A Biblia szerint halálos bűn az engedetlenség, vagy csak vétek?

Kedves 11.Hsz!

Mutass egyetlen embert a világon,aki az "eredendő bűn"miatt kárhozik el csupán!

Létezik olyan ember,akinek nincs más bűne az "eredendőn" kívül?

Szia

Az Istennel szembeni szándékos engedetlenség (lásd Ádámot és Évát) halálos bűn.

A szülőnek való engedelmességről ezt írja a Biblia:

Efézus 6:1-3 "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez igazságos: „Tiszteld apádat és anyádat”, ami az első parancs ígérettel: „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.”

A 4-es vers a szülőknek ad útmuttást. Nost mind a szülők, mind a gyermekek felelőséggel tartoznak Istennek, mennyire tartják be ezt az Isteni parancsot.

Aki nem veszi figyelembe, az nem vétek.....az bűn. A vétek az általában olyan tettet foglal magában, amiben nincsen szándékosság.

Én nem gondolnám, hogy a Prédikátor könyve téves következtetéseket tartalmazna. Sokkal inkább azt gondolom, hogy sokan nem veszik figyelembe, amit léptem-nyomon kimond, hogy a következtetései kizárólag a nap alatti, azaz a mi világunkat érintő dolgokkal foglalkozik, és alig van homályos utalás a mi világunkon kívüli valóságra. Ám éppen azért mondja, hogy a nap alatt, hogy észrevegyük a korlátait. Csak a legeslegvégén tekint tovább az örökkévalóságra, amit végső konklúziónak szán, amikor ezt mondja:

"A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az." (Préd 11,15-16)

Amit az 1Korinthus 15-ből felhozol, arra nehéz felépíteni egy dogmát. Egyrészt nem tudjuk, hogy pontosan mire utal Pál apostol. Valószínűbbnek tartom, hogy valami sajátos helyi dologról van szó, amit a Biblia sehol nem pontosít. Még csak azt sem lehet mondani, hogy maga Pál apostol helyeselte volna ezt a gyakorlatot. A Biblia egészéhez képest nem tartható álláspont a holtak üdvösségéért, enyhébb ítéletéért imádkozni, vagy bármiféle szertartást végezni. Az itt élők semmiféle befolyással nincsenek az elköltözöttekre, akár szentek volak, akár gonoszok.

Vannak, akik a Pokollal kapcsolatban is felhozzák, hogy nem örök szenvedést jelent, hanem csupán nagyon hosszút. Ebből annyi igaz, hogy az 'aión' nagyon hosszú időt, korszakot jelent, az 'aionok aiónja' pedig a korszakok korszakát, vagyis a nagyon hosszú időszakok nagyon hosszú sorát. Ezt fordították örökkévalóságnak. Ez valóban érthető úgy is, hogy ez sem jelent végtelenséget. Ám nem is cáfolja azt, és a Bibliából inkább az következik, hogy az 'aiónok aiónja' az örökkévalósággal analóg. Mellesleg a logika sem pártolja adott esetben az örök szenvedés fogalmát nagyon-nagyon hosszú szenvedésre redukálni. Ha az ember kislábujját satuba szorítják és csillagokat lát, az nem mérhető össze a Pokol kínjaival, de hol az az ember, aki ezt a Pokolhoz képest enyhe állapotot tovább kívánná magának akár egyetlen másodperccel is. Éppen ezért rossz stratégia az örök kínt nagyon hosszú kínra cserélni. Igaz ugyan, hogy utóbbi esetben van remény,hogy egyszer véget ér, ám ez olyan remény, amit a Biblia sehol nem támaszt alá, csupán egy nyelvészeti kifogás, ami nem megalapozottabb, mint amikor az eredeti szöveget központozzák, hogy mást jelentsen a szöveg, mint anélkül. Ha az 1Korinthus 15,29-re alapozunk egy tanítást a halottakért való imádkozásra, az igen gyenge lábakon fog állni, arról nem is beszélve, hogy nincs ilyesmire példa a Bibliában. Szerintem a Makkabeusok könyvében sem a már meghaltak bűnbocsánatáért imádkoztak, de vitatkozni nem fogok. Mindenképpen sokkal gyengébb lábon áll, mint sok más egyéb, amit sokan elutasítanak, mondván, hogy nincs szó szerint leírva a Bibliában.