Mit gondoltok a szellemvilágról?

Tudok egy jo weboldalt nezzetek meg

gotquestions.org/magyar

A gotquestions.org/magyar egy fundamentalsita weboldal, véletlenül sem ajánlom senkinek.

A hívek inkább a történetkritikai szemléletű bevezetés-tudomány szellemében megírt cikkeket olvassák.

Elsőnek ezt ajánlom:

[link]

Dante

Szia

a fogalom: "szellemvilág", és a vele kapcsolatos dolgokat, mint angyalok, démonok, mind mind Bibliából származó fogalmak és szavak. Ha ez igaz, akkor CSAK az hirteles, amit onnan, a Bibliából tudhatunk róluk. Attól kezdve (és ez a Biblia eleje), hogy megjelent az első démon, aki Sátán név alatt vált ismerté, rengeteg mindent ír a Biblia a szellembirodalomról.

Nos a kérdéseddel kapcsolatban én azt gondolom, hogy csak az a hiteles információ róluk, amit ott(Bibliában) olvashatunk. Az angyalokról szép, hiterősítő történeteket, a démonokról pedig mindent, ami segíthet nekünk abban, hogy távol tartsuk őket magunktól. Egyébként erre tanított Krisztus is, pl. a Máté 6:13ban.

„álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek” írta Jakab 4:7.

Kedves sweetchocolate, a te ajanlott oldaladat megneztem kivancsian belekukkantottam a Fontos Kerdesekbe es kozuluk abba, hogy "Letezik Isten?"

Biztos vagyok benne, hogy amikor Istenrol van szo, akkor minden egyes szoval egyetertesz a magyarazatokkal es nem latod a hibat, miert nem meggyozo.

Ezert megmutatom egy jatekkal, hogy minden szot alkalmazok, kiveve nehany szot valtoztatok meg, mint pl. Istent egy mas karakternek es lassuk mennyire meggyozo igy.

"Válasz: Létezik a Fogtunder? Érdekesnek találom, hogy ez a vita olyan sok figyelmet kap. Friss kutatások szerint a világon az emberek több, mint 90%-a hisz valamilyen felsőbb hatalom létezésében. Mégis az Fogtuundderben hívőkkel szemben elvárás, hogy valahogy bebizonyítsák az Ő létezését. Szerintem éppen fordítva kéne ennek lennie.

"Valójában a Fogtunder létezését nem lehet bebizonyítani vagy megcáfolni. A Fogtunder meseje egyenesen azt mondja, hogy hittel kell elfogadnunk a tényt, hogy a Fogtunder – “Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Fogtunder előtt, mert aki a Fogtundert keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Fogtunder szent konyve 5. fejezet, 3-ik mondat) Ha a Fogtunder szeretné, akkor egyszerűen megjelenhetne és ezzel bebizonyíthatná az egész világnak, hogy létezik. De ha ezt tenné, akkor nem lenne szükség a hitre. “A Fogtunder igy szolt hozza: ‘Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.’ ” (Fogtunder szent konyve: 20-ik fejezet, 29-ik mondat)."

Ugye milyen egyszeru eljarassal mar te nem hiszed el amit irok? Ezeket a szavakat mind mind onnan masoltam be csak Isten helyett Fogtundert irtam, es a Bibliai fejezet helyett egy Fogtunderi konyvet irtam.

Oszinten nem tudom ha letezik fogtunderi iras vagy nem de ha letezne is, akkor elhinned?

Erted most mar, hogy miert nem eleg csak igy Bibliai idezetekkel jonni es kibujni a bizonyitasi teher alol?

Evvel az erovel en is mondhatom azt, hogy te kell bebizonyitsd azt, hogy letezik Fogtunder, mert a Fogtundert nem lehet bebizonyitani. Nem lehet semmifele mesebeli figurat se bebizonyitani.

Ugyhogy leglogikusabb eljaras (es bocsi hogy nagybeutvel irom de azert teszem, mert ez a kulcsmondat ebben a kommentemben): HA VALAKI ALLIT VALAMIT, AKKOR A BIZONYITASI TEHER ARRA A SZEMELYRE ESIK, AKI A BIZONYOS DOLGOT ALLITJA.

Ha en azt mondom neked, hogy van nekem egy szarnyas malacoom de lathatatlan, hallhatatlan, foghatatlan de van nekem es hidd. El fogod hinni sweetchocolate? Biztos, hogyha udvarias es nyitott vagy, akkor azt mondod, hogy igazoljam es bizonyitekot hozzak neked. En meg jonnek egy olyan szoveggel h nem en kell bebizonyitsam csak hinned kell, mert boldog leszel avval... te egyetertenel?

Es be tudod bizonytitani, hogy nincs nekem egy olyan szarnyas malacom ami lathatatlan, hallhatatlan, foghatatlan? Nem tudod bebizonyitani, mert az egy hamisithatatlan hipotezis, ami azt jelenti, hogy egy olyan fogalom amit nem lehet megallapitani, hogy igaz vagy hamis. Nem, tudhatsz semmi tudomanyos vagy barmilyen tesztet se tenni, hogy megallapitsd, hogy nekem van vagy nincs ilyen fajta malacom.

Nos a te Istened is meg a tobbi sok Isten is ugyanilyen hamisithatalan hipotezis es evvel az erovel akkor barmire foghatom, hogy ez is van meg az is van...

Csak persze a tobbseg valamilyen fajta Isten fogalommal nott fel, mert az egyhaznak erdeke, hogy tobb ember jarjon a templomba, maskepp csodbe menne az egyhaz es nem tudnak manipulalni embereket sem. Manapsag mar keves embert lehet kordaba tartani az ilyen fajta hittel de regi idoszakokban papok hadsereget is tudtak iranyitani.

"A gondolat és a fogalom több, mint képzelet - ez már úgy Platón óta eszmetörténeti tény."

Ha ez tény, akkor mivel lehet igazolni? Illetve mit takar az, hogy több? Ha veszünk egy gondolatot, (ami például a képzelet terméke is lehet, pl. én gondolhatok arra, hogy én vagyok Superman és felszállok a Holdra) vagy egy fogalmat, akkor

-hogy különíted el a képzelettől?

-Mi alapján mondod, hogy az egyik "több" mint a másik? Gondolom ennek van valami mértékegysége. Micsoda? Illetve hogyan lehet megmérni?

"Ha ez tény, akkor mivel lehet igazolni?"

Önreflexióval. Sajnos csak így megy.

"Illetve mit takar az, hogy több?"

A képzet úgy jön létre, hogy az érzékszerveid impulzusait az agyad összerendezi (az aktuális impulzusok összerendezését hívjuk "jelennek"), és elraktározza. Amikor ezeket az elraktározott képzeteket reprodukálod, azt hívják emlékezetnek ("múltnak"), ha ezt átalakítva, a tudattalan tartalmakat felszabadítva reprodukálód, azt hívják képzeletnek.

(És ha sokat képzelődöl, akkor a képzelt valóságot is elraktározza az agyad, és a végén már nem tudod elkülöníteni azokat a képzeteket, amelyeket közvetlenül külső impulzusként fogtál föl, ill. azokat, amelyek már átalakított képzetek)

Ez nem emberspecifikus képesség. Minden fejlettebb állatban ez játszódik le. De!

Az emberben a képzetek konkrét objektumok hordozóivá válnak. Az ember külső reflexió révén képes a valóságot (realitás > realis > res "dolog") adekvát módon megismerni.

Továbbá az objektumban elkülöníti egymástól a konkrét dolog 1. lényegi (amitől a dolog az, ami), 2. járulékos (amit a dolog jellemzi) tulajdonságait. Észreveszi, hogy több lény egy lényeg alá tartozik, ill. azokat a járulékos tulajdonságokat is, amelyek azonos lényegű lényekben eltérnek.

Ezen magánvalók, lényegek, járulékok mentális megjelenései konkrét időtől és konkrét tértől független, elvont fogalmakként jelennek meg. Az elvonatkoztatás több szinten valósulhat meg, tudománytól függően.

A fogalom attól több a képzettől, hogy a képzet mindig adott időben és adott helyen fogódik fel.

"Ha veszünk egy gondolatot, (ami például a képzelet terméke is lehet, pl. én gondolhatok arra, hogy én vagyok Superman és felszállok a Holdra) vagy egy fogalmat, akkor

-hogy különíted el a képzelettől?"

Úgy, hogy ezt csak az értelemmel összekötött képzelet tudja létrehozni, az is csak akkor, hogyha éppen nem alszik (akkor elszabadul az emberben is a kontrollálatlan képzelet). Az állatok ilyen értelemben egy folyamatos "álomban" vannak.

"-Mi alapján mondod, hogy az egyik "több" mint a másik? Gondolom ennek van valami mértékegysége. Micsoda? Illetve hogyan lehet megmérni?"

Úgy, hogy a fogalmak kiterjedése tértől és időtől függetlenek - és valahol a valóság rendjében érvényesek, így tud létrehozni egy csomó olyan dolgot, amely azelőtt nem létezett.

Ne haragudj, de nem vettem észre a korábbi írásod és előbb arra reagálnék, utána a mostanira...

"Szellem és anyag vagyunk egyszerre, és magunk szellemi mivoltából kikövetkeztethető az, hogy milyenek lehetnek a tisztán szellemi létformák. "

Az a baj, hogy ti még Descartes óta nem tudtatok mit kezdeni a mentális okozással. Mert ugye a fizikalisták azt mondják, hogy az anyagi világ egy okságilag zárt rendszer és az az anyag, ami oksági hatást gyakorol másra. A természettudományos is valami hasonlóképp definiálja az anyagot. Innentől fogva a "szellem" léte, akármit is jelentsen, nem igazán indokolt. Mert semmiben nem áll a nem anyagisága, ha létezik, akkor ugyanolyan mint az anyag, legfeljebb egy más előfordulási formája, ezt láthatjuk a is természetben, hogy az anyag több formában is megjelenhet. Innentől fogva semmiben nem áll a szellem nem anyagisága, mert ugyanúgy oksági hatást gyakorol, mint az anyag. És megfordítva, ha ez valami más szubsztancia, akkor miért hogyan viselkedhet pontosan ugyanúgy?

Ezt egyedül valamiféle paralellizmussal tudhatnátok kivédeni, de az meg egy körben forgó érvelés, mert az feltételezné Istent, ami ugye alapból szellemi/transzcendens stb. nevezzük akárhogy. Tehát alapból olyan, amit az érvelés igazolni kíván, de ez viszont körben forgás.

Ezért mondom azt, hogy konzisztensen és önellentmondástól mentesen érvelni legfeljebb valami idealista monizmus mellett lehet, persze azt más megfontolásból vitatnám, de az egy védhető álláspont. A dualizmus már nem, sajnos.

"spontán módon működő értelem"

Az értelem nem működik spontán, mivel az az agyban lévő neurális impulzusok eredménye, anélkül megszűnik létezni.

"és szabad akarat valóságát az embernél"

A szabad akarat valóságát nem veti el a természettudomány, a kompatibilizmus teljesen tartható álláspont, ráadásul Bell eredményei alapján a kvantummechanikai valódi véletlent tartalmaz, a rejtett változók hipotézise igen rosszul áll.

"mert nem tudja manipulált kísérletekkel vizsgálni és absztrakt elméletekkel lefedni (mert a kísérlet közben is az értelmét, akaratát használja)."

Nyilván ha valamit akarunk vizsgálni vagy igazolni, azt egy értelmes kísérlettel tudjuk csak csinálni, de ahhoz nem feltétlenül kell tudatosság, lehet valamiféle automatizált rendszerrel is méréseket végezni, és ahol felmerült a tudat szerepe abban az esetben ezt meg is tették.

"A szellemi valóságot csak magunkon, a saját öntudatunkon keresztül tudjuk vizsgálni."

Ez ugyanaz a valóság, mint amiben én vagyok a Superman, még mindig. A kettőnek pontosan ugyanannyi kihatása van a valóságra.

"A tudós, hogy elkerülje ezt, folyamatosan elbújik az elvont, általános kijelentések búvóhelyére. Csakhogy az általánosságok nem léteznek a valóságban, csak az elmében."

A tudósok azért beszélnek általánosságokban, mert a nomologikus-deduktív módszerrel működik, és indukcióval kell élnünk, ha általános törvényszerűségeket és összefüggéseket akarunk megfogalmazni. Arra pedig azért van szükség, hogy utána az elméletünkkel predikciókat végezhessünk.

Most pedig válaszolnék az új hozzászólásodra:

"Önreflexióval. Sajnos csak így megy."

De szerintem ez nem egy egzakt és főleg nem objektív igazolási módszer. Márpedig valaminek a léte vagy nem léte objektív kérdés, arra csak igaz-hamis válasz adható.

"tudattalan tartalmakat felszabadítva reprodukálód, azt hívják képzeletnek"

Az első két meghatározással egyet tudok érteni, ezzel sajnos nem. A képzelet és az emlékezet között nincs semmi különbség ha egy a valóságban is megtörtént dologra gondolsz vissza. Ott válhat el a kettő, ha valami olyan játszódik le a fejedben ami nem, vagy nem úgy történt meg és az már a képzelet.

"És ha sokat képzelődöl, akkor a képzelt valóságot is elraktározza az agyad, és a végén már nem tudod elkülöníteni azokat a képzeteket, amelyeket közvetlenül külső impulzusként fogtál föl, ill. azokat, amelyek már átalakított képzetek"

Ha ez igaz lenne, akkor az összes író mind-mind a vigyorgóban csücsülne.

"Az emberben a képzetek konkrét objektumok hordozóivá válnak"

Miért válnának? Ne keverd össze az ember elméjében létező fogalmat a referenciával. A fogalom lehet hamis referencia, a fogalom tárgya nem feltétlenül kell, hogy létezzen. Ilyen például a Télapó, vagy Donald Kacsa.

"Az ember külső reflexió révén képes a valóságot (realitás > realis > res "dolog") adekvát módon megismerni."

Mi az a külső reflexió és miben más mint az empíria?

"1. lényegi (amitől a dolog az, ami), 2. járulékos (amit a dolog jellemzi) tulajdonságait"

De ez nem igaz, mert ha van egy piros pöttyös labda, amit egy mágus átváltoztat egy kék, minta nélküli labdává, akkor az már megváltozott. Persze mondhatod, hogy attól még labda maradt, de ezek a változások egy kontinuumon helyezkednek el és minél többet változtatunk bizonyos résztulajdonságokat annál messzebbre kerülünk a kiindulási állapottól. Emiatt látható, hogy a dolog "lényegi" része nem igazán meghatározható, vagy hozzáférhető, összefügg az általad járulékosnak nevezett tulajdonságokkal. Ha pedig a lényegi rész valami hozzáférhetetlen, kanti ding an sich, amit mi se vizsgálni se igazolni, se falszifikálni, semmit nem tudnk, az számunkra pontosan olyan mintha nem létezne.

"elvont fogalmakként jelennek meg. Az elvonatkoztatás több szinten valósulhat meg, tudománytól függően."

De az elvont fogalmak szintén csak fogalmak és nem feltétlenül referálnak létező dolgokra.

"A fogalom attól több a képzettől, hogy a képzet mindig adott időben és adott helyen fogódik fel."

Ezzel kb. azt mondod, hogy a fogalom attól más mint a képzet, hogy a fogalom egy embercsoport konszenzusán alapul. Ez igaz, de az még önmagában nem jelenti, hogy önálló létező lenne.

"Úgy, hogy ezt csak az értelemmel összekötött képzelet tudja létrehozni, az is csak akkor, hogyha éppen nem alszik (akkor elszabadul az emberben is a kontrollálatlan képzelet). "

Tehát szerinted a gondolat az az irányított képzelet? Igazából ez egy olyan meghatározás, amit akár el is lehetne fogadni, bár én úgy mondanám, hogy a képzelet ad teret és lehetőséget a gondolatoknak, az képzelet az csak egy lehetőség arra, hogy bizonyos szubjektív élményeket külső ingerek nélkül is megéljünk. De ez ugye annyi, szubjektív. Nem relevánsabb mint hogy én jobban szeretem a marhahúst, mint a disznót.

"Úgy, hogy a fogalmak kiterjedése tértől és időtől függetlenek - és valahol a valóság rendjében érvényesek, így tud létrehozni egy csomó olyan dolgot, amely azelőtt nem létezett."

De a fogalom lehet hamis referencia. A fogalom egy konszenzuson alapuló referencia, ami referálhat valami létezőre és valami nem létezőre is. Attól, hogy valamire van fogalmunk és el tudjuk képzelni még nem fog létezni objektíven a valóságban a referált objektum. Illetve ez teoretikusan lehetséges, de még senki sem tudta ezt igazolni.

„Mert ugye a fizikalisták azt mondják, hogy az anyagi világ egy okságilag zárt rendszer és az az anyag, ami oksági hatást gyakorol másra. A természettudományos is valami hasonlóképp definiálja az anyagot.”

A természettudomány félreérti az eredeti fogalmakat.

Az arisztotelészi filozófiában az elsődleges anyag (materia prima, hülé próté) nem szubsztancia (magánvaló), hanem a szubsztancia „létszerkezetét” alkotó egyik létmozzanat, ami a lényben levő meghatározott formát (vagy lényegét) „élő”, változékony szubsztanciává teszi, járulékainak, vagy akár lényegének megváltoztatására készteti.

A forma (ami szintén nem szubsztancia, hanem a szubsztanciát alkotó másik létmozzanat) „feladata” az, hogy a szubsztancia lényege, mibenléte állandó maradjon (ez adja a nyelv hivatkozásának érvényességét), az anyag „feladata” az, hogy a szubsztancia folyamatosan változzék lehetőleg úgy, hogy a forma, a dologban levő állandó lényeg ne pusztuljon el vagy változzék meg.

Röviden a forma az állandóságért felel, az anyag a változásért. A forma „védi” a lény lényegét, ténylegességét, aktuális létezését, az anyag a lény járulékainak fejlődéséért felel, az anyag „védi” a potencialitást.

Persze a „fő-formákon”* belül is vannak „al-formák”* (ún. „partes integrantes”, „egységesítő részek”), amelyeket szintén „al-alformákat” képeznek és így tovább. Az aktuális „fő-forma” válhat egy nagyobb forma „al-formájává”, de el is pusztulhat, akkor az eddigi „al-formák” ezután ismét „fő-formákká” válnak.

Az a változás, ami az al-formákból fő-formákat, fő-formákból al-formákat csinál, is az anyag műve. Az alformák és a főformák közötti vonatkozásban működő anyagi létmozzanatot nevezzük „másodlagos vagy jelzett” anyagnak. Itt – ellentétben az elsődleges anyaggal, ami egy elvont fogalom - már szembetűnően jelentkezik ez a létmozzanat.

„Innentől fogva a "szellem" léte, akármit is jelentsen, nem igazán indokolt. Mert semmiben nem áll a nem anyagisága, ha létezik, akkor ugyanolyan mint az anyag, legfeljebb egy más előfordulási formája, ezt láthatjuk a is természetben, hogy az anyag több formában is megjelenhet. Innentől fogva semmiben nem áll a szellem nem anyagisága, mert ugyanúgy oksági hatást gyakorol, mint az anyag. És megfordítva, ha ez valami más szubsztancia, akkor miért hogyan viselkedhet pontosan ugyanúgy?”

A katolikus tanítás szerint (viennei zsinat) az embert alkotó szellemi lélek olyan forma, ténylegesség, ami ténylegességét – ellentétben az összes más lénnyel – nem az al-formák anyagából növesztette ki, hanem közvetlenül a semmiből jött létre isteni közbeavatkozással.

Az emberi forma önálló (subsistens) forma, tud önmagáról, ki tud önmagából lépni, tevékenységeinek önmaga az oka, de mivel test is, ezért az összes tevékenysége csak a testen keresztül tud megnyilvánulni. Ennek ellenére úgy tűnik, mintha az al-formák tartanák össze, ugyanis az összes megnyilvánulása a testen keresztül történik. „Kívülről” (már ha egyáltalán ki tudunk „kívülre” lépni) nem látszik a különbség, de a megnyilvánulás forrásában igen.

Az akarat megnyilvánulásában nem különül el az ösztöntevékenységtől, de forrását vizsgálva igen. Az értelem nem különül el a puszta képzelgéstől megnyilvánulásától, de forrását (+ tárgyát) vizsgálva igen.

*Ez saját lelemény.

"Az a baj, hogy ti még Descartes óta nem tudtatok mit kezdeni a mentális okozással."

"Az értelem nem működik spontán, mivel az az agyban lévő neurális impulzusok eredménye, anélkül megszűnik létezni."

"facile supponimus, nullum esse Deum, nullum coelum, nulla corpora...non autem nos, qui talia cogitamus, nihil esse. repugnat enim id, ut putemus id, eo ipso tempore, quo cogitat, non existere."

"könnyen feltehetjük, hogy nem létezik Isten, nem létezik a menny, nem léteznek a testek. énazonban, aki ezeket gondolom, nem gondolhatjuk magunkat semminek. Ellentmond ugyanis önmagának, hogy akkor, amikor gondolkodom, ne létezzem." (Descartes: Principia philosophiae, I n. 4. 5. 7.)

"De szerintem ez nem egy egzakt és főleg nem objektív igazolási módszer. Márpedig valaminek a léte vagy nem léte objektív kérdés, arra csak igaz-hamis válasz adható."

Csak, hogy az objektum (>obicere "szembetűnni" > obiectum "ami szembetűnt nekem") fogalma szubjektum (>"alárendelő") nélkül értelmezhetetlen.

Főleg ha elvetjük a magánvalók létezését, és megismerhetőségét.

"De ez nem igaz, mert ha van egy piros pöttyös labda, amit egy mágus átváltoztat egy kék, minta nélküli labdává, akkor az már megváltozott."

Emberi, mesterséges dolgokat nem vizsgál a metafizika.

"Persze mondhatod, hogy attól még labda maradt, de ezek a változások egy kontinuumon helyezkednek el és minél többet változtatunk bizonyos résztulajdonságokat annál messzebbre kerülünk a kiindulási állapottól."

A labda "labdasága" a "labdaság" kitalálójától származik, és attól függ, hogy betölti-e az eredeti kitaláló funkcióját.

"Emiatt látható, hogy a dolog "lényegi" része nem igazán meghatározható, vagy hozzáférhető, összefügg az általad járulékosnak nevezett tulajdonságokkal."

A dolog lényegi része (drasztikus leszek: a növény növénysége, ember embersége) nem önmagában létezik, hanem az elme választja le a járulékoktól.

Lényeg alatt nem az egyedi lényegre kell gondolni (az valóban megismerhetetlen nem csak természettudományosan, hanem filozófiailag is), hanem az általános, egyetemes lényegre, ami több lényben közös.

És igen, a lényeg és a járulékok együttesen alkotják a konkrét magánvalót, megkülönböztetése az elmében történik meg. De! Amit az elme leválaszt a magánvalóról (legyen az lényeg vagy járulék), az annak ellenére, hogy elmelény, annak ellenére mégsem képzeletbeli lény, hanem a teremtés rendjében helyezkedik el, így ha nem is közvetlenül, de közvetetten érvényes információk.

Ez volt az, amit az ultrarealizmus vs. nominalizmus univerzálé-vitájánál egyik szélsőségek nem vett figyelembe. Az ultrarealisták a lényegekkel teljesen azonosították a magánvalót, a nominalisták pedig tagadták a lényegek érvényességét a magánvalókban.

"Ha pedig a lényegi rész valami hozzáférhetetlen, kanti ding an sich, amit mi se vizsgálni se igazolni, se falszifikálni, semmit nem tudnk, az számunkra pontosan olyan mintha nem létezne."

A Ding an Sich nem az "általános lényeg", nem is a "aktuális járulékok", hanem a szubsztancia/magánvaló "egyedi lényege" a maga konkrét teljességében, "magaságában". Ez az arisztotelészi filozófia szerint is megismerhetetlen az emberi elme számára (még saját egyedi lényegét sem tudja megérteni), talán csak Isten látja meg a nálunk magasabb intellektuális szinten álló formák.

Kant már nem igazán értette a klasszikus arisztotelészi filozófiát, ugyanis ő azt egy eltorzult ultraracionalista változatában ismerte meg.

A német/kontinentális filozófia (Kant, Fichte, Schopenhauer) kiindulási pontja az, hogy a szubjektum egy dióban van, és a dióból való kitörés illúzió.

Kant szerint a dióhéj mögött van valami, amit nem ismerünk és nem is ismerhetünk, Fichte szerint maga az egész Mindenség a dióhéjon belül van, Schopenhauer ezt a társadalmi jelenségekre is alkalmazza.

Nem biztos, hogy a természettudomány szövetségese a konszcientalista filozófia.