Te próbálkoztál már más vallásokkal is?

Igen én próbálkoztam többel is. Fiatal koromban a keleti vallás múltúra érdekelt, főleg, leginkább a harcművészet miatt, ugyanis azt űztem sokáig. Aztán mikor érettebb lettem, elkezdtem keresni és kutatni az élet értelmét, tehát valahol a tudat alattimban Istent kerestem a teremtőt. A legtöbb vallásban csalódtam, mert csak életfilozófiát tanítottak, bizonytalanságban maradt minden, a kérdések további kérdéseket szültek, melyek kielégítetlenül megválaszolatlan maradt.

Aztán huszonéves koromban megtaláltam Istent és a kérdéseimre a választ és ezzel együtt az élet értelmét is. Azóta is Vele és a benne való meggyőződéses hitemben élek.

#11-es: ja én is igy vok vele. Az a baj az istenhittel, hogy sokszor olyan rossz lesz, hogy sokan elhagyják. Kiábránditja őket, de őket már akkoris amikor meglátják azt. Késöbb egy másikkal ugyan megbékélnek vele, de hiányosak maradnak, és aztán megint elhagyják az utat. Visszatérnek az emberekhez, kunyerálnak és csicskák lesznek. Az ige felnagyitja a tudatlanságukat. Folyton az anyagról beszélnek, fecsegnek, grimaszolnak, röhögnek, be nem áll a szájuk, mindig megszólnak és nyugtalanok, manipulativak. Ez azt jelenti hogy az anyagi haszonért és szeretetért mindent bevetnek, mindenre képesek, mindenhez elszegik magukat hogy megszerezzék, mert szenvednek, félnek sokat és rákényszerülnek. Képtelenek megtartani magukat, egyedül lenniük, mindig unatkoznak. Ezek jellegzetes emberek, változatosak de könnyen felismerhetők, mert semmi jóság nincs bennük, visszataszitóak. Hiányosak, és emiatt a hozzáállásuk hamis, hamis dolgokon alapul az elképzelésük, pl szeretik a jó dolgokat, szeretnek szeretni, fecsegni, kezdeményezni, másokat győzködni, akaratukat felnyilvánitani, sokat kérni, zaklatódni... Állandóan büntetve vannak, gorombák, itélik magukat ahogy válaszolnak az igére, már betegek, már csúnyak, pénzzel és népszerüséggel, vagy téves hiedelmekkel és sok szomorúsággal, vagy erőszakkal és istentelenségekkel, bálványimádással, perverziókkal. Mindig mértéktelenek, szeretik a zajt, az örjöngést, diszharmóniát, élettelenségeket. Irtózkodnak a jótól vagy épp a rossztól, gyávák, gyengék, nem látnak semmit, nem tesznek semmit, passzivak, lusták, szeretnek menekülni, pihenni, kicsinyeskedni. Sokat dolgoznak és buliznak, mert munka közben de még kint sem lehet sokáig gondolkozni. Az ilyeneket úgy lehet felismerni, hogy nem kedvesek, sosem mosolyognak, bőrük ráncos és szikár, továbbá udvariatlanok, kellemetlenek, és igen csúnyák közelről, sápadt fakó testük van a perverziójuktól és csunya gondolataiktól. Mégis versenyre kelnek a szép emberekkel szemben, gyülölik őket, kezdettől fogva ellenséges a viszonyuk, csak a sok semlegesekkel haverkodhatnak. Ha mosolyognak, nevetnek az groteszk vékony hangon teszik, kinézetük furcsa de feltünő, gyakran népszerüek, pesszimisták, és amúgy mindig hirtelen szólalnak fel, gyakran terelik/kerülik az igazságot. Tele vannak beteges hajlamokkal is pl a bi- homokosság is egy betegség, de ők gyakran gyülölködnek, és roppant elégedetlen, halálraitélt emberek, mindig nagyon szivesen mutogatják magukat. Bünük hatalmas sokasága miatt szenvednek igy, ahogy az Isten ritkán látogatja meg az embereket, úgy ezek létrejönnek és igyis már sok bűnüket rengetegféleképp felhalmozzák és megsokszorozzák, mert pontosan úgy néznek ki, megszáradtak és megbetegedtek, és elpusztultak. Idejük kevés, esélyük az utolsó (mert az Úr szelleme kegyes; de be nem juthatnak ocsmányságuk és gonoszságuk, vagy ostobaságuk végtelengénél fogva) és milliószoros pokol vagy új esély jön nekik, de az kemény hosszu munka árán, pokol árán, itt, pl takaritóként és udvari bolondként, vagy középkori rabszolgaként. Tudnak kapni egy utolsó esélyt egy ideig a normális életre. Kialakult beteges hajlamaik miatt viszont sosem érhetik el a szabadulást, az ihletettséget, ebben az életükben biztos nem, mert már megkárosodtak a sok szenvedésüktől is.

Mind1, a tanitót sem sosem ismerhetik fel, az ő képzeletük és figyelmük mindenről távol áll annak a dolognak, vagy hozzá képest. Nagyon kell erőlködniük, hogy jók vagy rendesek legyenek. Ezek nem a Buddha tanitványai, folyamatos az irtásuk, mert igen, meg is halhatnak tőle, pedig mindig udvarias, semmitmondó dolog az, érthetetlen humánusság számukra, vagy csak egy pillantás akár. De mindez semmiség ahhoz képest, ahogy a világ is, az az állapot számit csak. Ritkán jön el, ezért vigyázni kell, mert jelenléte megmilliószorozza az erőd, de közbe a biró asztala elött is állsz, de utána elmész és az erő marad is még. A birónak a birója az Atya, akiket rajta keresztül mind elér, és hosszú időn át kialakult függvényben alakitja Ő a sorsod, mindig kapcsolatban vagy vele mert az érzéseid innen, tőle erednek, és akkor a felszinről kapod. Láthatatlan, rejtett, veszélyben élő, bátor harcos, tud simán csúnya és nagyon szép is lenni... Nélküle megfelelő tudattal csak enyhiteni tudsz rajta, mert ugy ezeket látod; de sok munkával el tudod hozni a szerencsés napot is, és akkor ilyen erős lehet, ajándékba jön a helyes ponton a sok áldozatért, nyomorért, jelekért, minden sok hosszú meditálásért, nagy dolgokért meg ilyesmik... ritka hangulatként amikor minden sikerül, szép vagy stb.. ami sikeres, de emellett szép és jóságos is, legalább egy kicsi ideig mennyország van alatta, ami gyorsan változik majd elmulik. Ezért érdemes a szöveget kb százszor elolvasni, vagy pedig csakis egyszer-kétszer utána, mert az ilyenek egyébként gyorsan vannak megirva, végiggondolás, gondolkodás nélkül, tehát megtanulva. és elöbb utobb találkozni fogsz vele csak úgy hogy rád figyel. Csak egy pillanatig, utolsóként, gyakran rejtélyes módon, mert hát élőben nem érnek rá sajna. Ők meg nem fogják ezt meg tenni, nincs para, az ilyeneknek túl nehéz nekik ugyanolyan szinten de attól még rájuk lesz tukmálva, a proféták szerint...sajna

Általánosban tanultunk bibliát, egy ideig a hiszem-nem hiszem között vaciláltam, aztán a kereszténység annyira ellentmondó lett számomra a józan ésszel szemben, hogy hagytam. Aztán megismertem a wiccát. Ott nem csak egy férfi, hanem egy női istenség is jelen van, meg nincs az, hogy vagy elhiszed, vagy elkárhozol. A szellemek és a reinkarnáció is beleillenek a szubjektív világképembe.

Aztán később olvastam több vallásról is. A buddhizmus az, a wicca mellett, ami még szimpatikus.

Jópárat átnéztem és egyik sem jött be,mert nem adnak egyértelmű bizonyíték alapú magyarázatot szinte semmire.

Marad a száraz tényeken alapuló ateizmus.Majd,ha jön valami hihetőbb,bizonyítottabb akkor majd abban fogok hinni.