A remformátsoknak mért jó az, hogy magukban megbánják a bűnűket míg a katolikusnak gyónniuk kell?

"A református egyházban nincs kötelező gyónás, hiszen „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Ezért – akár magányunkban, akár a gyülekezetben – ha őszinte bűnbánattal állunk Isten elé, és kérjük tőle a megtisztulást; a bűnbocsánatot Tőle kapjuk meg. Ő az, akinek hatalma van a bűnöket megbocsátani."

Ezt, amit idéztem, én úgy értelmezem, hogy nem az a lényeg, hogy "magadban" bánod meg a bűneidet, hanem akitől a bűnbocsánatot kapod, az Isten. Vagy az egyetlen közbenjárójától, a Krisztustól.

Ez nem jóság vagy nem jóság kérdése.

A reformátusok (és egyéb protestáns egyházak) álláspontja szerint nincs szükség közvetítőre Isten és ember között. A katolikus egyház szerint a pap Isten helyett hallgatja meg a gyónást, ad feloldozást és szab ki jóvátételt.

Egyik sem jó vagy rossz, minden egyház tagja elfogadja azt, amit a sajátja előír. Vagy nem, akkor egyházat vált.

Jézus világosan kijelentette,hogy senki sem mehet az Atyához,csak Ő általa.

A Biblia nem javasolja sehol sem a fülbe gyónást.Az,emberi ötlet.

Istenhez mehetünk bűnbánatunkkal közvetlenül Krisztuson keresztül.

Ha valami rosszat teszel és azt be kell vallani valakinek, mindig sokkal kínosabb. Egyszerűbb látszólag, ha az ember magában elrendezi és ezzel nyugtatja lelkiismeretét.

A gyónás mellett szól; a mellett, hogy a gyónás által bőnbocsánatot nyer az ember, egyfajta visszatartó ereje is van. Egyébként Luther azt tartotta, hogy hasznos és fontos a gyónás, bár szentségi voltát tagadta.

"A reformátusoknak hogyan tisztul meg a lelkük, ha csak magukban bánják meg? Nem kapnak semilyen feloldozást?"

Mi azt valljuk, hogy a "feloldozás" az az, hogy Krisztus minden bűnünkért tökéletesen eleget tett a kereszten. Ehhez pedig nem egy pap engedélye kell szerintünk, mivel Istennel személyes a kapcsolatunk. Amire szükségünk van az bűnbánat + bízni Krisztusban,

Egyébként hogy még jobban összezavarjalak, nálunk a bűnbánat az nem az egyes bűnökre vonatkozik, hanem az egész bűnös természetünkre. A bűnös természetünk tükröződése persze ha bűnt követünk el. A bűnbánat nálunk az, hogy az egész régi természetedet ott akarod hagyni, és új életet kezdeni, egy olyan életet, ahol Krisztus az első. (Ha valóban új ember lettél, akkor persze ez is meg kell hogy látszódjon a természetedben, cselekedeteidben. Viszont nem a cseledeteid, és végképp nem a papnak végzett gyónás üdvözít végső soron szerintünk, hanem a Krisztusba vetett hit + bűnbánat [a kettő összetartozik]).

Ez így érthető, hogy mi a szemléletbeli különbség köztünk?