A Biblia előírja a keresztelkedés előtti Bibliatanulmányozást?

Megnéztem többféle fordításban is ezt az igét, még eredeti görög nyelven is, de sehol sem ír kizárólagosságot, hogy előbb tanítvány, majd keresztség.

A bibliatanulmányozást, pedig logikusan elő sem írhatná, hiszen az események idején még nem létezett a Biblia. Azt csak később kanonizálták.

Életbevágóan fontos,hogy az embert nem az én,netán egy felekezet,hanem Krisztus tanítványává kell tenni.

Én visszataszítónak tartok minden tanítási anyagban olyan dolgot,amely felekezethez való hűséget,vagy bármilyen speciális dolgot tartalmaz,ami nem található az Újszövetségben.Az ilyen dolgok Krisztus helyett felekezethez kötnek.

A Krisztus tanítványává tevés eszköze,és nem célja az Újszövetség.

Aki nem vak,az látja,hogy Jézus parancsa nem szenteltvízzel való varázslásnak tanítja a keresztséget,hanem a hitről való bizonyságtevésnek,mely a Krisztussal való szövetségkötést demonstrálja.(A régi "én"halálát,és feltámadást Krisztusban.)

Vidiripi

"Nyilván, hogy elkezd tanulni valamit, amit szeretne elsajátítani az életében. Kereszténnyé nem magától válik az ember, hanem ismeret készteti arra, hogy azzal összhangban éljen."

Azért jobb ha ahhoz az ismerethez hit is társul mert hit nélkül az ismeret nem sokat ér. A Bibliáról tanítanak az iskolában is!

Tehát pusztán az ismeret nem elég de tanulni azt kell ez nem vitás!

Kérdező!

"Ha pedig ezt nem egy ismeret és tanítás által történik, ott vallásköziség alakul ki, és nem egy egységben és egy gondolkodásban levő keresztény csoport társadalom jön létre."

Látod már az elején összekeveri Living a dolgokat. De ezen kell csodálkozni sajnos ezt tanítják neki.

Nem egy bizonyos keresztény csoporton belül lesz az ellentétes gondolkodás. Hanem keresztény csoportok között. Példának hoznám fel az adventistákat és Jehova tanúit. A tanításaik közös gyökerektől erednek sőt a mai napig sok közös van a tanításukban. De még is két külön felekezetről van szó! Az egyik kivált a másikból s így jött létre egy új. A tanítás egységes volt de aztán mégsem voltak képesek egységesek maradni így szakadás jött létre.

"Jól látható, hogy mindenkor egy dolgot kellett tenni, és nem egyéni, személyre szabott gondolkodásban, mert bizony az ilyennel megszakították a kapcsolatot."

Russel esetében ez nem így volt ő az egyéni, személyre szabott gondolkodást választotta és meg is szakították vele a kapcsolatot. Na nem mintha Russel ezek után vissza akart volna menni!

Kérdező, ismered a bibliai etióp kincstárnok történetét, Amennyiben nem javaslom olvasd el!

"Életbevágóan fontos,hogy az embert nem az én,netán egy felekezet,hanem Krisztus tanítványává kell tenni."

Ezzel teljesen egyetértek és csak megerősíthetem.

"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!" (Mt 28,18-20)

Vagyis Jézus megkapta a hatalmat a Mennyben és a Földön. Nagy kunszt - gondolhatná elhamarkodottan valaki -, hiszen Őbenne, Őáltala és Őreánézve lettek mindenek, Isten Fiaként a világ teremtése óta felette állt a Mindenségnek. Csakhogy Jézus nem Isten Fiaként szerezte meg a hatalmat a Mennyben és a Földön, hanem Emberfiaként. Vagyis Őáltala emberi kézbe került a világ fölötti hatalom, ami természetesen alá van rendelve az isteni természetnek, és az Örökkéveló Atyának. Ám mivel emberként szerezte meg Jézus a hatalmat, emberként is kell gyakorolni azt, amit az emberi természet erősen lekorlátoz. Mivel Jézus röviddel ezután felment a Mennybe, átruházta ezt a hatalmat az Egyházra: "Menjetek azért!" Ez azt jelenti, hogy ez a hatalom az Egyház rendelkezésére áll, ahogy más helyen is mondja: "Vegyetek Szent Lelket: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak."(Jn 20,22-23)

De Jézus nem azt mondta, hogy tegyétek tanítványokká a népeket és kereszteljétek meg, hanem azt, hogy tegyétek tanítványokká őket, utána pedig részletezte, hogy hogyan kell valakit tanítvánnyá tenni: alá kell meríteni, azaz meg kell keresztelni az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében és tanítani kell Jézus beszédeinek a befogadására, megőrzésére és megcselekvésére. Vagyis a sorrend az, hogy megkeresztelni azokat, akik hívővé lettek, majd tanítani őket arra, hogy hogyan lehet kijelentéseket venni Krisztustól, hogyan lehet ezekbe a kijelentésekbe belekapaszkodni a hitünkkel, és hogyan működik ez a gyakorlatban.

Úgy látom, még sok tanulnivalójuk van a tanítóknak is, ugyanis a történelem a tanú rá, hogy sok esetben degradálták le a kijelentés tudományát intellektuális ismeretekre. Az ismeretről azonban azt mondja Pál apostol, hogy felfuvalkodottá teszi az embert, szemben a szeretettel, ami épít. Az Egyház nem arról szól, hogy ki tudja jobban, kinek vannak csavarosabb és pallérozottabb gondolatai, hanem arról, hogy kinek van személyes kapcsolata Krisztussal, ki tud élő igéket venni Tőle, és ezt hogyan tudja másoknak is megtanítani. Az embereknek nem még több információra van szükségük, hanem több kijelentésre, ami a hit alapanyaga, ami pedig az új élet alapja, és felépítménye is egyben(Rm 1,17; 10,17; Gal 3,11; Zsid 10,38).

Kedves Asperrimus!

Majdnem jó.

Tanítvánnyá tanítással lehet,különben hogyan kelthetném fel a figyelmet tanaimra,vagy jelen esetbe Krisztus tanaira.

Kétségtelen,a keresztséget megelőző tanítást a keresztség utáninak kell követni,különben nem lesz felkészítve az Isten embere minden jócselekedetre.

Jav.:

Tanítvánnyá tenni tanítással lehet....

Kedves Asperrimus !

Az Apcs 10.fejezetben Kornélius,és barárai,családja megkereszteléséról szól.

A könyv világosan levezeti a tanítványság,megtérés,keresztelés folyamatát:

1.Kornéliusban vágyat ébresztett Isten lelke,a Messiás megismerésére.

2.Keresett valakit,aki ismerte Őt.

3.Péter tanított Krisztusról,s ők befogadták tanítását.

4.Isten Lelke megjelent Krisztus újdonsült tanítványain.

5.Péter megkeresztelte őket.

6.Péter megtanította őket a Krisztus szerinti életre.

Ez,az Isten szerinti út!

Kedves előző, a prédikáció és a tanítás néha összemosódik. Ám a prédikáció célja a magvetés, míg a tanításé inkább a már korábban elvetett magból kikelt növény gondozása. "Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést." (1Kor 3,6) Arra igyekeztem fentebb utalni, hogy a még el nem vetett magból nem nőhetett ki semmi, amit a tanítással öntözni lehetne. A magvetésből csak abban az esetben lesz újjászületés, ha az ember Jézust választja. Ha nem, a mag is elvetél, azaz semmilyen növény nem nő ki abból a magból. Tanítvány azonban csak újjászületett emberekből lehet. Az újjászületést pedig nem választja el a Biblia a vízkeresztségtől, noha esetenként hosszabb idő is eltelhet a kettő között, ám nincs bibliai példa erre. Ha már említetted Kornéliuszt, az ő esetében is megparancsolta Péter, hogy keresztelkedjenek meg.

A tanítvány egyik jellemzője a taníthatóság. Vagyis amikor egy tanítvány meghallja, hogy meg kellene keresztelkedni, akkor nem azt kérdezi, hogy miért, hanem azt, hogy mikor és hol. Azt állítom, hogy tanítvánnyá születik az ember, ahhoz hasonlóan, ahogy a mindennapok során sem akkor válik az ember tanítvánnyá, amikor már tanul, hanem akkor, amikor beiratkozik az iskolába, vagy amikor elszegődik egy mesterember mellé. Vagyis a tanítványság jogi státusz, amit természetesen követ a tényleges tanulás is. De ezzel nem azt állítom, hogy aki az újjászületés által megkapta a tanítványi címet, az mind tanítvány is a szó szoros értelmében. Az embernek továbbra is megmarad a szabad választása, és választhatja a taníthatatlanságot is. Ebben az esetben, nem minősíthető jó tanítványnak, hanem a Zsidó 5 szindrómában szenved: Az eltelt idő szerint már régen tanítónak kellene lennie, de ehelyett mások segítségére szorul, mert szelektív a hallása.