Krisztus elött 607-ben, mi kezdődött el?

Kedves Zitus!

Akkor leírom részletesen az általad belinkelt leírás csúsztatásait:

1. „Néhány történész ezért azt állítja, hogy a 70 éves időszak a Babilóniai Birodalomra vonatkozik. A világi kronológia szerint a babilóniaiak mintegy 70 évig uralkodtak az ókori Júda és Jeruzsálem földjén, körülbelül i. e. 609-től i. e. 539-ig, amikor is a fővárosuk, Babilon elesett.”

Ez nem igaz. A bailoni krónikák szerint egészen pontosan tudjuk, hogy az Újbabiloni Birodalom 87 évig állt fent ie. 626-539 között. [link]

2. „Az i. sz. II. századi csillagász, Klaudiosz Ptolemaiosz királylistáját is felhasználják, hogy az általánosan elfogadott i. e. 587-es év hitelessége mellett érveljenek. Ez a lista az alapja az ókori történelem kronológiájának, így az újbabilóniai időszaknak is.”

Ez is hazugság. Ezt a kort a babiloni krónikák alapján rekonstuálják. Azok pedig napra pontosak hála az akkori írók precizitásának (holfogyatkozások, napfogyatkozások).

3. Érdekes módon a cikk mélyen hallgat a legfontosabb bizonyítékról, nevezetesen az ókori keleti történetnek egy másik, nevezetes napfogyatkozásáról, amelyet Hérodotosz említ meg. Küaxarész méd király és Alüattész líd király egy hosszan tartó háború 6. évében éppen a Halüsz folyó partján csatázott, amikor csata közben fényes nappal váratlanul elsötétült a Nap; mire a harcoló felek azonnal békét kötöttek. Márpedig Küaxarész második utóda a perzsa birodalom megalapítója, Kürosz, aki – mivel meghódította Babilont is – a Nabú-nászir-féle, teljesen pontos királylistába is bekerült. Így tehát biztos, hogy ez a csata az ie. 6. század első felében esett meg. Kisázsia térségében ebben az időközben csak egyetlen napfogyatkozás volt látható: ie. 585. május 28-án. Hérodotosztól még azt is tudjuk, hogy ezt a napfogyatkozást évre pontosan megjósolta Thalész, a nagy csillagász, matematikus és filozófus. A Hérodotosz által említett i. e. 585. évi napfogyatkozás érdekes megerősítése olvasható Ezékiel próféta könyvében, aki az újbabiloni hadsereg által i. e. 597-ben elfoglalt Jeruzsálemből sok zsidó társával együtt babiloni fogságba került. A "tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban" elmondott jövendölésében Isten által így fenyegeti meg az egyiptomi fáraót: "A napot felhőbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével. Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az Úr Isten." (Ez. 32: 7- 8) Mivel a tizenkettedik évet Ezékiel a babiloni fogság kezdetétől értette, e jövendölését tehát i. e. 585 elején tehette, és néhány hónappal később meg is történt az a jelentős napfogyatkozás, amely nemcsak Kis-Ázsiában, de Mezopotámiában és - részlegesen - Egyiptomban is sötétséget okozott.

Ahogyan láthatod ezek pontos számok, és teljesen egyeznek a Bibliai kronológiával.

Üdv. Péter