Elvesztettük alapvetően az úgynevezett eredendő bűnünket?

"A jó és gonosz tudása"

Ez megint szerecsenymosdatás.

NEM TUDTÁK, hogy mi a jó és mi a gonosz!

És engedelmeskedtek MINDENKINEK.

Sajnos nem.

Ugyan is az eredendő bűn nem más mit az engedetlenség és az önzés (Isetn azt mondta ne egyenek? Azért csak ki próbálták.)

Szerinted elveszítettük?

Nem hinném.

Az pedig, hogy ismerjük a rosszat jobbá tesz minket? Sajnos nem.

A vízözön is azért kellett, hogy bekövetkezzen, "...szíve gondolatának alkotása szüntelen csak gonosz."

Ha meg nézzük az emberiség történelmét a Bibliában azt láthatjuk, hogy nem más az Istenhez való viszonya az embernek, mint az engdetlenség.

Tudja a rosszat még is teszi. Önző és engedetlen.

A menny légköre pont az ellenkezője. Oda kerülhet egy önző, engedetlen ember? SOHA!

Az "eredendő bűn",egy kreált hamis tan.

Van viszont örökletes bűnre való hajlam.

Isten senkit sem büntet ki nem élt bűnös hajlamáért!

Amikor ettek a fa gyümölcséből,el lettek választva Istentől a bün miatt.Nem fizikailag haltak meg,hanem szellemileg.Mert az ember 3-as felépítésü lény:Szellem,lélek,test.

A bünbeesés után minden embernek halott a szelleme.Csak Jézus Krisztusban az újjászületés által születik újjá a szellemünk.

A nem újjászületett ember is tud jó lenni,de nem a jó cselekedetek,vagy a rossz cselekedetek alapján megy az ember a mennybe,hanem szentség által,amit Jézus Krisztusban kegyelemből kap meg meg mindenki,aki azt elfogadja.

Istennel pedig személyes kapcsolatban csak szentség által tudunk lenni,amit csak Jézus keresztje által tudunk birtokba venni.

"kezditek erősen félre érteni a kérdésem lényegét. ha megtudtuk a jót és a gonoszt, minek adott az Isten törvényeket?"

Igaz, hogy előzőleg bővebben fejtettem ki, de a lényeg, hogy a bűneset után eltorzult az ember ítélő képesége és mint a részeg, ha húzza folyton balra (rossz, bűn) valami nem képes a jobb (jó, igaz) irányba menni.

Isten fokozatosan akart velük mindnet megtanítani, de az engedetlenséggel rájuk zúdult egyszerre és nem bírták elhordozni, nem tudtak vele megbirkózni. Így felemésztette őket.

18.Hsz!

Mélységes megállapításodat akkor is tartanád,ha gyermekedet brutálisan megerőszakolnák,s aztán halálra kaszabolnák?

Gondolkozz,mielőtt baromságokat írsz!

"Azután így szólt az Úristen: Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!" (Ter 3,22)

Alapvetően három kérdés merül fel:

1. Mit jelent az, hogy "közölünk"?

2. Mit jelent az, hogy "ismer jót és a rosszat"?

3. Mit jelent az, hogy "olyan lett"?

1. Mit jelent az, hogy "közölünk"? Kiknek a nevében beszél az Úristen?

Nos, az Úristen itt, mint a seregek ura, mint az istenek Istene beszél az angyalai nevében. A kígyó ugyanis korábban ezt ígérte: "olyanok lesztek, mint az istenek" (Ter 3,5), tehát többesszámban.

A héber "elohím" egyaránt fordítható egyesszámban (Isten) és többesszámban is (istenek). Ebben az esetben nyilvánvalóan a többes szám a helyes, hisz így válik értelmessé az "egy közülünk" kitétel. Többesszámot használ használ az ókori görög Septuginta fordítás is: "theoi", azaz istenek, vagyis a zsidók is egyértelműen így értették a mondatot. Az angyalokat a Biblia máshol is nevezi isteneknek, hiszen Isten, az istenek Istene (MTörv 10,17; Józs 22,22; Zsolt 50,1).

2. Mit jelent az, hogy "ismer jót és rosszat"?

Nézzünk erre egy pár hasonló igét:

"S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni." (MTörv 1,39)

"Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz." (2Sám 14,17)

"Most nyolcvanesztendős vagyok. Meg tudom még különböztetni: mi a jó és mi a rossz?" (2Sám 19,36)

"Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?" (1Kir 3,9)

Nos "a jó és a rossz tudás" egyszerűen egy nagyobb tudást jelent, egy magasabb rendű ismeretet, amellyel könnyebben el lehet igazodni a hasznos és a káros dolgok világába. A héber nyelv ugyanis nem ismeri a melléknév fokozását, hanem körülírásra kényszerül. A "jó és a rossz tudás" a "nagyobb tudás" körülírása.

A jó és a rossz tudás fája, tehát a nagyobb tudás fája volt, amiről Isten azt mondta Ádámnak, hogy ne egyen róla, mert meg fog halni. A kígyó azonban ezt ígéri:

"Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az istenek: tudni fogjátok a jót és a rosszat!" (Ter 3,5)

Vagyis arról próbálja meggyőzni az asszonyt, hogy a látás és a vakság hatalmas különbségéhez hasonlítható magasabb rendű isteni tudásban fognak részesülni.

3. Mit jelent az, hogy "olyan lett"? Az ember tényleg olyan lett, mint az angyalok?

Nos, nem. Az embernek rá kellett döbbennie, hogy a kígyó becsapta. A szeme valóban felnyílt, de csak csupa olyan dolgot látott meg vele, amit nem volt érdemes, meglátta, hogy a vétkezés előtti állapot volt a jó, az utáni pedig a rossz. A tudása ha másban nem is ebben valóban nagyobb lett.

De akkor miért mondja Isten, hogy az ember olyan lett, mint egy közölünk? Azért, mert ez egy gúnyolódás, Istent szórakoztatja az ember lázadása, megjátszott rémülettel beszél: Ajjaj! Az ember fellázadt, megszerezte a hatalmas tudást, pont olyan lett mint mi, a végén még ő lesz itt úr, akadályozzuk meg ezt, amíg nem késő! Valójában ezt mondja: Ez a bolond tényleg elhitte, hogy nélkülem is megistenülhet, most kénytelen vagyok megbüntetni, ahogy azt korábban megígértem.

Isten máskor is beszél gúnyosan, tehát mintha valóban félnie kéne, például a Bábel tornya történetében is:

"és azt mondta az Úr: Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!" (Ter 11,6-7)

Isten ugye itt is úgy beszél, mintha félnie kéne az emberek építkezéseitől, mert egyszer majd felérnek az égig és átveszik a hatalmat. Valójában Isten nem azért büntet, mert a hatalmát félti, hanem csak az embereket akarja lázadásuk hiábavalóságára rádöbbenteni.