Hogyan kezelhető a hiúság?

Hogyan kezelhető? Úgy, hogy nem szabad arra helyezni a hangsúlyt, hogy milyen vagyok, hanem arra, hogy KIÉ vagyok!

Ha erre figyelsz akkor lekopik ez a "zöld kígyó", mivel nem kap több táplálékot.

"Ne arra irányuljon kívánságod, hogy lássad saját fejlődésed fokát. Ez mindenképpen ártalmas. Ha pozitív irányban fejlődsz, s ezt látod, akkor belegabalyodsz különböző hiúság- gőgkomplexusokba, ha visszafejlődést, egyhelyben toporgást észlelsz, akkor pedig elindulsz a depresszió irányába. Egyik sem helyes magatartás. Tanulj meg örülni annak, hogy valami jót azért te is tehetsz minden nap. Az öröm nemcsak az immunrendszert erősíti, hanem aktivizálásra serkent további szeretet-megnyilvánulások felé. Aki azzal foglalkozik, hogy meg legyen elégedve önmagával, az nem lesz megelégedve soha sem önmagával, sem mással. Foglalkozz Velem Jézussal többet, mint önmagaddal. Így tudok majd Én többet foglalkozni veled."

[link]

Jól érzed, hogy ezzel van némi probléma. Valóban úgy kell segíteni másoknak, hogy a bal kezed ne tudja, mit tesz a jobb. Jó az, ha van benned némi önkritika emiatt, de szerintem ez majd kialakul, ha egyszerűen nem hirdeted nyilvánosan, hogy kinek mit és mennyit segítesz. Egyszerűen próbáld titokban csinálni és ennyi. Majd idővel elmúlik ez a hiúság. Nem hinném, hogy tudnál ellene tenni bármit is, csak, ha kivárod.

Segíts titokban másoknak és ennyi. Ne méltasd magad senki felé.

Az "újjászületés arról szól,hogy az újjászületett ember meghal a keresztségben,és feltámad benne Krisztus.('Élek pedig többé nem ÉN,hanem él bennem a Krisztus...")

Azok a jőcselekedetek,amelyeket az újjászületett ember elkövet,azt a benne élő Krisztus műveli,s nincs oka az ÉNnek büszkélkedni,hisz az elvileg halott.

Hogy a hiúság ne üsse fel a fejét egy újjászületettben,-az újjászületés lényege megértése mellett-a hiúság érzését ki kell ütni,a hálával.

"Megváltóm!Hálás vagyok,hogy ezt tetted általam!"

Először is különbséget kell tudni tenni az önajnározás, és az "önvalónkra vonatkozó büszkeség" fogalma között. Mindkettő egy természetes érzés/viselkedési, gondolkozási forma, csak meg kell tanulni kezelni. Az első az utóbbi túlzásba vitele tulajdonképpen.

Hogy hogyan kezelhető? Rengeteg útja van, sokszor emberenként más-más. Ha engem kérdeznél hogy én mit csinálok olyan helyzetben, amit először említettél, azt válaszolnám hogy én ugyan nem mutatnám ki semmilyen formában, de belül büszke lennék magamra, és boldog.

Ha büszke vagy magadra, az még nem számít hiúságnak. Semmiféle probléma sincs azzal, ha ilyent érzel, másoknak még nem ártasz vele, csak a fejedet ne veszítsd el!

+Nem akarlak kétségbe vonni, de valóban felsőbbrendűségi érzésed van "olyan" esetekben? ;)

Váljon reflexeddé a hálaadás,amikor Krisztus cselekedett benned-általad!

Hálaadás Krisztusnak,s nem annak,aki visszanéz rád a tükrödből!