Mit jelent megkeresztelkedni a halottakért? 1Korintus 15.9

29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Előtte arról beszél, hogy vannak akik tagadják a feltámadást és erre kérdezi (magyarán szólva), hogy ha nem támadt fel Krisztus, akkor senki sem fog, ezért nem lenne értelme megkeresztelkedni.

Egyszerű fordításban így szól:

1. Korintus 15:29 Egyébként pedig, mit csinálnak azok, akik a halottakért merítkeznek be? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ezek az emberek miért merítkeztek be értük?

1. Korintus 15:30 Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel?

És itt megadja a választ:

1. Korintus 15:31 Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Esküszöm, testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által.

Nézd, a mai világ így gondolkozik:

1. Korintus 15:32 Ha csak emberi módon küzdöttem a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor igaza van annak, aki azt mondja: „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”

És mit kérdez a mai világ? Itt a gyakori kérdéseken is sokszor látni:

1. Korintus 15:31 Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Esküszöm, testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által.

Válasz:

1. Korintus 15:36 Ezek ostoba kérdések! Gondolj arra, mikor elveted a vetőmagot: csak akkor fog kihajtani, ha előbb már „meghalt” a földben.

És hogy ki formálja meg azt, aki Istené lett? Önmagunk? Dehogy, ez egy tévtanítás:

1. Korintus 15:38 Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.

Úgy gondolom, hogy feltehetőleg fordítási, értelmezési hiba. A Róma 6,3-ban azt mondja Pál, hogy akik megkeresztelkedtünk, bemerítkeztünk a Felkent Jézusba, az ő halálába merítkeztünk bele. Ez azt jelenti, hogy a keresztségben a víz alá merülés a mi halálunkat szimbolizálja Krisztusban. Vagyis kinyilvánítjuk az emberek és a szellemvilág előtt, hogy Jézus halálával azonosulunk, az Ő halála volt a mi halálunk is. De nem azért merítkezünk bele Jézus halálába, hogy megmaradjunk ebben az állapotban, hanem azért, hogy Jézussal együtt fel is támadjunk. A víz alól való kijövetelünk a feltámadásunkat szimbolizálja Krisztusban. Ez az egész azonban nem szimbolikus, ugyanis valódi szellemi változás történik a vízkeresztségben, ha hitből van-

"Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk." (Rm 6,5)

Én úgy gondolom, hogy az általad idézett 1Kor 15,29-ben arra utal Pál apostol, hogy felesleges belemerülni Jézus halálába, ha nem hiszünk a feltámadásában, a vízkeresztség ugyanis a Jézus Krisztus halálával ÉS feltámadásával való azonosulás. Ha nem támadunk fel Ővele együtt, akkor semmit sem használ nekünk, ha belemerülünk Jézus halálába. Nem azért halunk meg, hogy meghaljunk, hanem azért, hogy éljünk. Halál nélkül ugyanis nincs feltámadás.

"Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Rm 6,6-11)

Róma 6:3 mellé olvasd el a környezetét is. A keresztség jelképezi a halált és a feltámadást is. Egyben Jézus halálát, egyben a bűnös életünk halálát. Egyben Jézus feltámadását, és a mi "feltámadásunkat" egy új, Istennel való életre.

Róma 6: 1-11

"1 Mit mondjunk tehát? megmaradjunk a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2 Távol legyen; akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk még abban? 3 Avagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk a Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? 4 Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba; hogy mint feltámasztatott Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is életnek megújulásában járjunk. 5 Mert ha az ő halálának hasonlatosságában vele összenőttek lettünk, akkor a feltámadásáéban is azok leszünk 6 ezt tudva, hogy a mi óemberünk azért feszíttetett meg vele, hogy a bűnnek teste semmissé tétessék, hogy mi többé ne szolgáljunk a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, felmentetett a bűntől.

8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk ővele 9 tudván, hogy Krisztus miután feltámadt halottaiból, többé meg nem hal, halál őrajta többé nem uralkodik. 10 Mert amit halt, a bűnnek halta meg egyszer s mindenkorra; amit pedig él, az Istennek éli. 11 Így ti is úgy tartsátok magatokat, hogy holtak vagytok a bűnnek, de élők az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban."