A katonák a pokolra jutnak, amiért embereket ölnek?

Nem a polgári lakosság sanyargatásáról szólt a kérdés. Azok, akik a háború miatti kaotikus állapotokat kihasználva, visszaélve a katonai erőfölénnyel a fegyvertelen embereket tizedelik, illetve kegyetlenkednek velük, kb. egy kategóriába tartoznak azzal, aki béke időben előre megfontolt szándékkal embert öl. Azaz bárki, aki háború esetén megerőszakolja a nőket, kifosztja és legyilkolja a védtelen embereket, rendkívül súlyos bűnben vétkes, ami nagy valószínűség szerint a Pokolba fogja vetni őket, csak úgy nyekkennek, amikor leérnek. Kivéve, ha Isten mégis kegyelmet ad nekik valamikor az életük folyamán, hogy megtérjenek. Ám jellemző, hogy sok hasonlóan kegyetlen ember nem nagyon szokott valóban megtérni, inkább a lelkiismeretüket igyekeznek különféle pótcselekedetekkel, vezeklési kísérletekkel elhallgattatni, ám az még nem oldja meg a bűn kérdését. A Biblia figyelmeztet:

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet." (Gal 6,7-8)

Ha valaki kegyetlenséget vet, kegyetlenséget fog aratni. Lehet, hogy a végén megtér - egy a tízezerből -, de nagyon megnehezíti a saját, és a leszármazottai életét.

Ami az újjászületett keresztények háború esetén való fegyverhasználatát illeti, nem vagyok meggyőződve, hogy Isten helyeslését váltja ki, ha valaki azért nem védi meg a feleségét és a gyerekeit, a szomszédját, a barátait, vagy számára idegen polgári személyeket, mert nem hajlandó a kezébe venni azt az eszközt, ami ezt lehetővé tenné. Inkább azt gondolom, hogy aki ezt teszi, annak majd számot kell adnia Isten előtt, hogy miért szolgáltatott ki védtelen embereket olyanok számára, akik szőröstől-bőröstől átadták magukat a Sátán szolgálatának.

Jézus tanítása szerint azok akik embert ölnek, súlyos bűn, amit meg kell bánniuk, és meg kell térniük.

Ha megbánták, akkor nem kerülnek a pokolba, de újra meg kell születniük, hogy valóban meg tudjanak térni, és a Szentlélek által újjá születve, már több földi életet ne kelljen vállalniuk.

Ha nem bánják meg, sőt az embert ölést igazságosnak tartják, akkor még mindig két eset lehetséges:

1, A butaságuk mentesítheti őket, mert azt hitték, hogy jót cselekszenek.

2, Ha tudták, hogy nem ölhetnek embert, és mégis öltek, és ezt nem is akarják megbánni, akkor megátalkodottak, tehát a pokolra kerülnek, akár mekkora vallásos emberek voltak is.

Jézus egyértelműen azt tanította, hogy "inkább szeressétek az ellenségeiteket". Tehát egy megtért keresztény ember számára nincs sem katonaság, sem embert ölés.

Akik pedig nem tértek meg, azok azt hirdetnek amit akarnak, még akár azt is, hogy Isten helyesli, ha valaki embert öl, de ez nyilvánvalóan Jézus tanításának az elferdítése.

"De ha valaki katonának megy,tisztában van vele,hogy embert fog ölni.Ez a katonaság kényege."

Ez csak akkor lenne így, ha kizárólag háború esetén létezne a katonaság.

Manapság például az emberiség legátfogóbb békés korszakát éljük, és a legtöbb mai katona soha nem lőtt még emberre.

Ráadásul az is hibás elképzelés hogy ha valaki katonának megy, az azért teszi hogy embereket öljön. Persze biztos van ilyen is, de sokan egyszerűen hazaszerető emberek, akik természetesen akkor a legboldogabbak ha sosem kell senkit lelőniük. De ha neadjisten kitörne egy háború, akkor képesek lennének az életüket adni a családjuk, a szeretteik, a hazájuk védelmében.

Az ítélet egyedül Istené.

Nincs jogunk senki felett ítélkezni.

Minden ítélkező ítélet alá esik!

Isten törvénye,-a szeretet-kimondja,hogy "Ne ölj!"Aki ennek ellenére gyilkol bármilyen okból,az ítélet alá esik.

Nincs olyan mértékű,súlyú bűn,amit Krisztus vére ne moshatna le!