A katonák a pokolra jutnak, amiért embereket ölnek?

A szeretet törvénye megköveteli az embertől, hogy amennyiben gyilkosságra elszánt, acsarkodó emberek felhúzott gépfegyverrel, vagy késsel hadonászva közelítenek békés, védtelen emberek felé, akkor azok, akiknek megvan a lehetőségük, van fegyverük, van hozzá erejük és bátorságuk, ne a terroristák, kalózok vagy ellenséges katonák felé gyakorlolják a szeretetet, hanem azok felé az emberek felé, akiknek az életét közvetlenül fenyegetik. Ha már említésre került az ítélet, azok az emberek egészen biztosan ítélet alá fognak esni, akiknek lett volna erejük, képességük és fegyverük, hogy a gyengébb fél mellé álljanak, de elnézték, hogy az agresszor lemészárolja őket, és közben ájtatos képpel, felakadt tekintettel szerették a gyilkosokat, a gyengébb felet pedig járulékos veszteségként könyvelték el magukban. Hát nem azok. Isten soha nem fog az agresszor mellé állni, még akkor sem, ha nehéz gyerekkora volt. Az evangélium ultimátum, amit el lehet utasítani, de ebben az esetben Isten is el fogja utasítani az elutasítókat. A Biblia tele van olyan hősökkel, akik sok embert öltek meg harcban, és Isten ettől nem kapott idegösszeroppanást. Ezek az emberek nem gyilkosok voltak, hanem hősök, és a harcuk a gonosz ellen irányult. Én is tisztában vagyok vele, hogy az Újszövetség a Szellem szolgálata, ám azt is tudom, hogy azok az emberek, akik úgy hagyják el ezt a világot, hogy nem rendezték az életüket Jézus Krisztus megváltása alapján, azok menthetetlenek. Ha ilyen emberek életét közvetlenül fenyegetik, akkor a szeretet nem engedi, hogy meghaljanak és a Pokolba kerüljenek csak azért, mert idő előtt lett leszakítva életük virága. Ebben a helyzetben még akár azon az áron is védelmezi őket, ha az agresszornak ehhez ott kell hagynia a fogát. Milyen jó, hogy nem rajtatok múlik a polgári lakosság és az ország védelme, akik a védekezés helyett kitüntetnék a gyilkosokat a szeretet nevében, és közben még azt is gondolnátok, hogy Isten jó szemmel nézi a ténykedéseteket! Ha valóban jóhiszeműek lennétek, akkor elgondolkodnátok azon, hogy például Keresztelő János miért nem mondta a katonáknak, hogy ha meg akarnak térni, akkor tagadják meg a katonai szolgálatot, és ne használjanak fegyvert. Ehelyett ezt mondta nekik: "És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal." (Lk 3,14) Persze szabad emberként mindenki úgy értelmezi ezt, ahogy akarja, de itt a 'háborít' eredetileg a 'diaszeió', ami a kontextusban 'megfélemlítést', 'zaklatást', a 'patvarkodás' pedig a 'szükophanteó', ami 'zsarolást', 'feljelentést' és 'pereskedést' jelent. Ha igaz volna a katonákra vonatkozó emberölés tilalma, akkor Jézus, illetve Péter nem tett volna gesztusokat gyilkos emberek felé, nem is tehetett volna, ugyanis a Törvény, amire hivatkoztok, ezt nem tette volna lehetővé a számukra. De az a katona, aki a harcban embert öl, nem gyilkos, hanem katona, aki ha a jó oldalon áll, és háborúban soha nem az agresszor oldala a jó oldal, akkor valójában Istent szolgálja, amikor nem engedi, hogy a Gonosz azt tegyen, amit akar.

Pokolra jutnak (a rendőr is).