Jehova tanúi! Amikor Jézus a minta imát mondja el a tanítványainak akkor miért nem használja Isten nevét?

Kedves szp72!

Hát bocsáss meg nekem, de leszek olyan kukacoskodó, hogy mégegyszer megkérdezem, mert lehet nem voltam elsőre teljesen érthető. Szóval, miért úgy fordítod a 2Móz 3:15-öt, hogy "Aki Van (Jahve), atyáitok Istene "? Miért teszed a Jahvét zárójelbe, és miért írod, hogy "Van" Mert ez azt sejteti, mintha a héberben is ez állna, jóllehet a héberben ott JHVH van! Én csak ezt nem értem.

Azt magyarázzuk már egy ideje, hogy Isten a 2Móz 3,13-15 részben kétféle nevet is használ.

AHJH: ez a létige (HJH, hájá) egyes szám első személyben, kiejtése: ehje, jelentése: vagyok, létezem.

JHVH: a létige régiesebb alakjának (HVH, hává) az egyes szám harmadik személyű alakja, kiejtése: jahve, jelentése: van, létezik.

Tehát Isten maga magyarázza meg a nevét, hátha valaki a létige régies alakját esetleg már nem értené. Én vagyok, aki Vagyok, tehát aki Van. Azért valószínű a JHVH Jahve kiejtése, mert ez egy értelmes szó, így ejtve jelenti azt, hogy Van.

"Szerintem nagyon egyszerű. Az sem név, hogy ember vagy férfi. De az igen, hogy István."

Jézus egyik neve az, hogy Emberfia. De az is az egyik neve, hogy Fiú, János apostol sokszor nevezi így. Az is az egyik neve hogy királyok Királya, hiszen szószerint ez van benne a Bibliában. Továbbra sem értem, hogy miért nem lehet név egy cím? Istennek az volt az Ószövetségben leggyakorabban használt neve, hogy Van, Létező. Ez nagyon valószínű. Na most mitő rosszabb név ettől az Isten, vagy az Úr, vagy az Örökkévaló? Miért emeled Isten egyik nevét a többi főlé, mintha a többi nem is lenne név?

"Ez az ÉN NEVEM MINDÖRÖKKÉ" (2Móz 3:15 vö. Ézs 42:8) Szerintem ezt nem lehet félreérteni."

“Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2 Mózes 31:16–17) Vagy ott van a a körülmetélkedés (1Móz 17,10-14), ezeket sem lehet félreérteni, ezek is örök törvények. Ma már persze egyiket sem kell betű szerint érteni. Miért pont a Jahve név lenne kötelező?

"Imában szólíthatjuk Atyának is, ahogy beszéltünk róla, de tudnunk kell a saját (személy)nevét és tisztelnünk kell."

Úgy látom, hogy Istent úgy képzeled el, mint egy embert, akinek fontos hogy legyen személyneve, mint nekünk a személyigazolványunkban. Hát ha így vesszük, akkor neki az Isten szó is a(z egyik) személyneve. Az Isten azt jelenti, hogy a legnagyobb. Mivel minden más isten hamis, ő az egyedüli Isten, azzal hogy így nevezzük, pontosan ezt fejezzük ki.

"És itt a "név" ('onoma') alatt nem a személyt kell érteni, merthiszen a Mindenható JHVH/Jahve Istent eddig is ismerték és imádták a zsidók."

Hogyan ismerték volna az Atyát, ha nem ismerték a fiát?

"Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni." (Máté 11,27)

"Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek." (János 8,19)

Jézus azt mondta "megismertettem a nevedet és meg is fogom ismertetni." Ez lefordítva: megismertettelek, és meg is foglak ismertetni. Mert még ha ismerték is a zsidók Istent, akkor nem jól, vagy inkább csak hiányosan. De ha már mindenáron egy nevet akarsz ide erőltetni, akkor ott an pl. az Atya név. A zsidók körében még nem igazán volt szokás így hívni Istent. De én valószínűbbnek tartom, hogy Jézus itt egyáltalán nem egy konkrért név megismertetéséről beszélt, hanem az Atya személyének megismertetéséről.

" "Az Ószövetségben a Vagyok volt Isten legfontosabb neve"

Ezt nem tudom honnan veszed, mert az 'ehjeh' helyett mindenhol JHVH van a héberben. Úgyhogy ez téves megállapítás."

A Jahve azt jelenti hogy Van (E/3) az ehje pedig hogy vagyok (E/1). Isten először E/1-ben beszél magáról, vagyis a nevéről, de az őt imádóknak nyilván az E/3-at hagyta meg, vagyis hogy úgy szólítsák, hogy Van, Létező. Ezzel a névvel is tulajdonképpen azt fejezte ki, hogy nincs más Isten rajta kívül. Egyedül ő az, aki van, aki létezik.

Majd még folytatom.

Jehova tanúi, de a Tantételbeli is ott téved, hogy betű szerint akarja betartani Isten nevének örök parancsát. Isten nevének meg volt a fontos szerepe betű szerint is a maga idején, a Jahve név azt fejezte ki a zsidók számára, hogy ez az Isten a Létező Isten, ez az Isten, aki Van, mert a többi isten nincs.

Isten betű szerinti neve azonban ma már elvesztette központi jelentőségű szerepét. Egyrészt azért, mert már nem csak a zsidók hiszik az egyedül Létező Istent, s nekik ez egy semmit mondó idegen hangzású szó. Másrészt evidensé vált, hogy nincs más Isten csak egyetlen egy. Szólítsa tehát bárki bárhogy az Istent, ha az egyedül Létező Istenre gondol teljesítette Isten örök parancsát, ha nem is betű szerint.

Amikor a zsidók kitalálták, hogy tiszteletből nem ejtik ki Isten nevét, ezzel azt akarták kifejezni, hogy Isten jóval, de jóval több, mint hogy egyedül Létező Isten. Isten olyan hatalmas, olyan fenséges, olyan kimondhatatlanul más, hogy nincs erre emberi szó. Isten legigazibb lényegét megragadó emberi név nem létezik. Vagyis igazából azt történt, hogy a Jahve név felvette a "kimondhatatlanul fenséges Isten" jelentést, amit tényleg nem is mondtak ki. Ebben semmi tiszteletlenség nincs, hanem épp ellenkezőleg ez a tiszteletnek, a helyes istenismeretnek a növekedése.

Ugye azonban lehetetlen, hogy ne nevezzük valahogy Istent, valamilyen szót csak kell használnunk. A zsidóknak az Úr szóra esett a választása. Ezzel igazából az "Úr" szó is átvette a "kimondhatatlanul fenséges egyedüli Isten" jelentést, de ezt már ugye kimondták. Ezzel tulajdonképp az Úr szó vált Isten legfontosabb és leggyakoribb nevévé.

Hogy ez hamisítás? Felfoghatod így is, de úgy is hogy Isten nevének kiejtése kissé megváltozott, a jelentése pedig fejlődött, gazdagabb és pontosabb lett. S mivel semmi, de semmi nyoma nincs annak, hogy Jézus és az első keresztények nem hagyták volna jóvá ezt a kicserélést, ezért én az utóbbit választom. Az Újszövetség nem hamisítás, aki szerint az, az maga alatt vágja a fát. Az kitalálhatja, más dologban is meghamisították, s máris nem a Biblia hanem a saját esze és okoskodása lett a mérvadó.

Amikor az első keresztények Isten legfontosabb nevét, az "Úr"-t átvitték Jézusra, s azt vallották, hogy Jézus Krisztus az Úr, ezzel Jézus Krisztus Istennel, Jahvéval, a kimondhatatlanul fenséges egyedül létező Istennel való egylényegűségét hirdették ki. Jézus Krisztus az Isten Fia, aki maga is Isten, mert mindent megörökölt tőle.

Pál apostol mondja:

"Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk." (1Kor 8,5-6)

Hogy merészeli Pál Isten egyik teremtményét még ha legnagyobb is Isten mellé állítani, s fontosságát vele egy sorba tenni? Hogy merészeli az egyedül igaz Istent az egyedüli Úr címétől megfosztani, s odaadni Krisztusnak? Két válasz van. Egyik a tiétek, miszerint valójában két isten és két úr, és két teremtő van, vagyis a kétisten vallását követitek. A másik a mienk, miszerint az Atya és a Fia olyan mélységes egységet alkotnak, hogy a két különböző személy ugyanaz az egyetlen Isten és ugyanaz az egyetlen Úr. Mi a kettő lényegi egységét valljuk a Szentlélekben, vagyis három személyű egyistent vallunk.

Kedves szp72!

Köszönöm a válaszodat. Végülis nagyjából egyetértek, amit írtál, kivéve azt, hogy "Tantételbeli is ott téved, hogy betű szerint akarja betartani Isten nevének örök parancsát."

Nem, ezt a Tanúk teszik (ahogy írtad is), akik állandóan csak a Jehova nevet szajkózzák, más Istennevet nem ismernek el. Bár tudom, hogy ezt jó szándékból teszik, de tévedésben vannak. Én nem hiszek ebben (valójában soha nem is hittem). Én nem mondtam soha olyat, hogy csak a JHVH/Jahve/Jehova néven lehetne Őt nevezni. Szólíthatjuk máshogyan is, amikor imádkozunk. Én csak arról érveltem elejétől a végéig, hogy Isten nevét ismernünk és tisztelnünk kell. És a többi mellett nyugodtan szólíthatjuk őt Jahvénak vagy akár Jehovának is, mert az vitathatatlan tény, hogy Isten a JHVH tetragrammatont nyilatkoztatta ki magáról, mint szentséges nevét, és még mindig nem nagyon látom teljesen bizonyítottnak azt az elméletet, hogy a keresztény korban ez megváltozott volna. De mint mondtam, szólíthatjuk Istenünket, az Atyánkat máshogyan is, én is szólítom.

Szerintem alaposan körbeugráltuk ezt a témát, én nem nagyon akarok már ehhez hozzászólni. Minden jót nektek!

Kedves Tantételbeli, azért még néhány gondolatodra reagálnék:

"Ha igaz lenne, hogy Jézus Istenné tette magát, akkor az is igaz lenne, hogy megszegte a sabbatot. Ám Jézus soha nem szegte meg a Törvényt, hiszen bűnnélküli volt."

Ám az előbbit Jézus nem hagyta jóvá, utóbbi ellen viszont nem tiltakozott. Sőt, egyenesen kikérte magának, hogy miért szólt ő ezzel káromlást?!

"Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" (János 10,36)

"Az "Isten fia" kifejezést meg a zsidók Isten szellemi lényeire, a mennyei seregekre értették."

Nem. Le van írva, hogy hogy értették. Úgy értették, hogy ezzel egyenlővé teszi magát Istennel, mert hogy így is kell érteni. Számukra is nyilvánvaló volt, hogy aki Isten egyszülött fia, az maga is Isten. A kutya kutyát, a macska macskát, az ember embert, Isten Istent szül.

"A Jel 22-ben tehát Krisztus volt az Isten követe vagyis angyala Jánoshoz, János pedig Jézus követe vagyis angyala a gyülekezetekhez. Ez lehet a legvalószínűbb értelme ennek a szövegrésznek, ha összevetjük a Biblia egészével."

Ez hülyeség. A Jelenésekből végig tisztán látni, hogy egy angyal beszél Jánossal, akit sehol nem nevez a szöveg Jézusnak, hanem csak simán angyalnak. És persze ott a Jelenések bevezető verse:

"Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak." (Jelenések 1,1)

Vagyis egyértelmű, hogy Jézus küldte az angyalt, aki így csak a próféták lelkének Istene lehet:

"És ezt mondta nekem: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” (Jel 22,6-7)

"Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: „Bizony, hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!" (Jel 22,20)

Ez az azonosítás abból is nyilvánvaló, hogy ugyanazt mondja, mint Jézus, hogy hamar el fog jönni, hogy megítéljen mindenkit.

"Nem, ezt a Tanúk teszik (ahogy írtad is), akik állandóan csak a Jehova nevet szajkózzák, más Istennevet nem ismernek el."

Én eddig úgy értettem, hogy te sem fogadsz el több Istennevet, mert a többi nem név, hanem csak cím. De akkor ezzel most elismerted, hogy más nevei is vannak Istennek.

"És a többi mellett nyugodtan szólíthatjuk őt Jahvénak vagy akár Jehovának is"

Ezt én sem vitattam. Szólítsd nyugodtan Jahvénak/Jehovának, ha neked ez a név tetszik. Bár én meg kell valljam, hogy nem nagyon használom ezt a nevet, mióta felhagytam az őrtoronyos nézetekkel.

Kedves szp72!

"A keresztények mindig is használták az "Alleluja" kifejezést, amely a héber "Hallelú Jah" görögös változata (a görögben ugyanis nincs H betű csak H ékezet), s azt jelenti "Dicsérd Jahvét!". Ez a rövid héber imádság rövidítve tartalmazza a Jahve nevet, tehát igazából még csak azt sem lehet mondani, hogy a keresztények elhagyták."

Ámen!

"S egyben azt is mutatja, fennmaradt volna a teljes Jahve név is, ha lett volna ilyen hagyomány."

Dehiszen fennmaradt! Én nem csak a az ún. keresztény hagyományt tekintem, hanem a teljes Szentírást. Hiszen Isten nevét nem lehet eltörölni, azt Ő nem engedi meg soha! A héber maszoréta szövegben (Codex Leningradensis) mind a mai napig 'JeHóVáh' van, ami lehet, hogy nyelvtanilag téves és nem így kell kiejteni, de én soha nem is ez mellett érveltem. Isten neve viszont szent ,a szentséges tetragrammaton az (JHVH), viszont keresztényekként szólíthatjuk máshogyan is, pl. Atyánknak, ami a legkedvesebb megszólítása a Teremtőnek.

Minden jót neked!