Jehova tanúi! Amikor Jézus a minta imát mondja el a tanítványainak akkor miért nem használja Isten nevét?

"A Jehóváh szóalak Istennek szentséges neve, mivel a JHVH mássalhangzók (Isten személyneve) és az 'adonáj'((ÚR) magánhanzói alkotják: 'JeHóVáh'. Ez Isten szent neve, (lehet persze Jahvénak is írni, az ugyanaz), aki ezt nem tiszteli, az Istent sem tiszteli véleményem szerint."

Ugye tudod, hogy ezt így soha nem mondták ki? Azért lettek odapontozva az Adonáj magánhanzói, hogy ezzel jelezzék, Adonájt kell mondani helyette. A Jehova, mint téves olvasat pedig azért keletkezett, mert a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak ezzel tisztában.

"Semmitől se, pont ezt magyarázom. Hívhatod Istent Atyámnak, Örökkévalónak, Legfelsőbb Lénynek, Szuverén Úrnak, Teremtőnek, a Világmindenség Urának stb., mert ezek is igazak Rá, és örül,ha így szólítjuk, de ne felejtsd el, hogy Neki NEVE is van - úgy mint neked!"

Én még mindig nem értem, hogy előbbiek miért nem nevek? A Jahve név is egy tulajdonságot fejez ki, mint minden más neve Istennek. A Jahve jelentése hogy Isten a Van, a Vagyok, a Létező. Nagyon valószínű, hogy ez volt Isten nevének eredeti kiejtése. A 2Móz 3,14-ben ugyanis Isten ezt mondja a saját nevéről: Én vagyok (AHJH=ehje), aki Vagyok (AHJH), ha kérdezik mondd azt, hogy "a Vagyok (AHJH) küldött hozzátok". Vagyis a névkinyilatkoztatási jelenetben nem a pontosan megszokott Jahve (JHVH) szót használja, hanem egy másik lényegében azonos értelmű szót. A Jahve a létige régiesebb formája egyesszám 3.személyben, s nem az elsőben. Ha egyes szám első személybe teszzük, akkor megkapjuk a Jahvét.

Na de ha én Atyának nevezem Istent, azzal pont hogy még egy jelentésben is hasonló szót használok. Ez a szó is azt fejezi ki, hogy ő mindennek a kezdete, minden lét forrása. Elképzelni nem tudom, mi kényszerít arra, hogy Istennek csak a Jahve/Jehova lehet a neve. Ahogy mondtam, Jézusnak az Atya megszólítás volt a kedvence, szinte mindig így nevezi Istent. A minta imában is ezt használja, és ezzel vissza is kanyarodtunk a kérdésünkhöz. Vajon miért nem használja a Mi Atyánkban a Jahve nevet? A válasz nyilván az, hogy azért, mert nem érezte fontosnak használni. Mert nincs jelentősége, egy értelmetlen szőrszálhasogatás az egész. Egyáltalán nem a név a fontos, hanem a személy aki mögötte van, Jézus pedig ezt a személyt jött megismertetni, nem a nevét. Istennek sok neve van, és teljesen mindegy hogy ezen nevek közül melyiket használjuk. Viszont ha már választanom kell, akkor leggyakrabban én is az Atya nevet használom, ahogy Jézus.

"Helyes. Én ezt nem is vitatom, de ez nem nem cáfolja meg azt, amit idéztem, hogy Isten maga jelenti ki a nevét az Ész 42:8-ban (és még sok más helyen). Talán megakarod cáfolni Istent? Ő mondta: "EZ A NEVEM"!!! Ezen mit nem lehet érteni?"

Értem én. Az Ószövetségben a Vagyok volt Isten legfontosabb neve. De a keresztények körében már nem ez volt. Erre a legjobb bizonyíték Jézus és az apostolok, illetve a tőlük fennmaradt újszövetségi iratok. Ha tényleg olyan fontos lett volna, akkor reggeltől estig ezt a nevet prédikáltatta volna velük, ezzel imádkoztatta volna őket nap mint nap, és akkor képtelenség, hogy ne őrizze meg a hagyomány. De azt, hogy nincs bent a név az Újszövetségben, ezt mivel magyarázod? Persze Jehova tanúi azt mondják, hogy az első századi keresztények rendszeresen használták a nevet, csak a "hitehagyott kereszténység" később kilopta az Újszövetség kézirataiból. Csak az okát nem tudják megmondani, hogy ezt vajon miért tették. Te ezt el tudod hinni? Mert én nem. Az elsőszázadokban élő keresztényeknek ettől szerintem jobb elfoglaltságuk is volt. Mint mondjuk hirdetni az evangéliumot és vértanú halál halni Jézusért. Meg aztán mit akartak volna elérni egy Ilyen hamisítással?

"iGEN, KICSERÉLTÉK 'ADONÁJ'-RA (ÚR) Hogy miért? A babonáik miatt, ahogyan a kereszténység egyházainak meg dogmái vannak."

Szerintem pedig csak azon egyszerű oknál fogva, hogy amit szóban úgyse mondanak ki, azt minek leírni? Egyszerűbb volt beírni a Kürioszt ami egy görög szó a görög szövegben. Ráadásul ott voltak az Újszövetség iratai, ahol az ószövetségi idézetek helyén is Küriosz van. A "Jahve lecserélését Úrra" szokást Jézus és az apostolok szentesítették, ezért tehát ők sem tartották ezt bűnnek megtenni.

"Ne vitatkozzunk erről, kérlek, mert sehova sem jutunk el."

Az a baj, hogy eleve így állsz neki a dolognak s így valóban nehéz eljutni bárhová is. Miért gondolod úgy, hogy te már mindent jól tudsz, és már nincs szükséged nézetváltoztatásra? Ha éngem kérdezel, szerintem még csak most jön a java. Az, hogy kiléptél a tanúk közül, mindenképp egy nagy előrelépés, de úgy látom a lényeges tanításokban azért megmaradtál tanúnak. Mi volt az oka, hogy otthagytad a szervezetet? Pontosan mivel nem értettél velük egyet? Ha nem titok, akkor írd le légyszi mert érdekelne.

"Én abban hiszek, hogy csak egyetlen Isten van, egyetlen személyben, aki a Mindenható, Örökkévaló , egyetlen igaz élő Isten , akinek neve héberben JHVH, és van egy Fia, akit elküldött meghalni értünk az ádámi öröklött bűn miatt, ő Jézus, a Messiás, Isten testet öltött hatalmas szellemfia , aki isten királyságának királya, a holtak bírája, minden ember (meg)ítélője, Isten ellenségeinek elpusztítója. Ebben hiszek, mert ezt tanítja Jézus uramról a Szentírás és pont."

Oké. Az én hitem csak annyiban különbözik a tiedtől, hogy szerintem Jézus nem egy angyal volt, hanem az Isten tökéletes Fia, és örököse, aki az Atya mindenét megörökölte. Nem teremtmény, hanem szülött így az Atyával egylényegű. Ő a legszorosabb értelemben az Isten Fia, nem úgy mint az angyalok, nem csak jelképesen, hanem valóságosan. Isten elsőszülött és egyszülött Fia pedig csak is Isten lehet. Ezt jól látták az ellenfelei, a farizeusok. Ők is felismerték, hogy azzal hogy Isten Fiának mondja magát, nem kevesebbet állít, mint hogy maga is Isten, hogy egyenlő Istennel:

János 5:18

"Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt, mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent, egyenlővé téve magát az Istennel."

"Azzal, hogy az "Úr" itt a Mindenható Istenre utal, nem Jézusra. A Jel 22:6 egyértelműen Izrael istenére utal, nem Jézusra, mert Jahve küldte a prófétákat, nem Jézus - ez egyértelmű az Ószövetségből."

Hát érdekes, néhány versel később pedig már Jézusról mondja ugyanezt. Jézusról sehol nem beszél úgy a Szentírás, hogy egy angyal akit küldenek, mert mindig a nevén nevezik, és persze mert nem angyal. Az meg főleg furcsa, hogy a te értelmezésed szerint Isten elküld egy angyalt (aki ugye Jézus), hogy átadjon egy üzenetet, aztán mégsem ő jön el személyesen, hanem lepasszolja az üzenetet egy nálánál kissebb angyalnak, aki közvetlenül Jánoshoz megy. Miért nem Jézus jött el ha Jézus lett elküldve? Ez így olyan, mintha megkerülné az Atya parancsát. Szerintem sokkal logikusabb értelmezés az, hogy minkét helyen Jézusról van szó, aki küldi az angyalt Jánoshoz.

Kérdező a Szentháromság neve a JHWH

Ebbe Jézus is beletartozik Ő is Isten.

Ő az Atyára hívta fel mindig az emberek figyelmét.

"A Jahve a létige régiesebb formája egyesszám 3.személyben, s nem az elsőben. Ha egyes szám első személybe teszzük, akkor megkapjuk a Jahvét."

Bocs, ez így hülyeség. Szóval ha E/1-be teszzük akkor az ehjét kapjuk meg. Viszont később E/3-ban beszél magáról: "ha kérdezik mondd azt, hogy a Vagyok küldött hozzátok", szóval teljesen logikus, hogy itt pedig a Jahvét használja. Ezért olyan valószínű a Jahve alak.

A szöveg pontosan így szól:

"Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta: „Én vagyok (ehje), aki Vagyok (Ehje).” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: A Vagyok (Ehje) küldött engem hozzátok.” Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Aki Van (Jahve), atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre." (2Móz 3,13-15)

Kedves István35!

A 'JeHóVáh'szóalakról írod: "Ugye tudod, hogy ezt így soha nem mondták ki?"

Hát ebben nem lehetünk azért 100 százalékig biztosak, de abban egyetértek, hogy igen valószínű. Viszont én soha nem is az mellett érveltem, hogy csak a Jehova lenne a helyes.

"Én még mindig nem értem, hogy előbbiek miért nem nevek?"

Szerintem nagyon egyszerű. Az sem név, hogy ember vagy férfi. De az igen, hogy István.

"A 2Móz 3,14-ben ugyanis Isten ezt mondja a saját nevéről..."

Igen, tudom, az van odaírva, de ez nem azt jelenti,hogy Isten valami másik nevet választott a JHVH helyett, hiszen a következő versben ezt mondja: "Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr (JHVH), a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az ÉN NEVEM MINDÖRÖKKÉ" (2Móz 3:15 vö. Ézs 42:8) Szerintem ezt nem lehet félreérteni. Tehát maradt JHVH. Abban igazad van, hogy a 2Móz 3:14-ben Isten "egy másik lényegében azonos értelmű szót" használt.

"Na de ha én Atyának nevezem Istent..."

Helyes, jól teszed. Én nem mondtam olyat, hogy Istent nem lehet Atyának nevezni, dehogy. Sőt, kívánatos dolog, én magam is teszem

"Elképzelni nem tudom, mi kényszerít arra, hogy Istennek csak a Jahve/Jehova lehet a neve."

Azért, mert ő maga adta magának ezt a nevet. (lásd az előbb idézett 2Móz 3:15-öt vagy Ézs 42:8-at) Talán nincsen joga a Mindenható Istennek meghatározni, hogy mely néven ismerjék őt? Imában szólíthatjuk Atyának is, ahogy beszéltünk róla, de tudnunk kell a saját (személy)nevét és tisztelnünk kell.

Jézus "vajon miért nem használja a Mi Atyánkban a Jahve nevet? A válasz nyilván az, hogy azért, mert nem érezte fontosnak használni." - írod.

Hát nem tudom, de szerintem picit hajmeresztő ilyet kijelenteni az Úr Jézusról. Ráadásul elméletednek ellentmond, amit ő maga mondott főpapi imájában, amikor kétszer is mondja, hogy "megjelentettem a te nevedet az embereknek" és "megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem" (Ján 17:6,26) És itt a "név" ('onoma') alatt nem a személyt kell érteni, merthiszen a Mindenható JHVH/Jahve Istent eddig is ismerték és imádták a zsidók. A Név szó itt Isten nevét jelenti, mely feledésbe merült az elmúlt évszázadokban. Az persze igaz, hogy Jézus sokat tanított az Atyáról, mint ahogyan teljesen érthető, hogy ő maga így szólította, vagy arámiul Abbának.(Ugyanazt jelenti)

"Az Ószövetségben a Vagyok volt Isten legfontosabb neve"

Ezt nem tudom honnan veszed, mert az 'ehjeh' helyett mindenhol JHVH van a héberben. Úgyhogy ez téves megállapítás.

"A "Jahve lecserélését Úrra" szokást Jézus és az apostolok szentesítették, ezért tehát ők sem tartották ezt bűnnek megtenni."

Szerintem ez bizonyosan nem lehet igaz rájuk, mert ha valóban így tettek volna, akkor ez azt jelentené, hogy nem tisztelték a Mindenható szavát, hanem meghamísították. Olvasd el mégegyszer a 2Móz 3:15-öt. Azt meg fentebbiekben már leírtam, miért hiányozhat Isten neve az Újszövetségből.

"Miért gondolod úgy, hogy te már mindent jól tudsz, és már nincs szükséged nézetváltoztatásra?"

Nem gondolom ezt, én arról beszélek, amiben hiszek, te is a tiédről. Ez némely ponton egyezik, némely ponton meg nem.

"János 5:18

"Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt, mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent, egyenlővé téve magát az Istennel."

Tudom, hogy ezt előszeretettel idézik, csakhogy ezzel a verssel az a baj, hogy ez nem az igazságot írja le Jézusról, hanem a gonosz vallásvezetők HAMIS VÁDJAIT! Ha igaz lenne, hogy Jézus Istenné tette magát, akkor az is igaz lenne, hogy megszegte a sabbatot. Ám Jézus soha nem szegte meg a Törvényt, hiszen bűnnélküli volt. Ő nem tette magát az Atya-Istennel egyenlővé, mert alázatosan mondja, hogy "az én Atyám nagyobb nálamnál." (János 14:28) és "azt mondám: Az Isten Fia vagyok" (Ján 10:36) Az "Isten fia" kifejezést meg a zsidók Isten szellemi lényeire, a mennyei seregekre értették. Amikor Jézus azt mondta a zsidóknak, hogy Ő az Isten fia, azoknak az ezt jelentette: „Én vagyok a seregek JHVH-jának, Isteneteknek a fia, egy mennyei (elohim/theosz/isteni) lény, emberi testben megszületve." Ez nyilván képtelenségnek hangzott, hiszen látták Jézust felnőni pici korától Názáretben. Ám Jézus igazat mondott, tudjuk jól.Az akkori zsidók egyes-egyedül csak a mennyei seregekre vonatkozóan ismerték és használták az Isten fia kifejezést, ezért váltotta ki náluk az ellenséges hatást, ezért akarták megölni. Hiszen Krisztus idéz is nekik az Írásból, hogy abban láthatják, hogy akikhez az szól (emberek), azok is isteneknek (elohim vagy theosz) vannak nevezve. (Ján 10:35) De mivel az Isten fia kifejezést a zsidók kimondottan a mennyei seregekre, az angyal (elohim/theosz) lényekre vonatkozóan értették, ezért tartották azt annyira sértőnek. Mert ezzel Jézus nemcsak azt mondta nekik, hogy Ő a Messiás, Dávid fia, hanem az Isten fia nevet magára vonatkoztatva azzal egyben azt mondta: „Egyike vagyok a mennyei elohim(theosz) lényeknek, aki eljött emberi testben." Az az elohim(theosz), aki Izrael népének oltalmazója, és aki a pusztai vándorlásuk során vezette őket JHVH nevében, mint az Isten félelmetes angyala(2Móz 23:20-23) Vö. Ján 20:31, hogy miben kell hinnünk.

"Miért nem Jézus jött el ha Jézus lett elküldve?"

Jézus jött el, csak sok bibliafordítás szövegéből ez nem érzékelhető, félreérthető. Az eredeti görög szövegekben nem voltak írásjelek használva, azokat később a fordítók tették hozzá a könnyebb olvasás érdekében. A hátránya ennek az lett, hogy bizonyos előítéletek miatt rossz helyre is kerülhettek az írásjelek, így néhány szöveg értelme megváltozhatott. Sok bibliafordításból ezért úgy tűnik, hogy a Jel 22: 6-7 és 9-16 verseiben egy angyal beszél Jánossal Krisztus nevében. Ez azonban a fordítók által helytelenül alkalmazott írásjelek miatt tűnik így.

Ha viszont megnézünk egy sorközi fordítást (mely szó szerint hozza a görög szöveget), mint pl. az Interlinear Bible-t, akkor látjuk, hogy az nem tesz különbséget az angyal és Krisztus között: "6 És ő így szólt hozzám, Ezek a szavak hűek és igazak. És a szent próféták Úr Istene elküldte angyalát az Ő szolgáihoz, megmutatni amiknek hamarosan meg kell történni. 7 Íme, eljövök hamar. Áldott az, aki megtartja ennek a könyvnek a beszédeit... 10 Azután azt mondta nékem, Ne pecsételd e könyv szavait el, mert az idő közel van....12 És íme hamar eljövök, és az ÉN jutalmam VELEM van, hogy megfizessek mindenkinek, a cselekedeteik szerint....13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, az Első és Utolsó. (Jel 22:6-13) A 16-os vers első szavaiból úgy tűnik, mintha Krisztus küldött volna egy angyalt Jánosnak: "Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." Mivel azonban többes számban folytatja, hogy “néktek a gyülekezetekben”, így az nem Jánosra vonatkozik, hanem a gyülekezetekre. Vagyis ennek a versnek a mondanivalója valami hasonló lehet: 'Én Jézus elküldtem a hírnökömet ['angyalomat' ez esetben Jánost] hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek [a hívőknek]...'

Hiszen a görög 'aggelosz' szó nem csak Isten angyalait jelenti, hiszen alapvető jelentése: "követ, küldött, hírvivő", és a Bibliában emberekre is vonatkozik. A Jel 22-ben tehát Krisztus volt az Isten követe vagyis angyala Jánoshoz, János pedig Jézus követe vagyis angyala a gyülekezetekhez. Ez lehet a legvalószínűbb értelme ennek a szövegrésznek, ha összevetjük a Biblia egészével. A trinitáriusok, akik nem tudják elképzelni Krisztusról azt, hogy Ő tényleg nem lehet egyenlő a Magasságos Istennel, ezt a részt félrefordították és helytelenül állították össze, hogy úgy tűnjön, az az ó nézetüket igazolja.

Az 56-os hozzászólásoddal egyetértek. Sok összeesküvés-elmélet létezik a JHVH tetragrammatonról, amin a tudósok jót nevetnek. Az Isteni név és jelentésével kapcsolatban elég tárgyilagos és objektív információt ad a Wikipédia "JHVH" szócikke.

Kedves szp72!

Ezt melyik bibliafordításból idézted, mert még a katolikus SzIT szövege is így hozza: "Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.” (2Móz 2:15) A héberben ugyanis JHVH áll (amit ők Jahvénak hoznak), a héber maszoréta szövegben (Codex Leningradensis) meg 'Jehóváh' áll. Vagy talán ismersz olyan tudományos tényt, amely azt igazolná, hogy az 'ehjeh' (van) szó szerepel a tetragrammaton (JHVH) helyett? (2Móz 3:15) Még Káldi is azt írja bibliája lábjegyzetében, hogy: "A héber szerint: Jehovah"

Nem értem mit magyarázol. Arra kívántam rámutatni, hogy 2Móz 3,13-15 szövegben pontosan hol szerepel Jahve, és hol szerepel ehje. Amit írtam megfelel a valóságnak.

"Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta: „Én vagyok (ehje), aki Vagyok (Ehje).” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: A Vagyok (Ehje) küldött engem hozzátok.” Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Aki Van (Jahve), atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre." (2Móz 3,13-15)