Hebraica és a Biblia Hebraica Stuttgartensia héberül nyomtatott szövegében 6828-szor fordul elő a tetragram. Az Új világ fordítás a Héber Iratokban 6973-szor tartalmazza Isten nevét, mert a fordítók egyebek mellett azt is figyelembe vették, hogy az írnokok bizonyos helyeken az ʼAdhó·nájʹ vagy az ʼEló·hímʹ szóval cserélték fel ezt a nevet. (Lásd: ÚV, 1817–1818. o.; lásd még: Rbi8, függ.: 1561–1562. o.) Az, hogy Isten neve rengetegszer előfordul a Bibliában, már önmagában is amellett szól, hogy a Szerzője fontosnak tartja a saját nevét. Ez a név végigvonul a Szentíráson, és jóval többször jelenik meg, mint Jehova bármely címe, például a „legfőbb Úr” vagy az „Isten”.

Az is figyelemre méltó, hogy a neveknek milyen nagy jelentőségük van a Héber Iratokban és a szemita népek körében. G. T. Manley professzor rámutat: „Ha tanulmányozzuk az Ósz.-ben [Ószövetségben] szereplő »név« szót, világossá válik, milyen sokat is jelent a héberben. A név nemcsak amolyan megjelölés, hanem sok mindent közöl viselője valódi kilétéről. . . Amikor valaki összekapcsolja a »nevét« valamivel vagy egy másik személlyel, akkor az az ő hatása és védelme alá kerül” (J. D. Douglas [szerk.]: New Bible Dictionary. 1985, 430. o.; vö.: A. Cohen: Everyman’s Talmud. 1949, 24. o.; 1Mó 27:36; 1Sá 25:25; Zs 20:1; Pl 22:1; lásd: NÉV).

Az „Isten” és az „Atya” szavak nem megkülönböztető megjelölések: Az „Isten” cím nem takar személyiséget, és nem is megkülönböztető megnevezés. (Az ember akár a hasát is tekintheti istennek; Fi 3:19.) A Héber Iratokban ugyanaz a szó (ʼEló·hímʹ) vonatkozhat az igaz Istenre, tehát Jehovára, de éppúgy a hamis istenekre is, például a filiszteusok istenére, Dágonra (Bí 16:23, 24; 1Sá 5:7), vagy az asszírokéra, Nisrókra (2Ki 19:37). Ha egy héber ember egy filiszteusnak vagy egy asszírnak azt mondta volna magáról, hogy ő „Isten [ʼEló·hímʹ]” imádója, ebből még nem derült volna ki, hogy kit is imád tulajdonképpen.

A The Imperial Bible-Dictionary szépen rávilágít a Jehovával foglalkozó cikkeiben az ʼEló·hímʹ (Isten) és a Jehova név közötti különbségre. Ezt írja a „Jehova” névről: „Mindenütt tulajdonnévként szerepel. Istenre mint személyre utal, és csakis őrá. Az Elóhim szó ezzel szemben jellegére nézve inkább köznév, és bár rendszerint a legfőbb Urat jelöli, ez nem szükségszerű, és nem is tekinthető szabálynak. . . A héberek mondhatják, hogy az Elóhim, vagyis az igaz Isten (szembeállítva őt minden hamis istennel), de soha nem mondják, hogy a Jehova, mert Jehova az igaz Isten neve, és csakis az övé. Gyakran mondják, hogy Istenem. . ., de azt sohasem, hogy Jehovám, mert amikor azt mondják, Istenem, Jehovára gondolnak. Beszélnek Izrael Istenéről, de Izrael Jehovájáról soha, mert nincs más Jehova. Beszélnek az élő Istenről is, de az élő Jehováról sohasem, mert Jehovát nem tudják elképzelni másnak, mint élőnek” (P. Fairbairn szerk.; London, 1874, I. köt. 856. o.)." Forrás: [link]

Tehát ne adj a válaszaiknak túlnagy hangúlyt. :)

Talán a kimásolt dolog az sokkal pontosabb, és nem a saját értelmünkre alapozva íródott.

Érdekes, hogy Isten pont ezt várja el tőlünk. Mármint, hogy ne támaszkodjunk a saját értelmünkre. Itt a GYÍK-on meg annyi sok okos van, hogy jaj! Mind azt hiszi, hogy ő találta fel a spanyol viaszt.

Sokkal elfoadhatóbb egy bemásolt, helyes alapokon nyugvó gondolkodásmód, mint egy össze-vissza mindenből kiolvasott önigazság, amit sajátjunkként tüntetnek fel egyesek.

A tanulás azt jelenti, hogy megjegyzünk olyan gondolatokat, majd alkalmazunk elmondunk másoknak, amit már valaki leírt, megfogalmazott, átadott nekünk. :-)