Római katolikus vagyok, de képtelen vagyok elfogadni azt, hogy kötelező gyónni. Mit tegyek?

@ "Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak 5,16)

Én egyáltalán nem állítottam, hogy Jakab itt a bűnbocsánatról és az üdvösségről beszél. Azt állítottam, amit továbbra is állítok: "A Jak 5,16 nem pusztán egy ajánlás, hanem úgymond egy orvosi előírás. Ezt kell tenned, ha meg akarsz gyógyulni."

Az Egyház azért bátorít a rendszeres gyónásra, s teszi kötelezővé legalább évente egyszer, mert jónak találta, mert gyógyító és a lelki fejlődést szolgálja. Az hogy a gyakorlatban ez nem mindig látszik az megint más kérdés.

A lelkipásztori célokat szolgáló lényegében fakultatív gyónástól meg kell különböztetni a súlyos bűnökért járó kötelező gyónást és bűnfeloldozást. Régen az Egyház hősi korában a súlyos bűn elkövetője ki lett közösítve, s nem járulhatott a szentségekhez. Természetesen a kiközösítés mindig ideiglenes volt, ha a vétkes visszakívánt térni az Egyházba. Az Egyház kirótt rá valami büntetést vagyis vezekelnie kellett, s egy idő után visszafogadta és újból járulhatott a szentségekhez. Tehát lényegében pontosan azt történt, amit Méliusz Juhász Pétertől is idéztél.

Krisztus és a Biblia igenis beszél arról, hogy a bűnöst meg kell büntetni majd vissza kell fogadni, s természetesen az elöljáró joga és kötelessége volt ezt felügyelni. Ő döntötte el, hogy ki mekkora büntetést kap és mikor fogadja vissza. Az elöljáró ünnepélyes visszafogadási aktusát nevezi a Katolikus egyház feloldozásnak vagy bűnbánat szentségének, amely mindig volt és mindig létezett kezdetektől fogva. Aki mást mond, az nagyon nagyot téved.

A bűnbánat szentségének kiszolgáltatása változott az idők folyamán. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire jó irányba. A kiközösítés leredukálódott a "nem áldozhatsz"-ra, a vezeklés pedig egy könnyed elégtételre.

Az Egyház hiszi és mindig is hitte, hogy Krisztus az Egyházban és az Egyház által cselekszik. Amikor az Egyház büntet maga Krisztus büntet, és amikor visszafogad maga Krisztus fogadja vissza, feltéve természetesen ha Krisztus Szelleme szerint jár el. Krisztus egyáltalán nem az Egyház gyarlósága szerint ugrál, hanem az Egyháznak kell cselekednie Krisztus akarata szerint. Ez nagyjából olyan, hogy amikor mi jót teszünk, akkor azt Krisztus teszi bennünk és általunk, amikor pedig a rosszat akkor természetesen nem ő cselekszik.

Amit a Jn 20,23 -ról magyarázol az számomra elég hülyeség. Isten helyett nem tud az Egyház megbocsájtani, de Isten által igen. Ha én például megbocsájtok, akkor a bennem élő Krisztus bocsájt meg. Ugyanez vonatkozik az Egyházra is. Ha valaki súlyosan vétkezik, az elöljárónak büntetnie kell és végül megbocsájtania. Nos ez így volt és lényegében maradt kezdetektől fogva.

Sajnálom a nagyanyádat. A mai ökumenikus szemléletünkkel persze másképp gondolkodunk. A nagyapád és felekezete azonban ezek szerint volt legalább annyira korlátolt, mint az akkori katolikus egyház.

Egyelőre ne menj gyónni. Ennyi.

Sokáig vallottam én is ugyan ezt, mint Te. Zavart a gyónás "kötelező" volta, az meg másodlagos volt számomra, hogy emiatt nem áldozhatok. Azután valami megváltozott. Azóta sokkal fontosabb, hogy rendszeresen áldozhassak, sőt, szívesen járok azóta gyónni is. Ami azt illeti, számomra ez összefüggött egy amolyan "megtéréssel", azóta veszem igazán felnőttesen a hitem megélését. Egyszer valakitől azt olvastam, hogy a keresztény csak úgy lehet igazán keresztény, ha felnőtt korában megtér. Függetlenül attól, hogy ebben nevelkedett, és mindig is ezt a hitet gyakorolta, stb