Miért parancsolta meg az Úr Mózesnek, hogy kövezzék meg a szombaton fát szedegető embert? Számok könyve 15,35

Nem mentette volna meg.

ahogy az asszonyt sem mentette meg ha történt volna ilyen.

Ám az a szöveg rész sajnos betoldás.

A Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus nevű kéziratok, továbbá a sínai szír kódex kihagyják a János 7:53. verstől a 8. fejezet 11. versig terjedő részt.

Jézus a halálával hatálytalanította a régi törvényt, nem előtte.

(2Mózes 31:14) 14 Tartsátok meg a sabbatot, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, annak meg kell halnia. Ha valaki dolgozik azon a napon, azt a lelket ki kell irtani népe közül.

Az Új Világ fordítás előző változatában is benne volt a Jézus megbocsát a házasságtörő asszonynak, azt utána vették ki, hogy ne legyen benne a kegyelmes Jézus.

Akkor az Isten egy más arcát mutatta a nyakas, lázadozó, állhatatlan zsidó népnek.

"Kiirtanának"

Gratulálok neked....

Talán elsiklottál a Biblia vers mellett.

Az a Mózesi törvény idején volt, és isten hozta a döntést, nem egy ember.

S Jézus megváltó tettei törölték ezt a törvényt, ezért érthetetlen, miért kell butaságokat szövegelni, csak hogy lázítást szíts.

Kedves válaszoló,

ismét elsiklottál az felett, hogy ez Isten szavából van idézve, és nem Én hoztam ezt a törvényt. Oda van írva honnan származik a mondat a Bibliából.

Kedves kérdező,

Biztos hogy ugyan az.

De hogy megértsd vissza kell menni az időben.

A hetenkénti sabbat akkor vált szerves részévé a sabbatokból álló rendszernek, amikor nem sokkal később a Sínai-hegynél hivatalosan is életbe lépett a törvényszövetség melyet Jehova kötött az Izraelitákkal.

a sabbat megtartása egészen a kivonulás utánig nem volt előírva Isten egyetlen szolgájának sem: „Nem ősatyáinkkal kötötte Jehova ezt a szövetséget, hanem velünk”. „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot. . . nemzedékeiken át. . . Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre. . .”

A sabbat fontossága és haszna:

Ha mindenféle munkától tartózkodtak, és megtartották Isten más, sabbattal kapcsolatos előírásait is, akkor nemcsak hogy kipihenték magukat, de ami még ennél is fontosabb, hogy ez az alkalom lehetőséget adott az egyéneknek, hogy bizonyítsák a hitüket és engedelmességüket a sabbat megtartásával. Arra is lehetőség volt ilyenkor, hogy a szülők a gyermekeik elméjébe és szívébe véssék Isten törvényeit és parancsolatait

A sabbatot szokás szerint azzal töltötték, hogy ismeretet fogadjanak be Istenről, és a szellemi szükségleteknek szenteljenek figyelmet.

Fontos volt, hogy az izraeliták egyénenként megemlékezzenek a sabbat megtartásáról, mert ha megszegték, az Jehova elleni lázadás volt, és halálbüntetés járt érte

Ugyanez az alapelv volt érvényes a népre mint egészre. A sabbatokból – napokból és évekből – álló rendszer teljes szívű megtartása létfontosságú volt abból a szempontból, hogy továbbra is megmaradjanak nemzetként azon a földön, amelyet Isten adott. Az, hogy nem becsülték meg a sabbatra vonatkozó törvényeket, nagyban hozzájárult a bukásukhoz, és Júda földjének 70 évig tartó elhagyatottságához, ami a megszegett sabbatokért járó elégtétel volt

Mivel Jézus zsidóként a Törvény alatt született, megtartotta a sabbatot, úgy, ahogy Isten Szava (nem pedig a farizeusok) előírta. Tudta, hogy a Törvény megengedi, hogy jót tegyenek sabbaton

Az ihletett keresztény Írásokból azonban kiderül, hogy „a Törvény vége Krisztus”és ennek eredményeként a keresztények ’fel lettek oldva a Törvény alól’

A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy Krisztus áldozata „eltörölte. . . a rendeletekből álló parancsolatok Törvényét”, és Isten „eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt. . .; és Ő eltávolította azt az útból azáltal, hogy odaszegezte a kínoszlopra”. A teljes mózesi törvényt ’törölte el’ és ’távolította el az útból’

Pál a következő kijelentést tette azokról, akik kínos gonddal megtartják a „napokat, hónapokat, időszakokat és éveket”: „Féltelek benneteket, hogy valamiképpen hiába fáradtam értetek”

Jézus halála után az apostolai egyszer sem adtak parancsot a sabbat megtartására. A sabbat nem szerepelt a keresztényekre vonatkozó követelmények között a Cselekedetek 15:28, 29-ben, vagy később.

sabbatnapok és -évek szó szerinti megtartása nem volt része az első századi keresztények életének. A vasárnap (latinul: dies Solis – egy régi elnevezés, mely az asztrológiával és a napimádattal kapcsolatos –, nem pedig Sabbatum [sabbat] v. dies Domini [az Úr napja]) csak akkor lett a nyugalom vagy pihenés napja mindenkinek, kivéve a földműveseknek, amikor Konstantin i. sz. 321-ben elrendelte azt.