Ha Ádám és Éva nem esik bűnbe, én se születtem volna meg, hiszen egy másik világrendszer lenne, más emberekkel. Ilyenformán miért baj, hogy a bűnbeesést én csodálatosnak tartom? (Technikai oldalról is. )

Tegyük fel hogy a nagyszüleim egy háború során találkoztak, miközben az egyik nagyhatalom valamely nyersanyagért tömegmészárlást rendezett egy kis országban. Mert mondjuk nagyapám katona volt, nagymamám pedig ápolónő az egyik laktanyában. Azaz ha nincs a háború, nem találkoznak, és én sem születek meg.

Attól még emiatt nem fogom csodálatosnak tartani a háborút...

A bűnbeesés nem történt meg úgy, ahogy a Bibliában van - ezt már a pápa is így gondolja.

De amúgy igazad van: ha annak idején a majmok nem kezdenek el drasztikusan fejlődni, akkor ma a Földön legfeljebb néhány millió majom élne, és nem 7 milliárd ember.

Ettől még ez nem lesz csodálatos.

Senki nem találta el eddig. Nem a szex és nem is a "felismerés és a tudás", hanem a jó és a gonosz tudásával járt a bűnbeesés. Azaz felismerték, megtudták, hogy nem csak jót lehet tenni (amilyennek eleve teremtettek), hanem gonoszt is. Ráadásul megismerték a rossz érzéseket, félelmet, aggodalmat. Ez az egész az emberi természet részesévé vált.

Hát ezt a "tudást" "nyertük el"