Miért nevezzük Istent igazságosnak, ha már a kegyelem fogalma sem igazságos?

" mégsem hivatkozhatok rájuk, és az őket ért igazságtalanságra, a bűneimet ez nem oldja fel."

Arról van szó, ha valaki Istennél Jézus engesztelő áldozatára hivatkozik, akkor azért mentesül az ítelet alól, mert azonosul Jézus halálával és feltámadásával. Én azért kapok kegyelmet mert együtt keresztre lettem feszítve Krisztussal. Én már halott vagyok a bűnnek, Krisztus él bennem, és én Krisztusban élek. Csak így menekülök meg. Nem a régi énem él Krisztusban, hanem egy új ember, egy új teremtés akit Krisztus teremtett önmagában. (Efezus 2:15) A régi énem valóban meghalt Krisztussal együtt, és elszenvedte a bűntetést.

Nem tudom, hogy ez így mennyire érthető. Csak akkor érted meg valöszínű ha elfogadod a bibliai trichotóm emberképet. (szellem-lélek-test)

Nem érted. A keresztény hit alapja a Biblia. A Biblia szerint pedig Jézus az Atyaisten Elsőszülött Fia, azaz Jézus Isten, Akinek isteni természete van, ahogyan az embernek is emberi természetű leszármazottai születnek, nem pedig alacsonyabb rendűek. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem között pedig olyan harmónia van, hogy soha nem kerülnek ellentmondásba egymással, ezt nevezi a Biblia egységnek, aminek természetesen vannak más ismérvei is.

Jézus Isten, Aki emberré lett, azaz szögre akasztotta isteni mivoltát, és hús-vér emberré vált. A Minden, semmivé alacsonyította önmagát. Kizárólag azért volt képes csodákat tenni, betegeket gyógyítani, démonokat kiűzni, halottakat feltámasztani, mert Isten Szelleme, azaz a Szent Szellem, Aki maga is isteni személy, rászállt, és természetfeletti erővel ruházta fel (Lk 4,1:14), azt ugyanis emberré létele előtt már letette (Fil 2,5-11). Ez az erő sem vált a földi élete során sajátjává, ezért mondta, hogy Önmagától semmit sem tehet (Jn 5,30).

A Biblia beszámol egy természetfeletti jogi eljárásról, ami Isten és a Sátán között zajlik, aminek megértéséhez persze mélyebb Biblia-ismeretre és évekre van szükség. Az embereket a Sátán tartja fogva, akinek a hivatkozási alapja mindig a bűn, a legfőbb fegyvere pedig a halál, ami nem egy állapot csupán, hanem egy szellemi lény neve és legfőbb tevékenysége is az, hogy elpusztítsa az embereket, lehetőleg minél előbb. A Sátán és a halál került adósságba Istennel szemben, amikor bűntelensége ellenére rátették a kezüket Jézusra, és megölték. A szellemvilág előtt is ez tette nyilvánvalóvá a Sátán valódi természetét, aki egészen addig az igazság bajnokaként lépett fel és vádolta Istent. Mivel azonban Jézusra csupán azon az alapon támadott rá, hogy alkalma nyílt rá, de nem volt meg rá a jogalapja, ezzel ki is nyilvánította belső romlottságát minden szellemi lény előtt, és visszafizethetetlen adósságot vett a nyakába. Ezért mondja a Biblia, hogyha e világ valódi urai ismerték volna Isten szándékát, akkor nem feszítették volna meg Jézust (1Kor 2,8; Kol 1,13), ugyanis ezzel a tettükkel tették a vereségüket végérvényessé. Azaz az adósság a Sátán adóssága Isten felé, ami visszafizethetetlen.

Mellesleg Jézus önként vállalta az egész emberiség megváltását, nem pedig kényszerből: Ő maga mondta az Atyának, hogy "ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied" (Mk 14,36). Vagyis a saját emberi akaratát önként rendelte alá az Atya akaratának, valamint a saját isteni akaratának is, hiszen pontosan ezért jött a Földre, de azt a döntését, amit még a Mennyben hozott, meg kellett erősítenie emberként is, itt a Földön.

Mit látsz ebben igazságtalannak? A bűn zsoldja a halál. Ha nem lenne megváltás, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de mivel van, ezért bárki megmenekülhet. De tenni kell érte. A halál nem a létezés hiánya, hanem az élet hiánya. Noha a két magyar szó - élet és létezés - etimológiailag rokon, de nem ugyanazt jelenti. Az élet örömöt, boldogságot, megelégedettséget, jó közérzetet, produktivitást, egészséget, kényszer nélküliséget, elfogadottságot jelent, a halál ezek ellentétét. A létezés csupán annyit jelent, hogy valaki az élet, vagy a halál állapotát éli-e meg, még ha furán hangzik is ez így, de ez csupán a nyelv korlátoltságából fakad. Amikor a Biblia a halált nevezi a bűn zsoldjának, ott nem a földi élet végét érti, hanem a halál állapotában való végtelen létezést, ez sok íráshelyből kiderül. Azért végtelen ez a létezés a halál állapotában, és azért nem lehet onnan kiszabadulni, mert az embernek nem marad semmije, amivel az adósságát törleszthetné. Hát ezért adta Önmagát Jézus váltságul, mert azt akarta, hogy megmeneküljünk. Ezért is küldte Őt el az Atya, mert Ő is azt akarja, hogy megmeneküljünk. Erre azonban az az egyetlen mód, ha valaki fizet. Ez a valaki pedig Jézus volt. De erre a váltságra mindan egyes embernek szüksége van, ugyanis a kis bűn ugyanúgy kiszolgáltatja az embert a halálnak, mint a nagy, legfeljebb nem ugyanabban a mértékben. A Pokolban azonban egyetlen embernek sem nyújt semmiféle elégtételt az a tudat, hogy igaz, hogy elkárhoztam, de nem annyira, mint például Adolf Hitler, Mengele, Sztálin, Pol Pot vagy bármely más diktátor, vagy gonosz tudós, aki sokak haláláért felelős. Pedig minél nagyobb és gonoszabb bűnökben élt valaki, annál nagyobb a büntetése, de a kisebb büntetést elszenvedők ebből semmiféle megelégedettséget nem nyernek. Ahhoz lehetne hasonlítani, hogy ha valakinek a kislábujját satuba szorítják, az nem képes közben annak örülni, hogy a másik embernek mind a tíz lábujját szorították satuba, és közben tüzes piszkavassal bökdösik. Pedig a különbség valódi, és mérhető. Isten azonban nem akarja, hogy az emberek ebbe a visszafordíthatatlan állapotba kerüljenek, ezért adott egy kiutat. De ebbe az állapotba nem Ő löki bele az embereket, hanem a saját bűneik szolgáltatják ki őket a Sátánnak, a Halálnak, és a Pokol erőinek.

Ott Isten már semmit sem tehet az emberért, ugyanis jogilag meg van kötve a keze, a bűn ugyanis áthatolhatatlan szellemi falat jelent a számára, amennyiben maga az ember ki nem dobja az életéből még itt a Földön, de ehhez is isteni segítségre van szüksége. A hiba azonban itt is az emberi oldalon fordul elő, Isten ugyanis kész bárkit megszabadítani, aki ezt tényleg akarja, és kész megfizetni az árát. Sok ember tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztus megszabadította bűnös, romlott, deviáns életviteléből, csupán az által, hogy elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának és Istenének, vagy ha ez nem bizonyult azonnal elegendőnek, akkor azáltal, hogy már megtért Istent szolgáló emberek kézrátétellel imádkoztak érte. Én is így szabadultam meg a napi két és fél doboz cigaretta kényszerétől, egyik pillanatról a másikra. De sokan így szabadultak meg a prostitúciótól, szexuális kicsapongásokból, homoszexualitásból, önkielégítéstől, verekedősségtől, lopási kényszerektől, hazudozástól, káromkodástól, onszcenitástól, stb. Bár sokan nem tekintik többnek a bibliai hitet, és a kereszténységet, mint anakronisztikus múltbeli csökevényt, de a gyakorlatban működik azok életében, akik tényleg elfogadják Jézus Krisztust Uruknak és Megváltójuknak. A többi ember csak beszél róla, de nincsenek tényleges tapasztalatai, csak azok hiánya. De a tapasztalat hiánya nem írja felül más emberek tapasztalatait. Ha nem tapasztaltam még az erős paprika hatásait, az nem jelenti azt, hogy nincsenek is hatásai, csupán azt, hogy én még nem ettem. Ha engem még nem rázott meg az áram, az nem azt jelenti, hogy mást sem, csak annyit, hogy nem kerültem az árammal testközelbe. Ehhez hasonló a Feltámadott Jézus Krisztussal való találkozás. Aki találkozott már Vele, annak örök életre szóló élmény, és jóval több is ennél, aki nem tapasztalta még, az még nem találkozott Vele. Hiheti azt, hogy azért nem, mert nincs is. A tényleges találkozó azonban, ha ugyan létrejön, azonnal felülírja ezeket az emberi okoskodásokat.

Isten igazságos és kegyelmes is, ha csak kegyelmes lenne akkor a kereszténység úgy képzelné el Istent mint az Iszlám, a Koránban olvasható hogy lesznek bűnök amik nem lesznek számon kérve, tehát Isten így működik valamiért gondol egyet és az adott bűnt nem kéri számon

a keresztények másképp gondolkodnak, szeintük ez a "következmények nélküli világ" lenne, mindenki szabadon csinálhat mindenfélét anélkül hogy igazán lenne valami következménye a bűnnek

viszont ha csak igazságos lenne akkor egyszerűen megsemmisítené az emberiséget, viszont az meg egy szörnyű irgalmatlan isten lenne

hasonlat képpen képzeld el hogy te egy király vagy, és az anyád követ el valami komoly dolgot, amiért elvileg korbácsolás járna, ha elengeded akkor korrupt vagy kedvezel a csókosaidnak ha megkorbácsoltatod kegyetlen vagy mégis az anyád, akárhogy nézzük nem vagy alkalmas királynak

Isten a keresztények szerint ezt úgy oldotta fel, hogy ő maga megtestesült mint Jézus Krisztus és átvette a büntetést, így igazságos maradt mert nem marad követkemzények nélkül a bűn de kegyelmes is mert mégis megmenti azt aki valóban megbánja amit tett, ugyan akkor nem pusztán odavetett valakit a bírók elé aki számára fontos (ahogy pl a jehova tanúi nevű szekta tanítja) ami szintén igazságtalan és kegyetlen is, hanem titokzatos módon maga Isten vállalta fel a büntetést

Kérdező, nem kell Isten útjait feltétlenül megérteni akarni, emberi elménkkel. Valami oka biztos volt, hogy az elidegenedett emberiség ügyét így oldja meg.

Bírálod Istent, amiért így oldotta meg?

Isten igazságos, mert a tetteinknek következményei vannak.

"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát."

Aki megtér Jézushoz, már nem fogja ezeket cselekedni, Isten pedig megbocsátja neki a múltbéli bűneit, Jézusra való tekintettel.

Azt ne kérdezd, hogy Isten miért úgy határozott, hogy a Fiában való hit lesz a kegyelem alapja. Jézust nem mindenki kedveli: "boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik", akik nem kedvelik Jézust, nem is akarnak úgymond hinni benne.

"Ha megkegyelmezek valakinek, akkor a megérdemelt büntetését nézem el, tehát igazságtalan vagyok."

Beleteszed a képletbe Jézus helyettesítő áldozatát és máris megvilágosodtál

"Egy vallásos nyilván mindig azt fogja mondani,hogy Isten mindig igazságos.Nem merne mást mondani."

Ez nem vagányság kérdése. Minek hazudjunk? A kedvetekért?

"Ez nem vagányság kérdése. Minek hazudjunk? A kedvetekért?"

A kedvünkért ne.Az én tapasztalatom azt mutatja,hogy többségetek igenis bizonytalan a Bibliai Isten hitelével kapcsolatban,de ezzel még belül,saját magában is fél szembenézni.Ha ez rád nem vonatkozik,akkor nem hozzád szól a mondandóm.