Megteheti egy pap, hogy "átmenetileg" nem oldoz fel?

"Például az, hogy van diákhitelem és nem szerettem volna vele olyan vagyonközösségbe kerülni, hogy behajtás esetén őt is érintse a dolog. Tehát vártam volna még, amíg ki nem fizetem."

Kifogás, méghozzá vacak. A házasság előtti vagyon/adósság NEM lesz közös. De ha ez annyira aggaszt, akkor aláírtok egy papírt, miszerint ez csak a te sarad és annyi. Van még valami? Egyébként öt év után elég sértő egy nőnek, ha a férfi még mindig csak vár a házassággal, pláne ha ilyen üres kifogásokat sorol. Ha így folytatod, végül egyedül maradsz.

Szia.

A pap nem oldozhat fel együtt élő párokat, ez a szabály. Mert nem tudod megfogadni azt, hogy a bűnre vezető alkalmat is kerülöd. Elméletileg nem is fogsz találni olyan papot, aki feloldoz. Érdemes lenne keresni egy lelkivezetőt és vele beszélni erről, talán megoldás lehet, ha külön szobában aludnátok.

Egyébként amiatt nem mondaná egy pap sem, hogy szakíts a pároddal, mert ő nem vallásos. Csak nehezebb így megélni a hitet.

A pap nemcsak hogy megteheti, hanem egyenesen kötelessége megtagadni tőled a feloldozást.

Bevallom, én magam is egy eszméletlen baromságnak tartom azt, amikor az egyház ennyire szigorúan veszi ezeket a dolgokat, mintha ettől függene, hogy valaki mennyire jó ember.

De sajnos egy pap nem tehet mást, mint amit az egyház tanít, így ha más paphoz mennél s elmondod hogy házasság nélkül együtt éltek, akkor -sajnos- nem oldozhat fel.

Sokan éppen az ilyen kirekesztések miatt családnak a katolicizmusban. Az egyháznak jelenleg van egy ideálja, mégpedig a házasság és család, s aki ezeken kívül esik, mert mondjuk elvált, újraházasodott, meleg, együttélő, csak polgári házasságban élő stb stb stb, azokat az embereket kirekeszti.

Ahogy a Kérdező is írta, diákhitele van, s ez is szerepet játszik abban, hogy még nem akarja elvenni a nőjét.

Sajnos eléggé abszurd helyzet, hogy cölibátusban élő emberek döntenek a szexualitással és párkapcsolattal kapcsolatos dolgokról. Olyan emberek, akik nem élték át ezeket a helyzeteket, így a fejükben egy idealizált kép és a házasságról és családról.

Ők papíron megfogalmazzák, hogy a szex csak és kizárólag a házasságon belül megengedett, s ezzel leragadtak egy több évtizeddel ezelőtti állapotnál.

Régen ugye korán kellett házasodni, szinte kötelező volt. A szülők erősen vigyáztak, hogy az "udvarlás" ideje alatt véletlenül se maradjanak kettesben, együttalvásról pedig szó sem lehetett. (az más kérdés, hogy titokban megoldották, akár a szénakazalban vagy bárhol)

Ráadásul régen a fiatal házasok nem költöztek el, hanem valamelyikük szüleinél laktak, így ezek az udvarlás, jegyesség, házasság, költözés stb témák társadalmilag igen erősen szabályozva voltak. Emiatt tűnik úgy, mintha régen az emberek erkölcsösebbek lettek volna mint ma, holott csak kényszerből voltak azok.

Ma viszont megváltozott a világ. Nem fognak senkit kigúnyolni a faluban azért, mert 21 évesen még nem házas (hiszen már az erős faluközösségek is ritkák). Egyszerűbb dolog elköltözni otthonról, az internet miatt egyszerűbb ismerkedni, nagyobb az egyén szabadsága. Ha valaki csak úgy összeköltözik a párjával, nem fogja érte senki kigúnyolni.

Szóval azt akarom ebből kihozni, hogy egy ma élő ember "bűne" nem mérhető ugyanolyan mértékben, mint mondjuk egy 19. században élt emberé. Persze tudom, hogy az isteni igazságok örök érvényűek, kortól-divattól függetlenek, de akkoris...

Ha a Kérdező helyzetét vizsgáljuk:

Neki az a "bűne", hogy házasság nélkül együtt él a nőjével. Ebben pedig az a "bűn", hogy mivel egy házban laknak (feltételezem, egy szobában is), így nyilván szexelnek. Szexelni pedig csak házasságon belül szabad ugyebár...

Ez a helyzet viszont (a pap szavait kivéve) nem jár számára semmiféle bajjal. Valszeg a szülők is természetesnek veszik, a környékbeliek, rokonok is. Nem szenved emiatt semmilyen hátrányt. Így a papon kívül valszeg senki sem mondta neki azt hogy "rosszat" csinálna.

No de ha mindezt mondjuk a 19. században tette volna meg...a szülők nem engedték volna neki, de ha mégis megtette volna, az együtt járt volna a kitagadással, a faluközösség gúnyolódásával, és hatalmas lett volna a botrány. Nyilván az együttélés "bűne" akkor nemcsak Isten szemében, hanem emberi szempontból is óriási szégyennek számított volna, így ez egy óriási visszatartó erő volt.

A Katolikus Egyház viszont leragadt ennél a szintnél, és képtelen észrevenni, hogy ma már teljesen mások a körülmények, mások a lehetőségek, nincsenek erős közösségi elvárások.

Én azt mondom, ne őröld magad. Menj el egy másik paphoz gyónni, de ne mondd el, hogy te együttélsz valakivel, egyáltalán ne is hozd fel neki a nemiséget. Hidd el, Isten minden bűnödet tudja.

Igazságtalannak tartom, hogy valaki emiatt nem gyónhat. Az az ember, aki gyakran káromkodik és hazudik, az persze mehet gyónni és áldozni, merthát szentségi házasságban él. Nagyon eltúlozzák ezt a témát a cölibátusban élő papok, akikben csak egy idealizált kép él a témáról.