Vallás vagy hit?

A vallás és hit között sok az átfedés, de nem ugyanaz.

Az emberek valamikor (az okot most hagyjuk) elkezdtek hinni egy felsőbbrendű lényben. Kezdetben ezek mindenféle természeti jelenségek, vagy a természet részei voltak. Az emberek úgy gondolták, úgy hitték, az életük megkönnyítése érdekében érdemes ezekhez áhítatosan, tisztelettel fordulni, röviden szólva imádkozni. Később ebben a sokféle hitben kezdett kialakulni egy rendszer, tudói, "szakértői" lettek, intézményesült, és ekkor az irányultságánál fogva különféle vallássá vált. A vallás egy szokásrendszer, egy hitrendszer, egy életmód.

Hinni sok mindenben lehet. Nemcsak istenben, Allahban, vagy Zeuszban, hanem abban is, hogy okos vagy, hogy tisztességes vagy, hogy az emberek jók vagy rosszak. Hihetsz abban, hogy holnap eredményesen elvégzed a munkád, és ennek semmi köze a valláshoz.

Ami közös bennük, az az, hogy erről van egy meggyőződésed, nincs szükséged olyan bizonyosságra, mint a Pithagorasz tétel bizonyítása, te így gondolod, eszerint élsz, és kész.

Vallásos Istentisztelet alatt isteni működés nélküli emberi szokásokat/tradiciókat szoktak érteni. Természetes szinten zajlik csak.

(Én legtöbbször a vallás alatt az államvallást értem. Amikor valakinek a vallásbeli ismerete nem természetfölötti kinyilatkoztatáson alapszik, hanem az államhatalommal összenőtt egyházszervezet babonás dogmáin, a tekintélyeik vak tiszteletén, és külső, emberi elvárásoknak megfelelni akaró "Istentiszteleten".)

A hit viszont Isten természetfölötti kijelentéséből származó igazságának és akaratának elfogadásán nyugszik. Ami csak Isten igéjéből származhat.

Az a hit ami nem Isten igéjén keresztül jön létre, csak természetes hit, vagy ha szakrális akkor a legjobb szó rá a hiedelem, babona, vallásosság, stb.

Én kimondom a tömör lényeget:

A Katolikus Egyház a legnagyobb (lélekszámát tekintve) Szekta./Eltérés!

Nekem nem tetszik a #3-as válasz, mert csak a fele igaz.

..Aminek pedig a Fele sem igaz...?! ...

Szerintem helyesen gondolod.

A vallás szóhoz általában a természetes szinten látható cselekedetek kapcsolódnak. Lehet az igaz vagy akármilyen népi vagy babonás vallás. Azért lett negatív az értelme, mert legtöbben csak természetes szinten zajló mozzanatra aszociálnak vele, amiből hiányzik a természetfeletti, még akkor is, ha azt próbálják keresni az adott szokással.

A hit pedig a termeszetfeletti szinten zajló kapcsolat.

(Én tovább is boncolgattam természetes hitre is, ami lehet szakrális is, de ezek nem Isten igéjén állnak)

Kérdés, hogy te mit értesz hiten. A Biblia nem bármiféle hitről mond jó véleményt, hanem az Isten szerinti hitről(Mk 11,22), a bibliai hitről, aminek az alapja nem kultúrális máz, vagy intellektuális eszmefuttatás, hanem az Isten Beszédének a Szent Szellem általi kijelentése (Rm 10,17). Ha a vallások gyűjtőfogalmába kizárólag a bibliai hiten alapuló közösségek hitgyakorlatát értenénk, akkor a vallás és a hit valóban szinonímák lehetnének. Ám hit és hit között különbség van, ha tekintetbe vesszük a forrását. A bibliai hit közvetlenül Istentől jön az ember szívébe az Ige által (Mt 16,17). Van azonban emberi hit is, ami alapja lehet a bibliai hit keresésének, de semmiképpen nem helyettesítheti. A Biblia ígéretei nem az emberi hitre vonatkoznak. Sok ember mondja, hogy én ezt vagy azt hiszem. De ha megkérdezzük, hogy a hite mely igéken áll, nem tud mondani egyet sem. Ez nem bibliai hit. Nagyszerű, hogy az embernek van képzelete, és olyan dolgokról is alkothat véleményt, amit csupán sejt. A sejtés azonban nem hit. A hit nem más, mint a láthatatlan látása (Zsd 11,27). A hit a remélt dolgok alapanyaga, lényege, szubsztanciája (Zsd 11,1). Ami látható, most is a láthatatlanból áll elő (Zsd 11,3). Rossz hittel rossz dolgok jönnek, jó hittel pedig jók. A jó hit Isten országával kapcsol össze, a rossz hit pedig az Isten ellenségével. A jó hit a bibliai hit, a rossz hit pedig bármilyen más hit. A jó hit a poharat telőben látja, mert jót vár, a rossz hit a poharat ürülőben látja, mert rosszat vár. A jó hit bizalom az Úrban, a rossz hit pedig bizalom önmagunkban, a saját erőnkben, képességeinkben és lehetőségeinkben. A jó hit magában hordja az áldást, a rossz hit pedig az átkot.

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik." (Jer 17,5-8)

"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében (értsd: Isten Beszédében) van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen." (Zst 1,1-3)

"Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Péld 4,20-23)

"Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem." (Jn 14,21-24)

A vallások gyűjtőnév alatt különféle hitek vannak, de csak a valóban bibliai hit hoz eredmény, a többi nem.

"Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai." (Mt 15,8-9)

Ezt neveztem fentebb emberi hitnek: az emberi parancsolatokat, azaz tradíciókat, aminek semmi bibliai alapja nincs, csak szokás hinni benne.

Azt, hogy mi a jó hit, nem én döntöm el, hanem a Biblia. Tény, hogy a jó hit az, ami eredményre vezet.