Az üdvösséget el lehet veszíteni?

Nem lehet elveszíteni, bár lehet nem teljesen jól értelmezed az üdvösség szót.

Üdvösségről akkor beszélünk, amikor valaki meghalt, Isten megítélte és a mennybe jutott. Vannak akik annyira szentekek voltak már életükben, hogy egyből a mennybe jutnak és vannak, akik tűz által tisztulnak meg, hogy üdvösségre jussanak. Mind két esetben az ember annyira tiszta, hogy nem tudja elveszíteni.

Véleményem a Bibliára alapozva: üdvösségünk már a megtérésünkkor, újjászületésünkkor megvan, ezzel lépünk/kezdjük a megszentelődés útjára/útját. Különben nem tudnánk felvenni fegyverként az üdvösség sisakját, stb...

Ef

6,17 Az idvesség sisakját is fölvegyétek, (...)

Nyilván ennél azért több Ige szól erről...

Az ödvösségtudatommal lesz bennem teljessé Isten szeretete:

1 János

4,17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

El lehet veszíteni, erről Péter és a Zsidó levél is ír

Zsidó

6,4 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,

6,5 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,

6,6 És elestek, ismét [2 Pét. 2,20.21.] megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.

Tudható, hogy Istennek lenne hatalma, hogy őket újra megmentse, de Krisztus nem fogja újra megáldozni magát. Isten szövetsége világos, egyértelmű.

2 Péter

2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése [Fil. 3,7.8.] által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk [Zsid. 10,26.27.] gonoszabbá lett az elsőnél.

2,21 Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem [Luk. 12,47-48.] ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.

2,22 De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az [Péld. 28,11.] eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.

Hogy mi történt az ilyen emberrel? Jézus megmondta

Máté

13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.

13,19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.

13,20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;

13,21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.

13,22 A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de [rész 6,19-34. 1 Tim. 6,9.] e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.

13,23 A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

"Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van."Jn 6:47

Az üdvösséget Krisztus nekünk ajándékozza akkor,amikor elfogadjuk Őt személyes Megváltónknak.

Ekkor "beíratott nevünk az élet könyvébe".Átmentünk a halálból az életre.

Aki,csak lelkesedésében,és nem szívből fogadta el Jézust,az elveszítheti ezt a tulajdonított jogot,amint a példázatban,a magot felkapja egy madár.

Az üdvösség valóban nem egyenlő az örök élettel. Az üdvösség a reménységünk sisakja, amely csak az utolsó időben lesz nyilvánvalóvá. (I.Pét 1:5)

Viszont el lehet vesziteni az örök életet amelyet Krisztusban nyertünk, ha bűnt cselekszünk:

Róm 6:16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

" Aki megtért, az miért hagyja ott az igét? Miért van ez?"

Pl.: Lázad, elsodródik, igézés alá kerül, türelmetlen, feladja a hit harcát, soha nem tért meg radikálisan vagy nem tudott teljesen megszabadulni valamiből, nem "figyel a hallottakra", meghidegül benne a szeretet, nem bocsájt meg valakinek, stb-stb.

Isten látja mindenki életét és tudja, hogy kinek mekkora felelősége van abban, hogy visszatért. Nem gyönyörködik azokban akik meghátrálnak, de meg tud indulni a gyarlóságainkon mert hozzánk hasonló lett. Meg tudja gyógyitani a hűtlenségből azokat akik felé megindul, pl azzal, hogy a lelkére beszél. Aki végleg visszafordul azt sokkal többel bűntetik meg annál aki soha nem ismerte az Urat és az Ő akaratát:

Luk 12:47 És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;

"Köszönöm a válaszokat:("

Van egy jó hírem. Aki ezen aggódik, hogy elveszítette-e, feltehetően nem veszítette el:)

"Nem a sajátomért aggódom."

Ja értem. Imádkozz érte, a rosszat jóval viszonozd, a hit szabályai szerint küzdj, ahogy Pál is írta. Lehetséges, hogy az illető üdvözül, de a megszentelődés elején van, és ez a gyalázás a legrosszabb tulajdonsága, mit majd idővel levetkőzik, megtisztul tőle.

De! Aki Jézust szereti, az megtartja a parancsolatait, a szeretetet. Nem az szereti Jézust, akinek ezt mondja a szája, hanem akinek a cselekedetei mutatják.

Ne szóval szeressünk, hanem cselekedetekkel és valósággal. Írja Jakab.

Minek mondjátok nekem uram (vagy szeretlek Jézus), ha nem cselekszitek, amiket mondok - mondta Jézus.

A hit cselekedetek nélkül halott. Semmis sem számít, csak a szeretet által munkálkodó hit. Tehát aki szereti Jézust, az hisz benne, azaz cselekszi a szeretetet. Ez tiszta matematika:)