A remformátsoknak mért jó az, hogy magukban megbánják a bűnűket míg a katolikusnak gyónniuk kell?

22.42.

Bocs, de nem értem.

Hogyan lehet úgy általában bűntudatot érezni, és konkrétum nélkül megbánni?

Véletlenül lettem katolikus, és nagyon érdekel, hogy hogyan alakult volna, ha végülis reformátusnak neveltek volna.

Mit csinál mondjuk egy református, ha nem tudja megállni, és torkoskodik. Vagy nem mond igazat, sőt ha hazudik? Nem tudja megbánni általában, csak azt, hogy nem volt önfegyelme, és megette, amit nem lett volna szabad.

#11

Az nem igaz hogy nem lehet bűntudatunk egy konkrét vétek miatt. (És ugyanazt csinálnám nagyjából mint egy katolikus, hogy felismerem, és nem csinálom többet lehetőleg.)

Megpróbálom más szavakkal leírni a nézetünket: A bűn az az állapot, amikor az ember Isten nélkül akar élni. Tehát nem azért vagyok bűnös mert vétkezek, hanem azért vétkezem mert bűnös vagyok (=mert Isten nélkül élek).

A megtérés a Bibliában úgy szerepel hogy "metanoia". Ez tükörfordításban olyasmit jelent, hogy megváltozik az elménk. Tehát hogy idáig Isten nélkül éltem, most Istennel akarok élni.

11.Hsz!

A konkrétumok nélküli bűnbánat,nem bűnbánat.

A bűnbánat annak felismeréséből származik,hogy valami olyat tettem,ami az isteni szeretettől idegen,és Istentől elválaszt.

Azt gondolom arról,amit Krisztus tanított,hogy én jobbat tudok annál.

Ennek felismerése Megváltómhoz visz,és bűnbánatra indít.

Nem csupán bánom a rosszat,amit elkövettem,hanem megvetem azt.Krisztus hű szavához,és elveszi bűnömet.

Nyilván más a történet,ha bűnömmel valakinek lelki,vagy fizikai kárt okoztam.Ez esetben helyre kell hoznom a dolgot,ha őszinte volt a bűnbánatom.

A kárhozatot,nem a bűnös cselekedet okozza,hanem az az elképzelés,hogy a bűn jó nekem,s az Isten szeretet törvénye túl szűk tér.

Kedves Juliusz48.

Érdekes felvetés.

Miért is nem alapított Krisztus vallást,és miért alapított eklézsiát(hívők szabad közösségét)?

Az ember,már Ádám apánktól torz módon közvetíti az isteni igazságot,s ezért az igazságra vezetést nem bízza többé kiválasztott kontárokra.Egyedül Isten Szentlelke hivatott minden igazságra elvezetni.

Az eklézsia hivatala,a Krisztust követőket KÖZÖSSÉGBE szervezni,hogy az általuk-a Szentlélek közvetítésével- felismert igazságokat egymással megosszák,és a szeretet gyakorlását ebben a közösségben megtanulják,begyakorolják,és egymást buzdítsák.

Mert a reformátusok úgy látom nem ismerik ezt az igét:

"Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." (Jakab 5,16)

Vagy azt, amit Jézus mondott az apostolainak feltámadása után: : „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

Azt pedig egyáltalán nem mondják a katolikusok sem, hogy nem egy a közbenjárónk.

Amit István írt verseket azok valami módon hasonlítanak a gyónásra, de a másik fele a gyónásnak meg katolikus hagyományból alakult ki, például ami a papok szerepét illetti (a vers azt mondja hogy egymásnak, nem azt hogy papnak). Csak a Bibliát alapul véve eléggé belemagyarázós dolog ez.

Úgy is meg lehetne válaszolni a kérdést hogy nálunk csak a Biblia alapja a hitnek, nálatok meg az egyház hagyományai is.

Azt hozzátenném, hogy a katolikusoknál eleinte egymásnak, a közösségnek gyóntak (lásd Jakab levél). A legelső századokban a bűnös a közösség előtt vallotta meg bűneit, akik imádkoztak érte, stb... Csak jóval később alakult át ez fülbe gyónássá, amikor számtalan taggal bővült az Egyház, akik immár nem csak hitből, de jobb pozíciók végett, stb. csatlakoztak az 5. századtól.

A megváltozott helyzetben sem a valódi hívők nem akarták a felhígult közösség előtt megvallani bűneiket, az újonnan érkezőknek meg nem nagyon tetszett a gyakorlat.

Így maradt meg az a rész, amit már István is idézett, Jézus szavai a feloldozás papi hatalmáról.

Off:

#19, #18-nak adott válaszát kiegészíteném: természetesen bármely testvérnek meg lehetne gyónni, csak be lett iktatva a gyónási titoktartás is! Ha az "első utamba kerülő testvérnek" gyónok meg, az szép és jó, csak éppen nem lepődhetek meg semmin sem, ha az illető a hallottakat felhasználja ellenem. Ezzel szemben egy pap Isten előtt tesz esküt arra, hogy amit elmondok neki, azt másnak nem mondja tovább. (Ezért elszomorító -ha igaz- hogy Ausztráliában állami törvénnyel akarják eltörölni a gyónási titok intézményét)

Az ember magában sokkal könnyebben lerendezi a dolgokat. Így a bűnöket is. Sokszorta kényelmesebb, ha az ember azt mondhatja: "ok, megtettem ez és ezt, és ezzel minden OK", mint másra bízni, hogy az megmondja, mit tegyünk, hogy minden OK legyen.

Magyarán simán kényelmesebb a protestáns bűnbánat, nem kell semmi kényelmetlenséget sem vállalniuk érte.