Mit gondoltok az ateistákról Kedves keresztények?

Szerintem a legtöbb konfliktus és probléma bizonyos apologetikai nézetekből ered. Ugye a klasszikus, racionális apologetika filozófiai alapon érvel Isten mellett, ezt szokták kritizálni a filozófus ateisták. Ugyanez igaz az ún. előfeltételezésekkel érvelő apologetikára. Az evidencialista apologetika szerint Isten léte tudományosan igazolt, elfogadott dolog és erre akarnak különböző alátámasztó adatokat keresni. Ezt nagyon nem szokta senki szeretni, ez főleg a neoprotestánsokra jellemző. A fideista apologetika viszont nem szokott különösebb indulatokat korbácsolni.

És vice versa, ha az ateista próbál valamilyen módon győzködni másokat a saját igazáról, abból erednek a konfliktusok.

Ameddig intelligensek, és kultúráltak nincs velük bajom. De amikor jönnek és közlik, hogy nincs Isten, a Biblia mesekönyv, az összes hívő ostoba, az kicsit idegesítő. A hívő ember sem azt mondja, hogy "van Isten", hanem azt, hogy "én hiszek Istenben". Van különbség. Honnan tudja az az illető, hogy nincs Isten? Esetleg annyit mondhat, hogy "én nem hiszek a létezésében".

Tehát, ha kulturált, értelmes ember vagy, és nem fröcsögsz, nincs veled bajom.

Kedves idegen.

Semmi rosszat.

Sőt még Jézus is azzal feddi a langyos keresztényeket a Jelenések könyvében, hogy sajnos langyosak. Lennének inkáb hidegek, vagy forrók. Az, az közömbösek (mint az ateisták), vagy forrók (mint a túlbuzgók).

Igazából lenne hozzád egy kérdésem.

Ha lenne egy barátod aki (valahogy, mindegy mi módon ez csak feltevés) tudomás szerezne, hogy valami irdatlan nagy katasztrófa közeledik az othonodhoz és nem szólna. Te túl élnéd csodával határos módon, de a családod nem. Meg tudnád, hogy ő szolhatott volna időben és mindenki megmenekülhetett volna. Számon kérdnéd? Vagy még jól meg is vernéd? Mit tennél?

Jézus hamarosan vissza jön. Véget vet e Föld történelmének. Azt aki Őt választotta magával viszi egy örök életre, de aki megtagadja annak végleg meg kell semmisülnie (olyanok lesznek mintha soha nem lettek volan). Viszont az üdvözült csoportban lánál néhányat a szeretteid közül. Nem lenne jó velük lenni, de akkor már erre nem lesz esély. Ők sírnak mert örökre elveszítenek téged. Te pedig szomorú leszel, hogy miért nem hallgattál a figyelmeztetésre.

Az én baráti körömben van ateista. Szeretem, tisztelem őket. (Ha van keresztény barátod biztos, hogy azért barátod, mert szeret és tiszteletben tartja a nézeteidet)

Viszont én tudok valmit amit, ha elfogadna nagyon jó lenne neki. De nem eröltetem rá. Viszont nagyon szomorú lennék, ha ő kimaradna belőlle és egyszer el kéne örökre veszítenem, mert szeretem ezeket a barátaimat. És a legjobbat akarom nekik is.

Ennyi.

Miért kéne bármi féle rosszat gondolni az ateistákról? Elég fájdalmas lesz a veszteség is minek acsakrodni egymás ellen?