Halottakért végzett keresztelés?

Kérdező: az "ősegyházban" (ez - gondolom - a korai apostoli egyházat jelenti) NEM történt semmiféle halott-keresztelés. KIZÁRÓLAG élőket kereszteltek, és mindig olyanokat, akik önszántukból vetették alá magukat. Vagyis teljességgel tisztában voltak azzal, hogy mit jelent számukra a vízkeresztség.

--------------

Ami a feltámadást illeti: ez teljességgel független attól, hogy valaki alávetette-e magát a keresztségnek, vagy sem. Krisztus az egyetlen, aki feltámaszthat, és ezt meg is teszi. Mindenki fel fog támadni - függetlenül attól, hogy a földi életében megtért-e Krisztushoz, és hogy volt-e vízkeresztsége - de nem mindegy hogy mire.

Nem mindegy, hogy örök életre, vagy örök kárhozatra támad fel az illető.

KIZÁRÓLAG Krisztus által vehetjük az Atya kegyelmét és így az Örök Életet. Aki ezt nem fogadja el, az elkárhozik.

És még valamit: olyan nincs, hogy más végzi el X helyett akár a megtérést, akár a keresztséget. Ezt X-nek kell megtenni (más nem tudja helyette).

Arra buzdított talán Pál, hogy az élők a nem megkeresztelt halottak érdekében keresztelkedjenek meg?

Nem.

Sokféleképpen értelmezik ezt a verset. A legáltalánosabb elképzelés szerint Pál itt arra a szokásra utalt, hogy valakit más helyett kereszteltek meg, azaz egy élő személyt egy halottért, hogy az az elhunyt javát szolgálja.

Ilyet nem tettek az apostolok idejében. Egy ilyen hagyomány nem lett volna összhangban azokkal az írásszövegekkel sem, amelyek egyértelműen kijelentik, hogy a ’tanítványokat’ keresztelték meg, akik ’szívesen fogadták a szót’, és „hittek”

Lássuk, mit mutatnak az utána következő versek: A 30–34. versekből egyértelműen látszik, hogy a 29. vers élő keresztények jövőjéről beszél. A 35–58. versekből pedig kiderül, hogy hűséges, égi reménységű keresztényekről van szó.

Mindez összhangban van a Róma 6:3-mal, amely ezt írja: „nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, a halálába keresztelkedtünk meg?” Ebből a versből egyértelmű, hogy a keresztények nem a halottak érdekében keresztelkednek meg, hanem ez a keresztség a saját jövőjükre lesz hatással.

Mit jelent hát, hogy ezek a keresztények Jézus „halálába” keresztelkedtek meg, illetve ’abból a célból, hogy halottak legyenek’? Bemerítkezésükkor olyan életútra léptek, amely feddhetetlenséget követelt tőlük, és amelynek a végén meg kellett halniuk, akárcsak Krisztusnak. Ezzel együtt járt az a reménység is, hogy hozzá hasonlóan halhatatlan szellemi életre támadnak fel

Tehát ez nem azt jelenti.

Röviden a szövegkörnyezettel összefüggésben:

Ez azt jelenti, hogy ha egy keresztény felkenetik szent szellemmel, olyan életúton jár, amely a halálhoz és az azt követő, égi életre való feltámadáshoz vezet.

. Felkenetésük óta mondhatni egy olyan életútra ’keresztelkedtek meg’, amely Krisztuséhoz hasonló halálhoz vezet (Márk 10:35–40). Dicsőséges égi feltámadás reménységével halnak meg (1Korinthus 6:14; Filippi 3:10, 11).

Nem kell ezt túlbonyolítani. A "halottakért keresztelkedni" annyit tesz, hogy az elhuny hívek kedvéért, azaz ők is úgy szerették volna, hogy keresztelkedjen meg. De nem a halottak helyett keresztelkedtek, ilyen nem volt soha.

Az ortodox egyházban ma is hajszálpontosan ugyanaz a gyakorlat, ami az apostolok idejében is volt, nem változott semmit. Tehát ha lett volna a halottak nevében keresztelkedés, akkor még ma is lenne :)

Javaslom,hogy olvasd el azt a néhány bibliai történetet,ahol keresztelésről(szó szerint "teljesen bemerítés") van beszámoló,s utána gondold át a kérdésedet!

Egy kis segítség egy római hadvezér kétségbeesett jelentése,a bibliai vers értelmezéséhez:

Császárom!

Minden egyes keresztény vércsepp,alattvalóid egyike keresztény hitre térését eredményezi.

A szentírásokban számtalan olyan utalás van, miből felsejlik, hogy milyen óriási különbség van Jézus Krisztus eredeti tanításai és az azt közvetlenül követő (még apostoli) korszak keresztény közössége, valamint a constantinusi fordulat utáni úgynevezett "keresztény" államvallás között. E két dolgot nem szabad összekeverni.

1. Elég arra gondolni, hogy az eredeti egyházban az apostoli hivatalt egy Krisztus által alapított elhívásnak tekintették, amelyet üresedés esetén be kellett tölteni, hiszen az apostolok testülete vezette az egyházat. (Ap Csel 1:20-26)

2. Az eredeti, még apostoli vezetésű egyház a teljes felajánlás törvénye szerint vagyonközösségben élt és gondoskodott tagjairól szükségleteik szerint. (Ap csel 2:42-47 és 4:32-37)

3. Az apostoli vezetésű ősegyházban még megvolt a folyamatos kinyilatkoztatás, ami az ószövetségi időknek is jellemzője, vagyis a korai szentek még hallották Isten szavát és lejegyezték azokat, azaz Isten szentírásokat nyilatkoztatott ki általuk.

4. Ahogyan a kérdésben idézett páli levél is egyértelműen említi, a korai szentek megkeresztelkedtek a halottakért, hogy azok már Krisztus szövetségeseiként támadhassanak fel, ha maguk is elfogadják a szövetséget, mikor annak eljön az ideje.

5. Számos más a mai bibliában már nem szereplő krisztusi tanítás is bevett gyakorlat volt és számos olyan szentírás is keletkezett amit a római birodalmi államvallás később már apokrifnak tekintett, mert nem felelt meg az általa politikai okokból kidolgozott elveknek, teológiának és dogmáknak.

6. Ugyanakkor a római birodalmi kultusz számos a Krisztusi tanításoktól idegen tanítást, dogmát és gyakorlatot is bevezetett amit azóta tudatlanságból "kereszténynek" tartunk: csecsemők keresztelése meghintéssel, szentháromság tan, hüposztatikus egység, máriakultusz, szentekhez imádkozás az Atya helyett, kötött imamondás kommunikáció helyett, más vallásúak és más véleményen lévők üldözése, fülbegyónás, szimbolikus kannibalizmus úrvacsora helyett, simónia stb.

Ezért nevezik a mormonok a níceai zsinat utáni időszakot a Nagy Aposztázia korszakának. Néhány igaz ember ez után is lehetett és ha azok Krisztus nevében összegyűltek, akkor a Szentlélek is jelen lehetett és ezen igazakon a pokol kapui sem vehettek erőt, de az apostoli felhatalmazás és az igaz egyház, valamint Krisztus eredeti evangéliumának teljessége elvétetett a Földről és új szentírások sem születtek ez után.

Ezért volt szükség arra, hogy (számos jószándékú, de érdemileg sikertelen reformálgatási kísérlet után) Jézus Krisztus újra visszaállítsa eredeti egyházát, az apostoli és papsági felhatalmazásokat, a folyamatos kinyilatkoztatást és evangéliumának teljességét az utolsó napok sáfárságának erre az időszakára 1830. április 6-án Joseph Smith próféta által.

Gratulálok! Kiválasztottad az egyik legnehezebben magyarázható idézetet az Újszövetségből. Amire a legokosabb teológusok rájöttek, az az, hogy ha nem is lehet tudni minden Bibliai idézetről, hogy miről szól pontosan, lehet arról biztosat tudni, hogy miről NEM szól.

Ez pedig biztos nem szólhat arról, hogy halottak helyett megkeresztelkedtek, ugyanis a keresztelő feltétele volt a MEGTÉRÉS, és egy halott nem tud megtérni:

"Péter így válaszolt: TÉRJETEK MEG, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (Apostolok Cselekedetei 2:38)

továbbá

"mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek" (Rómaiak 14:12)

A legjobb általam hallott magyarázat az volt, hogy itt Pál nem arról beszél, hogy megkeresztelkedünk (mi) a halottakért, hanem miért keresztelkednek meg (ők). Korinthus közvetlen közelében volt egy Eleusis nevű város, ahol az a pogány szertartás dívott, hogy a jó halál utáni élet reményében a tengerben alámerítették az embereket, és ők halottak helyett is keresztelkedtek. Ezt a praktikát említi Homer a Demeternek írott himnuszában (Hymn to Demeter 478-79). Pál talán erre a pogány közösségre utalt a "miért keresztelkednek meg (ők) a halottakért" tagmondatával, hiszen a korinthusiak biztos ismerték az eleusisiak vallását. Az biztosnak látszik, hogy nem keresztény gyakorlatra utal itt Pál.