A Biblia szerint halálos bűn az engedetlenség, vagy csak vétek?

"Felsorolnád azokat a bűnöket,melyek nem okoznak kárhozatot Krisztus kegyelme nélkül"

Na itt a probléma, a felfogásodban. Krisztus kegyelme nélkül akkor is elkárhozol, ha nem követsz el semmi bűnt. Mert a zsoltáros szavaival élve "Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant." Krisztus kegyelme nélkül elveszel.

Jogos a kérdés, de erre is "csak" a Szentírás szavaival tudok válaszolni:

Például más lesz a büntetés

"Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap."

Vagy nézd mit mond Jézus azokról, akik nem tudják, hogy bűnt követtek el:

„Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

"De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem."

Egyértelműen van a bűnök közt különbség, ezek az apróbb bűnök nem szaktíanak el Istentől:

"Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal."

Sőt a Szentírás ennél is tovább megy és azt tanítja, hogy a túlvilágon is nyerhetnek egyes bűnök bocsánatot, tehát a halál után:

"Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon."

Van egy nagyon érdekes ige a Bibliában, amely a halottakért való keesztelkedésről ír:

"Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?"

Ahogy máshol is imádkoznak a halottakért, hogy (nem halálos) bűneik bocsánatot nyerjenek:

"Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek."

De még sok ige szól mindezekről. Az Egyház nem csinált mást, csak a Szentírás alapján ezeket elnevezte és kicsit rendszerezte.

Köszönöm a rám szánt idődet!

Ezek alapján annyi derül ki, hogy a tudaltanságból elkövetett bűn kisebb bűn, illetve hogy a lélek káromlása a legsúlyosabb bűn (ez utóbbit máshol is írja a Biblia).

Ennyi a különbségtétel alapja a katolikus egyház szerrint?

Viszont a bűn súlyosságától függetlenül ezekben a versekben is csak Isten bocsánatában bízhat az ember, akár tudatlanságból, akár tudvalevőleg követte el a bűnt.

Szóval ez nem egy olyan dolog amit túl kell bonyolítani és misztifikálni, nem?

Mint korábban írtam, az ember minden esetben csak Isten kegyelmében bízhat, még ha nem vétkezik is (ilyen persze nincs, csak mint feltevés).

Hogy a különbséget jobban lásd, ahhoz szükséges a gyónás is (most lényegtelen, hogy melyik típusa). Amit egyébként a nagy reformátor, Luther is rendkívül fontosnak tartott, csupán azt tagadta, hogy szentség lenne.

A halálos bűnök (szerintem ennyi felhozott ige alapján jól látható, hogy van ilyen kategória) eltaszítanak Istentől és csak a gyónás, bűnbánat utján tudsz visszatérni Isten közelségébe.

Az enyhe bűnök (amiért "kis verés jár", a másvilágon is bocsánatot nyerhetnek) bár foltot hagynak a lelken, ha fehér ruhához hasonlítjuk, de nem taszítanak az örök halálra, kárhozatra. Máshol a Biblia úgy fogalmaz, hogy tűzben megtisztulnak.

Hogy ez túlmisztifikált-e vagy sem, azt nem tudom. Az biztos, hogy vétek nélkül nem tudunk élni, mert napról napra követünk el bűnöket, akármennyire is harcolunk ellene. Az Egyház ezért megpróbálja egy kicsit praktikusabb, emberibb módon megközelíteni a témát. Ma jó dolgunk van, mert előveszed a Szentírást és olvashatod, a könyvnyomtatás előtt esélye sem volt az egyszerű embereknek erre. Ne feledd, az Egyház 2000 éves, a könyvek elterjedése ebből az eltelt időből csak egy rövid részt fed le, az előtte élő emberek számára is kellett "mankó".

Kedves tizenharmadik, a Makkabeusok könyve nem része a Biblia mindenki által elfogadott kánonjának, hanem egy apokrif irat, amire nem ildomos hivatkozni a Biblia tekintélyével, akkor sem, ha a Szent István Társulat belevette az általa kiadott Bibliába. Ezen kívül, ők nem a halottak bűnbocsánatáért imádkoztak, hanem az élőkéért. Ahogy Dániel is bűnvallást tett az ősök bűneiért, ez azonban az ősök számára nem jelentett bűnbocsánatot, csak az élőket választotta el az ősök bűneitől (Dán 9,16-20).

Ez viszont tényleg a Bibliaában van:

"Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, amely helyre leesik a fa, ott marad." (Préd 11,3)

Amikor az ember meghal, azonnal megkapja az örök ítélet előlegét, és ezen semmit sem változtat, hogy hányan imádkoznak érte az élők közül, kivéve, ha feltámasztják a halottat, és az megtér, mielőtt végleg meghalna. Ezt azonban csak a halál után egy-két napon belül lehet megtenni, nem akkor, amikor már a test elporladt, különösen nem olyan embereknél, akik már letöltötték az ígért hetven-nyolcvan évüket.

Én elfogadom a Szentírás teljes kánonját, amelyet már a legelső századokban, az ősegyházban is elfogadtak keleten és nyugaton. Nem merem megtenni, hogy kényem-kedvem szerint kiveszek belőle könyveket.

Az idézett szövegben pedig az elesettekért imádkoztak, nem a még élőkért.

Ellenben a másik idézetem, mely a halál utáni bűnbocsánat lehetőségéről szól, az Újszövetségből idéztem, remélem azt nem tartod apokrifnek.

A Prédikátor könyvét lehet nem célszerű ennyire szó szerint érteni, ahogy teszed (és ahogy teszik az adventista-jehovás teológia képviselői is), mert ő maga is egy olyan ember volt, aki az igazságot kereste és olykor téves következtetésekre jutott.

Nem, úgy értem, ahogy írtam. A prédikátor vont le téves következtetéseket. Például amikor azt hirdette, hogy jókra és rosszakra ugyan azon sors vár, vagy nem számít, hogy jót cselekszel vagy rosszat.

Ráaádsul én úgy látom, hogy az üdvösség témája folyamatosan fejlődik a kinyilatkoztatás során, ami Krisztus és a Szentlélek tanításával teljesedik ki. Ezért például a zsidók üdvösségtana eltér a keresztényekétől.