Római katolikus vagyok, de képtelen vagyok elfogadni azt, hogy kötelező gyónni. Mit tegyek?

Az én római katolikus párom sem szereti a gyónást, soha nem is szokott gyónni. Megértem. A vallását nem akarja elhagyni, ha már ebbe született bele, de a gyerekeinket már reformátusnak szeretnénk keresztelni (én az vagyok).

Sajnos tényleg egy nehéz dolog ez, érthetetlen, hogy miért emberektől kell bocsánatot kérned Isten helzett, és milyen jogon oldoz ő fel penitencia fejében, amikor Isten ezt megteszi nélküle is, ingyen kegyelemből a bűnbánó kereszténynek...

"Az az egyház üzleti tevékenysége,a bűnös kifosztására"

Mégis milyen üzleti tevékenység lenne? Semmit nem kell érte fizetni. Én sem tartom jó dolognak a gyónást, de ilyen baromságokat akkor sem kell mondani, mert abszolút nem kerül pénzbe.

@ érthetetlen, hogy miért emberektől kell bocsánatot kérned Isten helzett

Szó sincs arról, hogy Isten helyett. Elsősorban természetesen Istentől. De a bűn nem magánügy, aki vétkezik többé-kevésbé közvetve vagy közvetlenül mindenkinek árt. A bűn természeténél fogva szeret sötétségben maradni, az eltitkolt bűn mérgező. A megbánt bevalott világosságra hozott bűn tud jobban begyógyulni:

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." (Jak 5,16)

"Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább leplezzétek le őket. Amit ugyanis titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Minden ami világosságra jut, kiderül, mert minden ami kiderül, világos." (Ef 5,11-13)

12.Hsz!

Lelkészként jól tudom,hogy amikor egy lelkész a bűn súlyáról prédikál,az emberek ösztönösen megnyitják a pénztárcájukat.("Áldozatot vállalnak"bűneikért.)

Krisztus kegyelme ingyenes,és ezt a kegyelmet kell hirdetni minden bűnösnek.

A "Riói Karnevál"a Római Katolikus Egyház rendezvénye,mely eredetileg olyan volt,mint egy falusi búcsú,amely még nem volt üzlettel szennyezve,azonban ez is üzletté vált.A berúgott,bedrogozott,félmesztelen csajoktól felajjzott férfiak megszámlálhatatlan nőt erőszakolnak meg olyankor,s utána mennek gyónni,és lefizetni a"szenteket",hogy közbenjárjanak azért a temérdek bűnükért,amit elkövettek.Ez zsíros üzlet!

13. Hsz.!

A gyónásban az égvilágon semmi üzlet nincs! Mióta az eszemet tudom, templomba járok, de soha nem láttam még olyat, hogy a gyónásért pénzt kértek volna, így ez egy valótlan rágalom.

@ "Riói Karnevál"a Római Katolikus Egyház rendezvénye,

Én nem vagyok szakértő, de számomra ez nagy hülyeségnek tűnik. Az érsek felkérésére jönnek a szambázó majdnem meztelen nők?

Inkább arról lehet szó, hogy egy régi egyházi ünnep időközben túlságosan is elvilágiasodott, mint mondjuk nálunk a karácsony.

# 13-as, az rendben van, hogy nem akarod elhagyni a vallásodat, ez szép és jó dolog, nem is javasolnék ilyet.

És szerintem jó köztes megoldást választottál ehhez azáltal, hogy nem gyónsz, csak áldozol (még ha ez a katolikus egyház - tehát nem Isten! - tanítása szerint halálos bűn is). Az apostolok sem gyóntak az utolsó vacsora szereztetése előtt.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a keresztényi lelkiismereted még tisztább legyen, szerintem célszerű volna legalább néha két szín alatt áldoznod. Ehhez sem kell áttérni, mert egyes alkalmakkor a katolikusoknál is van lehetőség rá (célszerű élni vele). Ez fontos ahhoz, hogy valóban teljesítsd Krisztus felszólítását: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (nem "ilyesmit" vagy "ehhez hasonlót", hanem "EZT" - Jézus pedig két szín alatt áldozott, áldoztatott).

Mint mondtam, az én párom sem hagyta el a vallását, sőt, én is járok vele katolikus templomba sokszor. A katolikus vallás tanításaiban és főleg liturgiájában sok szépség és igazság van, amit lehet követni.

Csak azt kell megtagadni belőle, ami a Biblia, az Evangélium szerint bűn: a gyónást, a pápai tévedhetetlenség dogmáját, a halottakhoz való imádkozást, és efféle maradványokat.

Én amúgy azt látom, hogy a katolikus egyház a jelenlegi pápa vezetésével kezd lassan, de határozottan tisztulni, jó irányba terelődni, visszatalálni az Evangéliumhoz (persze nem akarom elkiabálni). Elképzelhető, hogy ha ez a tisztulási folyamat így folytatódik, száz év múlva már a protestánsok kell szégyenkezzenek a vallásgyakorlatuk miatt.

Szerintem a gyónás intézményének is meg vannak számlálva a napjai, és át fog alakulni egy önkéntes beszélgetéssé, a bűnök nyilvánosabb megvallássává és feldolgozásává azok számára, akik igénylik ezt a fajta szembenézést a vétkeikkel.

Önmagában nem volna baj vele, ha nem kötné feltételként az áldozáshoz az egyház, ha nem szabnának ki penitenciát (amit ember nem határozhat meg), és a pap nem "feloldozna", hanem csak hirdetné a bűnbocsánatot.

Ezek jóformán csak nyelvi, megfogalmazásbeli változtatások, amiket szerintem idővel meg fognak ejteni.

Ezért tényleg kár áttérni, főleg ha az ember szereti a vallását.

Az én párom is szereti a katolikus misét, az ételszentelést, a húsvéti körmenetet stb., sőt, én is szívesen csatlakozom hozzá ilyenkor. Jó hangulatú, szép szertartású dolgok ezek, csak nem szabad hinni benne, hogy most az étel tényleg szent lett attól a hókuszpókusztól, egyszerűen szép népszokásként kell szemlélni, tudva, hogy szent egyedül az Isten.

Mi például imádkozni is együtt szoktunk. A Miatyánkot és a Hiszekegyet közösen, az Üdvözlégyet pedig csak ő mondja.

Nekem már nem férne bele Máriához imádkozni, aki nem Isten, de ő el szokta mondani, mert hisz Mária szeplőtelen fogantatásában, és ezért úgy érzi, hogy szabad hozzá imádkoznia (én meg tiszteletben tartom ezt).

De "szentekhez", halottakhoz ő sem szokott imádkozni máskülönben, csak Istenhez (a Szentháromság-Isten valamelyik személyéhez).

Néha imádkozunk saját szavainkkal is, ilyenkor mindig csak az egyikünk beszél, de mindig csak Istenhez, Krisztushoz vagy a Szentlélekhez imádkozunk. Így tudunk közösen imádkozni is, amikor szükségét érezzük, mert ez közös pont a vallásunkban. A többit mindenki egyénileg, a lelkiismerete szerint intézi.

De eszem ágában sem lenne őt a református hitre való áttérésre buzdítani, és ő sem tervez ilyesmit. Ezt csak azért mondom, hogy tisztázzam: téged sem erre akartalak buzdítani (ha a saját párommal sem teszem, nyilván idegeneket sem sarkallok ilyesmire). Mindenki kövesse azt a vallást, ami a lelkéhez a legközelebb áll. Ha pedig elolvassa és megfogadja az Evangéliumot, akkor bármelyik keresztény valláson belül tud úgy élni az ember, hogy a krisztusi úton maradjon (helyesen szelektálva a rituálék között).

#14-es, a gyónással nem az a gond, hogy nyilvános megvallása a bűnöknek, ezt senki nem állította! A bűnöket nyilvánosan vallani meg nem kötelező, de nem is tilos a Szentírás szerint, egyes igehelyek tanúsága szerint pedig egyenesen ajánlott.

A baj ott kezdődik, amikor ezt egy egyház kötelezi, megjelölve a személyt, aki előtt bűnt kell vallani, és súlyos bűnnek tekinti nélküle az áldozást!

Erre az egyházi gyakorlatra semmilyen bibliai precedens vagy utasítás nincsen!

"Ego te absolvo...", "Feloldozlak téged..." - mondja a katolikus pap.

Ez az "EGO" a fő probléma, mert erre Isten nem hatalmazta fel egy egyház papjait sem, hogy helyette bocsássanak meg bárkinek is, vagy ítélkezzenek bárki fölött (ellenkezőleg: "Ne ítélj, vagy ne ítéltess"), főleg pedig, hogy büntetést, penitenciát szabjanak ki Isten helyett a bűnösre.

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." (Jak 5,16)

- idézed. Csakhogy a katolikus hívek nem egymásnak, hanem a papnak vallják meg a bűneiket, a pap pedig nem imádkozik értük, hanem őket rakja oda imádkozni, penitenciaként, és nem hirdeti Isten bocsánatát, hanem megbocsát Isten nevében!

Ez nagyon nem oké bibliai szempontból!

És ne gyertek azzal, hogy "Néked adom a mennyország kulcsait, és amit megkötsz a földön a mennyekben is kötve lészen..."!

Ez a katolikus egyház kedvenc bibliai idézete, amit olyan tágan értelmeznek, amennyire csak lehet ahhoz, hogy az utolsó falusi plébános is "Szent" Péterként kössön és oldjon a földön mennybéli dolgokat, az egyház érdekeinek megfelelően.

Ebben az értelmezésben lassan már nem is Isten döntései kötelezik az egyházat, hanem fordítva: az egyház ugráltatja Istent, aki úgy pattog, ahogy a kisdisznódi plébános diktál neki: kötözi, amit az megköt, oldozza, amit feloldoz.

Isten tehát szolgája az utolsó tanyasi pápista kispapnak is, aki azt teszi, amit az mond neki, megbocsát, ha az megbocsátott, és tovább haragszik, ha az nem oldozott fel...

Ez az értelmezés röhejes!

Akkor miért nem bocsát meg a katolikus egyház papsága mindenkinek a Földön egy nagy gesztussal, s akkor mindenki üdvözülhetne? Elvégre Isten azután már nem is dönthetne másként, hiszen az Ő döntéseit a katolikus egyház döntései mindenben és örökre kötelezik, nem igaz?

De akkor miért nem hirdet a pápa általános bűnbocsánatot az emberiség egészének, s üdvözülne mindenki, jó és gonosz, keresztény és pogány, bűnös és ártatlan? Csak egy nagy feloldozás kellene hozzá, és Isten ugrana, hisz ez a dolga, nem? Akkor miért nem teszi meg a pápa, vagy bár a baktalórándházi plébános? Gonoszságból? Vagy mert nem mindenki fizet a katolikusoknak egyházadót?

Vagy esetleg azért nem, mert tudja ő is, az egész egyház is, hogy ehhez valójában NINCS JOGA?

Szerintem utóbbi.

Legbelül ők is tudják, hogy Krisztus e mondatát valójában csak Péternek mondta, a többi apostol előtt, AZÉRT, MERT AZ ISTEN FIÁNAK MONDTA KRISZTUST ("Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia").

A többi apostolnak nem ezt mondta, és Péternek sem mondta, hogy ez egy kisajátítható hatalom, pláne nem örökölhető vagy átruházható (semmi ilyet nem mondott!).

Megkérdezte a tanítványait, kinek mondják őt az emberek, és kinek mondják Őt ők maguk. Krisztus Pétert a válaszért jutalmazta meg, és nem rendelkezett a jutalom automatikus öröklődéséről vagy átruházhatóságáról, akár érdemtelenül is!

Jézus ugyanakkor azt tanította: "ÉN vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem CSAK ÉNÁLTALAM."

Legbelül ezt a katolikusok is tudják, ezért kezdenek megengedőbbek lenni Istennel szemben (ma már hivatalosan is "megengedik" Istennek, hogy akár a pápa vagy a klérus nélkül is megbocsáthasson valakinek. Bár a gyónást még nem törölték el, de több ilyen értelmű kánonikus döntést is hoztak), és elismerik, hogy az üdvösség kegyelem által (is) van!

"Nekem ez az az a közösség, amelynek szabályai, nézeteit el tudom fogadni teljesen, egyetlen kivétellel, amely az atyának való gyónás."

Na, egy érdekesség. Pont, hogy a közösségbe való visszatérés miatt fontos a gyónás! Azt hinnénk, hogy a gyónásnak semmi köze nincs a közösségnek. Pedig de, mivel minden szentség "közösségi", ha úgy vesszük.

Ha bűnt követsz el, akkor ártasz a közösségnek. Bármilyen bűnnel. Gyónni azért nem elég csak magadban, mert Isten megbocsájt, ez természetes. Viszont a bűnnel te az Egyházból zártad ki önmagadat és ahhoz hogy áldozhass, újra a közösség tagjává kell válnod, mert az Eucharisztia fűz minket össze.