A mindenható neve vagy inkább a titulusa az, hogy Isten?

Hogy úgy mondjam az isten egy szakma. Tehát titulus. Nagybetűvel írva viszont a magyar nyelv szabályai szerint tulajdonnév.

Mivel a kereszténység nem politeista vallás, ezért felesleges külön névvel megkülönböztetni a többitől, így az Isten nyilvánvalóan annak a neve, akiből ilyen minőségben csak egy létezik.

Annak idején az ókori Egyiptomban sem nevezték el a Nílust. Mivel az országban nem volt több folyó, ezért egyszerűen Folyó (Iteru) néven nevezték. De ma is ugyanez a helyzet pl. a Föld, a Nap vagy a Hold esetében is.

Szerintem a neve és a titulusa is. Istent az istendefiníció határozza meg a filozófia, logika és a kinyilatkoztatás segítségével. Viszont azt az egyet, aki megfelel a definíciónak, Istennek nevezzük. De ha választani kell, akkor a titulusra voksolok

"Mert ugye a politeista vallásokban több is van,és főisten is van." Azok nem Isten, hanem ún. istenek, ráadásul szerintem nem léteznek. Isten viszont van és egy. Ő a Vagyok

Az "isten" szó kezdetben valóban csak egy titulus volt, a zsidó vallásban azonban név lett belőle, amit aztán átvett a kereszténység és az iszlám is.

Jehova tanúi szerint az "isten" nem lehet név csak titulus, s tiszteletlenség valakit csak a tulajdonságai alapján szólítani ha egyébként ismerjük a nevét, például: szép leány, idős asszony, fiatal ember stb.

Ezzel a szamársággal szemben az igazság azonban az, hogy a tulajdonságok vagy titulusok névvé változhatnak. Tehát lehet valakinek a titulusa-tulajdonsága egyben neve is. Istennek sok neve van, amely kivétel nélkül mind tulajdonság név: Teremtő, Örökkévaló, Mindenható stb. Tulajdonképpen a "Jahve" név is egy tulajdonság, amely névvé változott, jelentése: aki Van, a Létező.

Abban persze igazuk van, hogy mindenkinek van egy elsődleges neve, amelyen leggyakrabban szólítják, s ez az Ószövetség esetében kétségtelenül a Jahve volt. Azt persze már nem veszik figyelembe, hogy valakinek a leggyakoribb neve bizonyos okokból változhat, holott például a Jehova név is már egy változás az eredeti kiejtéshez képest.

Az, hogy a "Jahve" név helyett az "Úr" megszólítást használjuk ez nem a keresztények hamisítása, hanem már Jézus idejében létező szokás volt, amit maga Jézus is átvett, hiszen sehol senki nem vitatkozik a név miatt. Az Újszövetség, amit azt minden egyes kézirata tanúsítja nem használta a Jahve nevet, a keresztények ezt a hagyományt követik. Persze nem bűn és nem tilos a Jehova név sem, csak semmi hagyománya sincs egészen a XVI. századig.

Szervusz!

Nagyon jó a kérdés. A válasz pedig rá: az "isten" a titulusa, "Isten" pedig tisztelgés a titulusa előtt, kufejezve, hogy nem egy isten a sok közül hanem az egyetlen. A neve pedig, hogy megkülömböztesse megát mindenkitől és midnentől a következő: "Jahve" ami magyar fordításban "Jehova". Azt jelenti "előidéztem, hogy legyen". Ez utalhat arra, hogy Ő teremtett mindent ami létezik a Világegyetemben, de arra is, hogy előidézett egy kimagasló jelentéssel bíró nevet magának, hogy elkülönüljön a pogányok isteneitől. Vagy mindkettőt jelenti.

Tisztelettel, Miklós!

@16 írta: "Jahve" ami magyar fordításban "Jehova". Azt jelenti "előidéztem, hogy legyen".

A valóságban viszont héber/arám betűkkel "jod-he-waw-he", latin betűs átírásban JHVH, kiejtve Adonáj; a kettő (nyelvtanilag teljesen hibás) összekotyvasztása után Jehova, ami nem a magyar fordítása, mivel ilyen magyar szó nem létezik. Az általad írt kifejezés magyarul: Teremtő...